~11~

664 32 0
                                    

|Pietro szemszöge|

Mikor felültem a motorra és a fejemre tettem a sisakot, Tessa felült mögém és ő is a fejére tett egy sisakot.

-Nem harapok.-mondtam, miután észrevettem, hogy nem akar belémkapaszkodni.

Ezután félve átkarolta a derekamat. Az orromba kúszott kellemes illata. A szívverésem felgyorsult és akarva akaratlanul is lenyomtam a gázt.

-Én is gyorsan szoktam menni, de azért valamiért nekem nem túl szimpi a 210-es sebesség.-mondta, és közelebb húzódott hozzám, mire lelasaítottam.

Úgy 10 perc után megálltunk a Central Parknál. Leszálltunk a motorról, majd elindultunk sétálni.

-Imádok itt lenni. Olyan szép ez a hely.-törtem meg a csendet, miközben az arcát fürkésztem.

-Tényleg gyönyörű hely.-mondta és ő is az én arcomat kezdte el tanulmányozni.

-Mesélj magadról.-mondtam és elkaptam a tekintetem, mielőtt az ajkaira pillantottam volna.

-Augusztus 13.-án van a szülinapom, a kedvenc színem a fekete ha eddig nem jöttél volna rá, osztályelső voltam, Thor a legjobb barátom, szeretek repülni, gitározni, énekelni, futni és motorozni.-magyarázta nekem, mire bologatni kezdtem jelezvén hogy értem.-Most te jössz.

-Május 15.-én van szülinapunk Wandával, a kedvenc színeim a kék és a szürke, Banner tanított engem is és Wandát is, Nagyon jóban vagyok Clinttel. Szeretek motorozni, enni, vidójátékokat játszani, bulizni és futni. Az utóbbi az életem egyik része.Anélkül kb. nem tudnék létezni. Imádom Wandát és nagyon féltem őt. Ő az utolsó élő családtagom. Kb. ennyi.-mondtam, miközben a kezeimmel gesztikuláltam.-Megjöttünk.

|Tessa szemszöge|

Egy hatalmas fa alatt álltunk. Tényleg óriási volt. Pietro meghúzott valami ágat, mire egy létra ereszkedett le a fáról. Ámulva néztem rá.

-Egyszer felfedeztem ezt a helyet, azóta mindig kijövök ide ha a Central Parkban tartózkodom. Rajtam és Wandán kívűl talán senki nem tudja hogy létezik.-vont vállat, majd elkezdett felmászni a létrán én pedig követtem.

Miután felértünk ő visszahúzta a létrát. Egy faházban voltunk. Volt ott egy matrac, ami gondolom ágynak szolgált, egy kissebb asztal, mellette két babzsák fotellel és egy nagyon apró szekrény meg egy ugyan olyan méretű hűtő. Nagyon hangulatos volt az egész hely. A padló fából volt, ugyan úgy mint a falak. Egy csomó hangulatfény és díszpárna volt elhelyezve. A "szoba" közepén a fa egyik vastagabb ága ment át merőlegesen a plafonra, ahonnan egy csapóajtó nyílt.

-Kívűl levelekkel van fedve, belül fa, de a váza fém, ezért nem tört össze. Onnan fentről kilátás nyílik NewYorkra.-mutatotta csapóajtóra.-Van víz, kaja és ruhák. Igazából itt minden az enyém, csak a váz maga volt a fán. A díszítés és a fa falak, a padló és plafon az én művem, a csapóajtó és a külső levélréteg is. Ha akarod aludhatunk ma itt. Mivel a park egyik legeldugottabb helyén van senki nem találna ránk.

-Benne vagyok. Felhivom apát, hogy ne aggódjon. Reggel 10-re otthon leszünk?-kérdeztem, mire bólintott én pedig tárcsáztan apát.

-Szia apa! Csak reggel megyek haza és Pietro is.-mondtam neki.

-Kibéreltetek valami szobát, hogy...együtt legyetek?-hallottam meg a hangját a telefonba miközben próbálta elfojtani a nevetését.

-Nem, még nem áll szándékomban lefeküdni vele. Bonyolult. Jól vagyunk, holnap reggelre otthon vagyunk és elmesélem. Szia.-mondtam a telefonba, majd letettem.

-Ha akarod öltözz át valami kényelmesbe. Ott találsz a szekrényben ruhákat. Addig kimegyek, aztán ha akarsz gyere utánam.-ezzel kimászott a csapóajtón.

Gyorsan levettem a ruháimat és benéztem a szekrénybe. Találtam ott egy melegítőt-ez tuti a Wandájé-és egy nagy pólót ami a Pietro tulajdona lehet. Gyorsan magamra kaptam őket majd kimentem a fiú mellé.

-Jól áll a pólóm.-mondta mosolyogva.

Ezután csend telepedett le közénk. Nem volt sem kínos, sem nyomasztó hanem inkább kellemes. Megnéztük együtt a naplementét, teljes csendben. Pietro vállára hajtottam a fejem. Már majdnem teljesen lement a nap amikor szembe fordított magával és az állam alá nyúlt, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Váratlanul ért a cselekedete de végül visszacsókoltam. Ajkai édesek és puhák voltak. Mikot elváltunk megszólaltam.

-Elloptad az első csókom.-kacsintottam rá, mire egy széles vigyor jelent meg az arcán.

-Lehet hogy ellopom a másodikat is.-kacsintott rám ő is majd újra megcsókolt.

Ezután szótlanul bementünk a faházba majd filmet néztünk és ettünk, mivel volt a hűtőben kaja. Szinte nem is beszéltünk közben. Nem tudtuk mit mondjunk.

-Akkor, most mi van köztünk?-törtem meg a csendet.

-Nem tudom.-vont vállat egyszerűen.

Most sokkal előrébb vagyok. Ezután lefeküdtünm aludni. Persze Pietro félt hozzám érni, de láttam hogy hozzám akar bújni.

-Hogy is mondtad a garázsban? Nem harapok.-mosolyogtam rá, mire szó nélkül közelebb jött hozzám és a mellkasomra tette a fejét.

A hajával kezdtem el játszani, majd egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Pietro mellkasa egyenletesen emelkedik fel-le. Nem sokkal ezután engem is elnyomott az álom. Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom.

-Jó reggelt.-mondta rekedtes hangon, mire nekem valami fura érzés keletkezett a gyomromba. Mintha borsó méretűre nőtt volna.

-Neked is.-mondtam egy ásítás kíséretében.

-Lassan mennünk kéne, mert 9 múlt és 10-re otthon kellene lennünk.-mondta, mire felálltam és elővettem a tegnapi ruháim.

Pietro szó nélkül felállt és kiment a csapóajtón én pedig átöltöztem és mondtam neki, hogy jöhet. Össze szedtük a cuccainkat és lementünk a fáról, majd elindultunk a motorhoz. Fél órán belül a toronyban voltunk, ahol senki sem volt?!

-JARVIS hol van mindenki?-kérdeztem apa technológiai cuccától.

-Mr. Stark és a többi bosszúálló küldetésre ment. Találtak egy új Hydra bázist. Ez az eddigi legnagyobb. Mr. Stark szigorúan megtiltotta, hogy megmondjam magának hol van.-mondta JARVIS.

-JARVIS vagy elmondod nekem, vagy kilogikázom én. Ki vele!-kezdtem el veszekedni.

-Nem mondhatom el Ms. Stark. Sajnálom.-kért bocsánatot.

-Hát jó.-ezzel leindultam Tony laborjába.

-Tessa Stark.-mondtam a kütyünek ami azt szabályozza, hogy ki mehet be.

Természetesen beengedett. Odarohantam Tony számítógépjéhez és valahogy feltörtem. Aztán megtaláltam nagy nehezen a hadi tervek között, hogy Brooklynba mentek. Gyorsan lezártam a gépet és felszaladtam Pietrohoz.

-Jössz vagy maradsz?-néztem rá kérdőn.

-Maradunk.-válaszolta nekem kissé idegesen.

-Pietro neked miért nem kellett küldetésre menned?-erre a kérdésemre lehajtotta a fejét.

Rájöttem. Megértettem. Ő tudta, hogy ma küldetésre mennek és azért hívott el most, hogy a többiek gond nélkül elmehessenek. Sőt még randizni sem akart elhívni csak muszály volt.

-Te szemét.-mondtam könnyezve, majd felmentem a szobámba és magamra vettem a Tonytól kapott ruhát.

Felcsatoltam a combtokokat amelyeket fegyverekkel töltöttem meg és kimentem a garázsba. Felpattantam a motoromra, majd kiáltottam a garázsból.

Hát akkor irány Brooklyn.

~Fekete Angyal I~Where stories live. Discover now