~Fekete Angyal I~

~33~

|Tessa szemszöge|

Miután Happy letette a gépet, kiszálltunk belőle. Egy férfit és egy úgy 17 éves lányt láttam meg.

-Üdvözöllek titeket Wakandában. Te biztos Tessa vagy, sokat mesélt nekem rólad a Maximoff fiú és Thor.-mosolygott rám kedvesen Wakanda királya.-Szólíts T'Challának és ne magázz.

-Halgass T'Challa. Nem látod, hogy mennyire untatod őt. A bátyám egy idióta. Én Shuri vagyok.-kezdett el bemutatkozni a lány is.

-Tessa vagyok.-mondtam idegesen, miközben a körmeim körüli kaparásztam a bőrt.

-Gyere, megmutatom a szobád, aztán pedig megyünk a laborba.-mosolyodott el, majd elindultunk be a palotába.

Shuri megmutatta nekem a szobámat, majd miután kipakoltam a cuccomat, el is indultunk a laborba. Ott adtak nekem ruhát, majd lefektettek egy ágyra. Aztán betoltak egy gépbe...

*A folyamat után*

Nem azt mondom, hogy ez volt életem legfájdalmasabb élménye, de azért eléggé fájt. Egy időben rendesen vissza kellett magam fogom attól, hogy ne ordítsak. Viszont tudtam, hogy mostmár  végleg befelyeztem az életem a Hydrával. Fájt a fejem és úgy az egész testem is. Az ájulás szélén álltam, vagy mit tudom én, hogy voltam, viszont pár perc után Shuri hangját hallottam meg.

-Esik a pulzusa.-mondta Shuri, előttem pedig minden elsötétült.

A szobámban ébredtem, viszont jelen esetben Wakandában nem pedig a toronyban. A fejem majd' szét robbant annyira fájt, és nagyon szarul éreztem magam. Lassan kinyitottam a szemem, viszont vissza is csuktam, mivel túl nagy volt a fény a szobában.

-Hogy vagy?-hallottam meg Shuri hangját.-Inkább ne beszélj. Elég gyenge vagy. 6 napja ki vagy ütve. Amúgy majdnem meghaltál. Jelenleg itt van Bucky, Pietro, Tony, Wanda, Thor és Natasha.

Meg akartam szólalni de ahogy kinyitottam a szám éles fájdalom nyilalt az egész testembe. Mintha ezer tűt döftek volna belém. Összeszorítottam a fogaimat, mivel nem akartam ordítani. De a fájdalom nem szűnt, sőt erősebb lett, így Shuri hívott valami orvosokat. Aztán úgy 20 perccel később mikor már nem bírtam tovább elordítottam magam.Majd elmúlt minden fájdalmam. Zihálva dőltem el az ágyamon. Majd Shuri kiment és az orvosok is. Viszont úgy 10 perccel később apa jött be hozzám.

-Tessa!Istenem, annyira aggódtam. Most szólt Shuri, hogy felébredtél szóval jöttem is. Azt hittem elveszítelek. Majdnem meghaltál.-nézett rám könnyes szemekkel.

-Jól va...vagyok.-néztem rá egy fájdalmas mosoly kíséretében.

-Aha, látszik.-csóválta meg a fejét, majd közelebb jött hozzám.-Adhatok egy puszit a fejedre?

-Igen.-válaszoltam halkan, mire lehajolt hozzám és egy puszit nyomott a hajamba, majd kiment.

Viszont most Barnes jött be.

-Jól vagy kölyök?-nézett rám kérdően.

-Voltam már jobban is de megleszek.- válaszoltam neki egy halvány mosolyt magamra erőltetve.-Mire számítsak?

-2 nap múlva már edzeni is fogsz tudni és holnap már semmid se fog fájni. Viszont lehet, hogy lesznek rémálmaid, vagyis nekem voltak és néha még vannak. De rendben leszel. Most pedig pihenj és ne beszélj sokat.-adott nekem tanácsot Bucky, majd elhagyta a szobámat.

Viszont most Wanda, Thor és Nat jött be.
Ők is mind elmondták, hogy nagyon aggódtak és, hogy örülnek, hogy jól vagyok.

-Pietro hol van?-kérdeztem meg Wandától.

-Öhmm...Nat, Thor kérelek menjetek ki.-nézett rájuk, mire Nat kirángatta Thort a szobámból.

-Tudod, miután eltűntél Pietro nagyon magába zuhant. 0-24-ben keresett. Miután ő is feladata a reményt mégjobban maga alá került. Nap mint nap bántotta magát, folyton sírt és gyakran ivott. A gyakran alatt azt értem, hogy egy héten max. 2 este volt, amikor nem volt részeg. Egyszerűbben mondva hiányolt téged és depressziós volt. Aztán az ivásról leszoktattam, mivel nagyon nem tett jót neki, viszont nem hagyta abba a saját maga bántását. Aztán úgy 1 év után végleg beletörődött és abbahagyta azt is. Vagyis mindenki azt hitte, hogy beletörődött, viszont én tudtam, hogy nem lépett túl rajtad. Próbált téged helyettesíteni más lányokkal, de úgy egy év után rájött, hogy hiába próbálkozik, nem megy neki. Aztán pedig felbukkantál te és most megint teljesen össze van zavarodva. Szeret téged. Még mindig szeret.-nézett a szemembe szomorúan a Maximoff lány.

-De én félek tőle. El sem tudod képzelni mennyire. Tudod, mielőtt elraboltak volna, kb. háromszor lefeküdtem vele, most pedig tőle félek a legjobban, mivel lehet, hogy megint megtenné és én nem akarnám ezért rámerőltetné.-mondtam neki már-már sírva.

-Ez hülyeség. Soha nem bántana téged. Nem erőltetné rád. Kérlek adj egy esélyt neki. És a többi fiútól se félj.-vágta rá, majd kiment.

Ezután elgondolkodtam azokon amiket mondott. Igaza van. De mégis félek. Végül eldöntöttem, hogy megpróbálok barátságosabb lenni a fiúkkal és Pietroval is.Majd az emlegetett szamár rontott be a szobámba.

-Annyira aggódtam. Wanda most mondta, hogy felébredtél szóval futottam. Hogy vagy?-nézett rám idegesen majd leült az ágyam szélére.

-Jól vagyok.-vágtam rá kissé idegesen.

-Jajj, ne haragudj. Teljesen elfelejtettem.-kért tőlem bocsánatot, majd felállt.

-Wanda elmondott mindent. Pietro én sajnálom. Nem akartam neked fájdalmat okozni. Miattam nem érte volna meg bántanod magam. Csak egy ex Hydra bérgyilkos vagyok. Egy senki.- mondtam neki lahajtott fejjel, miközben a pokróc alatt az újjaimat tördeltem.

-Nem vagy egy senki.-vágta rá gondolkodás nélkül.

-Félek tőled. Sőt, tőled félek a legjobban. Mielőtt elraboltak volna lefeküdtünk háromszor, ezért most attól félek, hogy te újra megtennéd de én nem akarnám ezért rámerőltetnéd.-vallottam be neki félénken.

-Ez a legnagyobb hülyeség amit valaha mondtál. Tudod Tessa, hidd el nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. Szeretnék veled újra egy párt alkotni de soha nem erőltetnék rád semmit.-nézett rám, majd lassan megfogta a kezem ami remegett.

Habár kicsit féltem, valamilyen szinten jól esett és megnyugtatott. Habár ezen meg is meglepődtem.

-Látod,nem bántalak.-mosolygott rám kedvesen, majd egy puszit akart nekem adni, viszont megállt.-Szabad?

-Igen.-bólintottam gyengén, mire egy puszit nyomott a hajamba.

Jó érzés volt. Hogy őszinte legyek valamilyen szinten hiányzott Pietro.

-Most megyek.-nézett rám, majd kiment a szobából.

Boldog voltam és felszabadult. Jól esett. Viszont miért is hagytak volna engem egyedül a többiek, ugyanis megint Barnes jelent meg a szobámban. Ilyedt arcot vágott. Félt.

-Bucky, mi a baj?-néztem rá idegesen.

-A Hydra... itt vannak. Érted és értem.- mondta lihegve.

-Nyugalom, minden rendben lesz. Megyek és megölöm őket.-mosolyodtam el pszihopata módjára.

Csak a bosszúvágy hajtott és a gyűlölet. Fel is álltam az ágyamból probléma nélkül.

-Oké... várjunk mi?-nézett utánam, viszont én már kisétáltam a szobából.