~Fekete Angyal I~

~27~

IRÓ:Ezért most utálni fogtok.Én is szeretlek titeket!<3

|Tessa szemszöge|

*2 évvel később*

Két éve,hogy tél katonája vagyok.Vagyis nem az a nevem,de ha úgy vesszük Bucky 2.0-át csináltak belőlem.Killer Queen-nek neveznek és senki sem tudja az igazi nevem.2 éve gyilkolászok embereket parancsra,tudatomon kívül. Senkit sem akartam megölni de irányítottak. Ma is átlagosan telt a napom, már ha lehet azt mondani. Minden nap kapok egy vagy két aktát, elmegyek és lerendezem a dolgot. Majd vissza jövök és alszok,majd esetleg eszem,aztán edzek és új akta. Aztán a főnök sétált be.Újabb aktát nyomott a kezembe.

-Tony Stark.Már rég óta próbáljuk megölni de nem nagyon sikerült eddig. Ha menni fog,akkor nagyon jó.Ha elbuksz akkor tudod mi vár rád.-nézett rám ridegen,mire csak bólintottam,majd a ruhámat és a fegyeverimet elvéve indultam el.

Ha elbukok egy küldetést kínoznak. Erre soha nem volt még példa de tudom.A motoromra felülve száguldottam végig New York utcáin.Oroszországból áthoztak ide.Mikor megérkeztem Stark házához,fogalmam se volt mi várt rám. Mivel este volt,bementem és feltörtem a rendszert,ami jó sok időbe telt. Belopóztam a nappaliba,viszont ott hirtelen felkapcsolódott a villany.Stark meglepett képével találtam szembe magam.Az arcomat maszk takarta így nem láthatta azt.Kinyújtotta a kezét, mire rárepült a páncélja darabokban.

-Jarvis hívd a bosszúállókat.-mondta.

Fasza.Rögtön harcolni kezdtem vele. Már nyerésre álltam,amikor megérkezett a többi bosszúálló.A Maximoff ikrek,Romanoff,Thor,Barton, a Kapitány,Sólyom és Vasember volt itt.Hulk,Pókember és Rhodey hiányzott. Akár mit csináltam,nem tudtam győzni. Hiszen ők a bosszúállók és mit kezdjek én egyedül ellenük.Majd Amerika Kapitány a földre vitt.

-Végre,azt hittük sosem kapunk el.A Hydra nélküled szinte semmi.-nézett a szemembe.-Nagyon jól áll a fekete maszkod,de tudod már rég meg akarom tudni ki van alatta.

Ezután letépte a maszkom a helyéről.A szobában mintha megfagyott volna a levegő.Senki sem moccant meg. Majd a Maximoff fiúra néztem,pontosabban a szemeibe.Hirtelen fájni kezdett a fejem és visszajöttek az emlékeim.Ordítottam annyira fájt.Majd elmúlt.Ilyedten ugrottam fel.Féltem,bűntudatom volt, remegtem és nem tudtam mit csináljak. Minden emlékem beugrott a Hydrától. Attól kezdve,hogy kivették a méhemet és megerőszakoltak újra, éheztettek és kínoztak. A sarokba kuporodtam le.

-Tessa?-kérdezte Tony, vagyis apa.

Oda jött hozzám és még akart ölelni de ilyedten ugrottam félre.

-Hé,nyugalom.Minden rendben.Ne félj.-mosolygott rám még kicsit sokkos állapotban.

Ezután Thor próbált odajönni hozzám és megölelni de neki sem engedtem, hogy megérintsen.Féltem a férfiaktól.

-Mi bajod?-kérdezte meglepetten.-Két évig azt hittük,hogy halott vagy.

-Ne érj hozzám.-mondtam halkan.

-Tessék?-hallottam meglepett hangját.

-Félsz tőlünk?-kérdezte Natasha.

Nem válaszoltam.Éreztem,hogy Wanda be akar hatolni az agyamba.

-Inkább ne tedd Wanda.A saját javad érdekében.-néztem a lányra.

-Tessa. 2 éve abban a tudatban élünk, hogy meghaltál. Erre most kiderül, hogy te voltál az akit a Hydra elfogott. A Hydra reménysége. Megöltél úgy 1000 embert. Miért?-kérdezte tőlem apa.

-Nem akartam.-hajtottam le a fejem a földön ülve.

-Hiszen a Hydrának dolgoztál. Elárultál minket.-vágta rá, nekem pedig betelt a pohár.

-Szóval szerinted elárultalak?Mindenki ismeri a Killer Queen-t de senki sem tudja a történetét.Hadd avassalak be titeket. Először is két éve,azon az akción a Hydta elfogott és blokkolták az erőm valami bilinccsel. Aztán vallattak,de soha nem mondtam semmit.Kínoztak, vagdostak,vertek,éheztettek, kísérleteztek rajtam.Ezután beadtak valami szérumot,ami mint úgy 1 éve megtudtam az utolsó adag volt abból a szérumból,amit Steve és Bucky is megkapott.Ezután kitörölték az emlékeim,elmondtak valami szavakat és irányítottak engem.Kiképeztek és edzettek és megalkották belőlem azt aki lettem.Ők kényszerítették hogy öljek. Nem voltam magamnál. Azt sem tudtam kik vagytok.És ami a legjobb az egészben én minden egyes kicseszett nap vártalak titeket ameddig míg emlékeztem rátok és mégsem jöttetek el.És még te vádolsz meg engem azzal, hogy elárultalak titeket.Ha valamit nem hisztek el kérjétek meg Wandát,hogy nézze meg a fejem.-mondtam nekik, majd elnevettem magam kínomban.

-Szuperkatona vagy?-kérdezte Rogers.

-Igen Rogers.Szuperkatona,mutáns, Hydra által kiképezett gyilkológép ha így jobban tetszik.-mosolyodtam el ironikusan.-Most pedig élvezzétek ki a velem töltött időt,ugyanis ha Furyék nem is a Hydta biztos meg fog ölni.

-Megvédünk.-vágta rá Nat.

-Aha,tuti.-mondtam,majd felmentem a régi szobámba.

Minden ugyan olyan volt.Rádöltem az ágyra,de túl kényelmesnek bizonyult ezért inkább leültem a földre.Barnes jött be az ajtón,háttal ültem neki de tudtam hogy ő az.Sőt azt is tudtam,hogy bejött, amilyen halkan jött a legtöbben meg se hallották volna.

-Ne gyere közelebb Barnes.-mondtam neki háttal ülve,majd szembe fordultam vele.

-Miket tett veled a Hydra?Nekem elmondhatod, lakat a számon esküszöm. Megértem ha nem akarod de ha beszélgetni akarsz akkor csak tessék.-villantott felém egy szomorkás mosolyt.-Csak egy dologra válaszolj. Miért félsz Thortól,vagy Tonytól?Csak meg akartak ölelni.

-Hosszú történet.-ült le mellém,de én csak ilyedten húzódtam távolabb.

-Időm mint a tenger.-vágta rá,majd ő is kissé távolabb húzódott mellőlem.

-Ne...nem akarom elmondani.-vágtam rá már,már sírva.

-Hé nyugodj meg.Nem foglak bántani. Nem kell elmondanod ha nem akarod. Tudom milyen helyzetben vagy,hiszen átéltem.-állt fel,majd kiindult a szobából de megállítottam.

-Blokkolták az erőm egy bilinccsel majd félholtra vertek,kínoztak és éheztettek és úgy 2 héttel később megerőszakoltak, majd rá egy napra kivették a méhemet. Ezután kitörölték az emlékeim, beadták a szérumot és elmondtak valami szavakat, amivel átvették felettem az irányítást,aztán pedig egy gyilkológépet csináltak belőlem.-hadartam el egy szuszra.

-Mi?-fordult vissza.-Ezért félsz Tonytól,Thortól,meg tőlünk fiúktól.

Válaszként csak egy aprót bólintottam lehajtott fejjel.

-Tudom,hogy félsz,de nem foglak bántani.-mondta,majd egyre közelebb jött hozzám, majd úgy 20 centivel megállt előttem.

Kitárta a karjait, reménykedve abban, hogy megölelem de nem ment. Féltem. És tudom, hogy Bucky érzi át legjobban a helyzetem és jelen pillanatban talán Apában vagy Thorban sem bízom annyira mint benne de akkor is félek.

-Kérlek ne mond el a többieknek.-hajtottam le a fejem.

-Nem fogom, de meg kell tudniuk és ezt te is tudod.-mondta bíztatóan mosolyogva.

-Tudom,csak kell még egy kis idő.-erre csak bólintott és kiindult a szobából.- Bucky, csak annyit akarok még, hogy köszönöm.

Csak rámmosolygott és kiment. Az ágy  még mindig túl kényelmesnek bizonyult ezért a földön aludtam el.