~Fekete Angyal I~

~8~

|Thor szemszöge|

Amiket Wanda mondott lesokkolt. Nem hiszem el, hogy ennyi szörnyűségen ment keresztül Tessa. Nagyon sajnálom szegény lányt. Miután elhagyta sírva a bázist utána akartam menni de tudtam, hogy egyedül kell lennie. Egész végig idegesen ültem a szobámban. Nagyon megszerettem ezt a lányt. Úgy mint egy barátot, egy nagyon-nagyon jó barátot. Mikor vosszajött egyenesen a szobájába ment. Először Tony ment be hozzá, aztán Wandával veszekedett. Én is bekopogtattam kétszer is de mivel nem nyitotta ki ezért eltávolítottam az ajtót, majd vissza tettem a keretébe. Szó nélkül odamentem és megöleltem. A mellkasomba fúrta a fejét és sírt.

-Semmi baj. Nyugodj meg.-simogattam a hátát.

-Köszönöm Thor.-mondta, majd nem sokkal később elaludt.

Letettem az ágyára, majd betakartam és elhagytam a szobát, de rögtön Tonyba ütköztem.

-Tarzan mit csináltál a lányom szobájában?-nézett rám kissé mérgesen.

-Mit gondolsz mit csináltam?Megnyugtattam, majd elaludt és lefektettem aludni. Szeretem a lányodat Stark, mint egy barátot, mint egy legjobb barátot, ahogy tetszik de soha nem bántanám és nem vagyok belé szerelmes ezt te is tudod. Szörnyű amit vele tettek.-vágtam rá dühösen Stark szemébe nézve.

-Igazad van, egyszeri alkalom. Sajnálom, csak még mindig nem hiszem el, azokat amiken keresztül ment. 13 éves volt.-mondta, mire még jobban meglepődtem.

Azt hittem legalább 15 éves volt vagy akár a 16-ot is betöltötte de 13 évesen.Te jó ég,szegény lány.

-13 éves volt amikor a nevelőapja megerőszakolta?-néztem rá szomorúan.

-Igen.-sóhajtott dühösen és szomorúan ő is.

Erre szó nélkül elmentem ő pedig gondolom a laborjába ment mint általában, amikor dühös. A nappaliba vezetett az utam, ahol Natasha, Steve, Sam, Clint és Pietro ült. Bruce és Tony gondolom a laborjaikban, Wanda nem tudom és a pókfiú pedig Queensben van.

-Tudjátok hány éves volt?-néztem rájuk szomorúan, mire nemleges megrázták a fejüket.-13.

-Wanda a szobájában ül és sír. Nem akarta azokat látni, amiket látott. Aztán össze is vesztek. Mondjuk én is dühös lennék rá, de akkor is sajnálom szegényt, hiszen a húgom.-szólalt meg a Maximoff gyerek.

-Tony és Bruce a laborjaikban dühöngenek.-mondta Natasha, hangjában dühöt véltem felfedezni és Odin óvjon ennek a nőnek a haragjától.

-Bucky is megpróbált vele beszélni,ő tudja milyen ha bántják, mondjuk őt nem úgy bántották de ő is kapott egy két pofont.-vágta rá Rogers is, ő sem volt túl boldog.

-Az én hibám, ha nem kérem meg Wandát, hogy nézzen bele a fejébe akkor semmi nem történik és most mindenki vidám lenne. Unoznánk és Thor azzal vádolna minket hogy csalunk mivel nem ő nyer.-sóhajtott fel Sam is, de mi csak annyival nyugtáztuk, hogy nem az ő hibája.

-Ha az egyik gyermekemmel ez történne.-mondta Clint, hangján egy kis sajnálatot is fel véltem fedezni, harag és düh mellett.

Végül egy hosszas beszélgetés után mentünk fel a szobáinkba és hajtottuk álomra fejünket.

|Tessa szemszöge|

Reggel 9-kor keltem fel. Nem nagyon volt kedvem lemenni, de éhes voltam, szomjas voltam, illetve pisilnem kellett. Gyorsan felöltöztem, bementem a közös fürdönkbe Wandával ami üres volt. Pisiltem, majd kimentem a fürdőből és lementem a konyhába. Ahogy beléptem a lehangolt bosszúállókat találtam. Wanda szemei pirosak voltak a sok sírástól, Sam, Nat, Steve, Bucky, Pietro, Clint és Bruce szomorúan meredtek maguk elé. Tony és Thor úgy néztek ki mint valami élőhalottak. Mindenki rámkapta a tekintetét. Nem szóltak semmit, így én sem tettem, főztem magamnak egy kávét, majd összedobtam a palacsintatésztát és elkezdtem kisütni azokat. Viszonylag gyorsan meg voltam kb. 25 perc alatt. Megterítettem és a friss palacsintákat az asztalra helyeztem. Közben megittam a kávémat. Töltöttem mindenkinek narancslevet, majd én is leültem enni. Senki nem nyúlt semmihez, csak én pakoltam a tányéromra 3 palacsintát. Mar a felénél jártam amikor megelégeltem.

-Nincs megmérgezve.-mutattam a palacsintákra.

-Tessa el kellett volna mondanod első perctől.-mondta Steve szomorkásan.

-Na jó. Elég. Hagyjatok békén. Szálljatok le a témáról. Volt ami volt. Elmúlt. Nem szeretek róla beszélni. És tudjátok meg mit nem szeretek? Azt ha a barátaim szomorúak, főleg akkor ha miattam. Fejezzétek be mert semmi okotok rá. És egyétek meg a palacsintákat mert kihülnek én pedig nem azért játszottam szakácsosdit, hogy Ti itt nekem szomorkodjatok és ne egyétek meg a főztömet. Nem annyira rossz esküszöm.-szóltam rájuk mérgesen, mire Thor megemberelte magát és elkezdett palacsintákat pakolni a tányérjába, majd elkezdte megenni őket.-Látjátok milyen okos Thor. Kövessétek a példáját és egyetek palacsintát.

Erre a mondatra, Pietro, Sam és Clint halkan felnevetett. Aztán enni kezdtünk. Gyorsan elfogyott a reggeli de még mindig nem voltak a régiek. Átinvitáltam őket a nappaliba.

-Kérdezzétek amit akartok és én válaszolok. Egy feltétellel. Vissza kapom a bosszúállókat. Mert ez így,-mutattam végig rajtuk.-nem oké.

Csend lett, amit végül Pietro tört meg.

-13 voltál?-kérdezte szomorúan a fiú.

-Igen, 13 voltam, amikor a nevelőapám megerőszakolt.-válaszoltam neki.

-Miket tettek még veled?-kérdezte most Natasha.

-Nagyon sokszor megvertek és éheztettek, illetve 16 év alatt max 5 kedves szavuk volt hozzám. Összesen.-feleltem, rezzenéstelen arccal.

-Az volt az utolsó alkalom,hogy szexuálisan bántalmaztak?-nézett rám kérdőn Bruce.

-Igen. Az első és az utolsó. Mostmár nem félek használni az erőmet.-mondtam neki kissé szomorkásan de még mindig nem sírtam.

-Törték el valaha valamidet?-vonta fel a szemöldökét Steve, nem hittem volna, hogy érdekli de úgy látszik tévedtem.

-Egyszer eltörték a kulccsontom,de nem voltak hajlandóak elvinni orvoshoz. Onnan tanultam meg a gyógyítást. Azért tudtam meggyógyítani Petert.-válaszoltam a férfinek.

Még sokat beszélgettünk. Néha elejtettem egy egy könnycseppet de semmi komolyabb. Végül Wandával is kibékültem és a többiek is ugyan olyanok lettek, mint ahogy szeretem őket. Idióták. Szóval miután vissza kaptam a bosszúállókat, mindenki leszállt a témáról és újra vidámak voltunk. A szobámban olvasgattam, amikor egy halk kopogás után Tony lépett be.

-Szia Tess.-ezt a becenevet tegnap találta ki és hogy őszinte legyek, nagyon tetszik.-Hogy vagy?

-Jól köszönöm. Egész jó volt kiadni magamból.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Csak szólni akartam, hogy 30 perc múlva küldetésre mész Rogerssel, Barnessal és Natashával. Motorral fogtok menni, hogy ne keltsetek akkora feltűnést, de Nat valaki mögé fog ülni,ő nem tud motorbiciklit vezetni. A többiekkel most nem megyünk. Nem olyan komoly. Azért mész, hogy tanulj. Nem szívesen engedtelek el.-szomorodott el a végére, mire szó nélkül felálltam és megöleltem.-Amúgy ezt is oda akartam adni. Golyóálló, fekete és nagyon jól fog neked állni. Vigyázz magadra.

Ezzel a kezembe nyomott egy dobozt és kiment a szobámból. Kinyitottam a dobozt és egy számomra tökéletes ruhát pillantottam meg. Imádlak Apa. Fekete bőrruha volt, motorozásra tökéletes, golyóálló mint ahogy Tony mondta, combtokokkal és fegyverekkel. Gyorsan magamra kaptam, a hajamat felkötöttem és már rohantam is le a garázsba. Már mind a hárman ott voltak. Steve és Bucky már a saját motorjaikon ültek, Nat pedig vacillált hogy biztos motorral megy, vagy beül egy kocsiba. Én is gyorsan felkaptam magamra a sisakom és felültem a szokásos motoromra.
Még megbeszéltük, hogy Bucky velem jön-mivel Nat végül Steve mögé ült fel, majd ők elindultak elől mi pedig 10 perccel később ugyanis egymástól kellő távolságot megtartva kell menni, ahogy Steve mondta. Mint megtudtam Brooklynba megyünk, ahova 50 perc az út. Végül Nat és Steve indultak el elől, Én és Bucky pedig utánuk. Hosszú napunk lesz, érzem.