~Fekete Angyal I~

~18~

|Pietro szemszöge|

Reggel 10:30-kor keltem egy sikitásra. Hirtelen eszembe jutott Tessa. Nem hiszem el, nem mentem el vele. Pedig megígértem. A sikítások abba maradtak. Felöltöztem és lementem a laborba ahol Tessán kísérleteztek, viszont csak Brucet találtam ott és kb. 10 vértócsát.

-Mondd hogy túlélte! Egyeltalán mi az a sok vér, nálam vagy Wandánál nem ez volt.-néztem kétségbeesetten Brucera.

-Az övé rosszabb volt. Mivel ő máshogy regenerálódik mint ti, őt olyan helyeken lőtték meg, ahol ha eltalálják nem tud meghalni. Túlélte és mindent jól csinált, csak fájt neki és kimerült.-mondta Bruce nyugodtan.

Szó nélkül felrohantam a laborból a nappaliba majd be a liftbe és mikor elérkeztem az uticélomhoz kiszálltam és mentem Tessa szobája elé. Viszont bentről sírást hallottam.

-Megígérte, hogy el jön.-mondta Tessa sírva.

-Semmi baj kincsem. Biztos csak elaludt. Maximoff szeret téged. Ne sírj. Tuti hogy hamarosan itt lesz.-nyugtatta őt Tony.

Erre Tessa már nem válaszolt, én pedig benyitottam hozzá. Felemelte a kezét, amivel együtt emelkedett a könyv is az éjjeli asztaláról és egy kis suhintással hozzám vágta azt. Mivel a fejemet találta el felszisszentem.

-Én most megyek.-mondta Tony, majd mikor elért az ajtóhoz a fülemhez hajolt észrevehetetlenül.

-Nagyon haragszik rád.-csak ennyit súgott, majd elhagyta a szobát.

-Tessa.-szólaltam meg halkan de félbeszakítottak.

-El se kezd. Haragszom rád. Megígérted, hogy eljössz és nem jöttél el. Golyókat lőtték belém kb. 10 helyen és te még lelkitámaszként sem voltál ott nekem.-sírta el magát szomorúan Tess.

-Tudom és sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom. Este nem tudtam aludni és kb. hajnali négykor aludtam el ezért ma reggel nem tudtam felkelni.-hajtottam le a fejem szomorúan.

-Annyival van szerencséd, hogy szeretlek. Na gyere ide.-paskolta meg maga mellett az ágyban lévő üres helyet, mire szó nélkül bemásztam mellé.

Elmesélte milyen volt. Sokkal rosszabbat kapott mint mi és egész jól bírta. Sokat beszélgettünk, majd arra eszméltem fel, hogy Tessa mellkasa egyenletesen emelkedik fel és le. Betakartam és nyomtam egy puszit a hajába, majd elhagytam a szobáját. Lementem a nappaliba, ahol rögtön Lokit pillantottam meg. Ez mit csinál itt?

-Loki?-néztem rá az istenségre.

-Kivételesen nem akarok megölni senkit, nem akarom leigázni New Yorkot és a szolgáimmá tenni titeket, mondjuk megérdemelnétek. Az idióta fivérem rángatott el Midgárdra, mert meg kell gyógyítani valami mutáns lányt.-forgatta a szemeit unottan.

-Igen, szóval most felviszem Tessához, hogy meggyógyíthassa őt, aztán itt se vagyunk.-mondta Thor, majd felindultak a hatodik emeletre.

|Tessa szemszöge|

Arra keltem fel, hogy kinyitódott az ajtóm. Thor lépett be rajta, egy fekete hajú, kb. 180 cm magas, kék szemű férfivel. A bőre hófehér volt és a tekintete rideg. A ruházata Thoréhoz hasonlított, de az övé sokkal sötétebb volt. Csak fekete és méregzöld színeket hordott, és egy arany sisak volt a fején, nagy szarvakkal. Az arcán egy pszihopata mosoly pihent ezzel kivillantva tökéletes fogsorát. Ilyesztő volt, de mégsem féltem tőle. A kezeim körül azért megjelent a fekete füst biztos ami biztos alapon.

-Nem akarlak bántani midgárdi!- mondta a férfi.-Meg amúgy is, nem normális az, hogy egy lány harcoljon ellenem.

-Szerintem az nem normális, hogy valaki olyan idióta legyen, mint amennyire magas, és mégis itt állsz előttem.- válaszoltam neki, mire Thor röhögni kezdett, a férfi pedig elismerően bólintott egyet.

-Ahoz képest, hogy midgárdi vagy eléggé felvágták a nyelved. Ez tetszik.-mondta, majd Thorral együtt leültek az ágyamra.

-Tessa vagyok. Tessa Stark.-mutatkoztam be az asgardi férfinak.

-Én Loki vagyok, hogy Laufeyson vagy Odinson az attól függ mikor mennyire haragszom Thorra.-bökött a fejével a legjobb barátom felé.

-Ő az öcsém. Ma kivételesen jó kedve van, és ahoz képest is nagyon kedves veled. Azért jött, hogy meggyógyítson.- magyarázta nekem,mire csak nevetve megráztam a fejem.

-Thor, jól vagyok. Semmi bajom.-ingattam meg a fejemet.

-De hiszen meglőttek, több helyen is.-mondta, mire csak megráztam a fejem.

-Gyorsan regenerálódom. Csak kicsit legyengültem de akár járni is tudnék.-mondtam, majd felálltam az ágyról, de azonnal el is estem.-Oké, talán a járás még várhat egy kicsit. De tényleg jól vagyok.

Loki a kezét a lábam alá tette, hogy felemelhessen a földről, de elcsaptam onnan azt.

-Ne!-mondtam neki.

-Mi a bajod? Félsz tőlem? Más embereknél ez normális de te egy igen erős mutáns vagy. Érzem az erőd.-nézett rám az Istenség, majd az egyik kezét a homlokomra tette.

Hirtelen fájdalom hasított a fejembe és az összes emlékem feljött azelőttről, hogy ide kerültem volna. Egy csukló mozdulattal a falhoz préseltem az istent.

-Thor vidd el innen, ameddig nem ölöm meg!-mondtam, mire Thor felsegítette az öccsét és kimentek a szobámból.

Sírni kezdtem, majd mikor az ajtó kinyitódott gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-Bocsánat.-mondta Loki, majd beljebb jött.-Nem tudtam, hogy ilyen rossz életed volt ezelőtt.

-Nem vagy annyira szörnyű. Legalábbis nem mindenkivel. Velem például egész kedves vagy.-mosolyogtan rá szomorkásan.

-Nagyon erős vagy. Vagyis hatalmas az erőd. Sokkal nagyobb mint a Maximoff lányé.  Nagyobb mint gondolnád.-mondta, majd leült az ágyamra.

-Nem tudom, hogy honnan van.-vontam vállat.

-Még van egy kísérlet, ugye?-kérdezte tőlem kíváncsian.

-Igen. És aztán vége.-sóhajtottam megkönnyebbülten.

-Thor sokat mesélt rólad. Kedvel téged, mint barátot.-mondta, majd egy halvány mosolyt láttam meg az arcán.

-Jóban vagyok a bátyáddal, nagyon jóban.-néztem rá Lokira.-Velem miért nem vagy gonosz?

-Változtam és próbálok kedves lenni.-mondta mire rámosolyogtam.

-Jó úton haladsz.-mondtam majd közelebb jött hozzám és a kezemre tette a kezét.

A testemen egy kellemes bizsergető futott végig, majd ő elvette a kezét.

-Próbálj meg felállni.-utasított Loki, mire megtettem emit kért és sikerült.

-Köszönöm. Amúgy nagyon hideg a kezed, nem fázol?-kérdeztem tőle, mire a bőre kék színű lett a szemei pedig pirosak.

Majdnem elordítottam magam ilyedtségemben, de végül tűrkőztettem magam.

-Jégóriás vagyok. Laufey fia, csakhogy ember szabású lettem. Odin hozott el Jöttünheinből, úgy nagyjából 1000 éve.-magyarázta nekem az új barátom(?)
miközben a kezét masszírozta.

-Ó, hát ez esetben, ha ennyire őszinte vagy, akkor én is mutatok valamit.-mondtam, majd kibontottam a szárnyaimat.

-Én és az őszinte szó két külön dolog vagyunk! Tudod minek vagyok az Istene? A hazugságnak és a csínytevésnek.-háborodott fel Loki.

-Jól van na fennség. Nem vagyok mindenttudó. Esetleg nem akarod, hogy még is hajoljak előtted?-kérdeztem tőle röhögve.

-Ami azt illeti...-válaszolt volna nekem, de a szavába vágtam.

-Nem, nem fogok hajlongani előtted. Thor előtt se hajlongok, plusz én nem halandó vagyok hanem mutáns.-vágtam rá, mire egy halk nevetés hagyta el a száját.

-Örülök, hogy megismertelek midgárdi, viszont Thor már vár engem. Még találkozunk Tessa.-mondta, majd olyan dolgot tett, amire nem számítottam.

Megölelt.

-Erről ne mondj semmit senkinek. Mondjuk úgysem hinnék el.-ezután elhagyta a szobát.

Asszem van egy új barátom.