~46~

300 17 8
                                    

|Tessa szemszöge|

*6 hónappal később*

Éppen a bosszúállók tornya felé tartok. Ja, hogy még mindig élek. Igen. A robbanás után 4 hónappal felébredtem, ugyan ott, kb. csontsoványan, de éltem. A szervezetemnek ennyi időbe telt regenrálódni, de nem haltam meg. Ja és újra szőke lett a hajam, elmúlt a Hydrás festék hatása. És most, hogy újra formába hoztam magam. Ami annyit takar, hogy kissé felhízlaltam magam, annak érdekében hogy ne úgy nézzek ki mint egy élő halott, edzettem és fejlesztettem az erőmet. Szóval, már itt vagyok New Yorkban. Egyeltalán nem haragszom Natra vagy Clintre amiért otthagytak.  Ha elhoztak volna, akkor eltemettek volna és akkor mostmár biztos halott lennék. De így legalább nem vagyok az. Viszont kicsit félek. Lehet, hogy nem lesznek boldogak. Lehet, hogy Buckynak már van valakije. Lehet, hogy Thornak van egy új legjobb barátja. És lehet, hogy apának és Peppernek nem is hiányzom, hiszen ott van nekik Morgan. Tényleg, Morgan. Szerintem nem is emlékszik rám. Hiszen csak pár napos volt akkor, most pedig már fél éves elmúlt. A média még nem tudja, hogy *halott vagyok*, hiszen apa nem mondott róla semmit. Szóval, miután oda érkeztem a toronyhoz, becsöngettem. Thor nyitott ajtót.

-Nem rendeltünk pizzát.-mondta miközben rám se nézett, majd már,csukta is volna be az ajtót.

A szemei pirosak voltak és karikásak. Nem tűnt vidámnak.

-Szőke hajjal már pizzafutárnak nézek ki?-kérdeztem tőle nevetve, majd a nyakába ugrottam.

Nem mondott semmit csak sírni kezdett és szorosan magához ölelt.

-Tessa.-csak ennyit tudott mondani először.

-Még mindig nem szabadultál meg tőlem.-simogattam a hátát, ő pedig csak tovább sírt.-2 hónapja ébredtem fel. Sok idő kellett a szervezetemnek amíg regenerálódtam. Aztán még egy hónap volt amíg újra megtanultam normálisan járni. Utána felhízlaltam magam mert csont és bőr voltam és edzettem, szóval mostmár újra formában vagyok. És most eljöttem idáig.

-El sem tudod képzelni mennyire letört azóta mindenki. Natasha folyton magát okolja, Clint pedig őt próbálja felvidítani. Pepper folyton csak sír. Tonyt alig lehet látni a laborján kívül. Mindenki más szomorú és sokat szoktak sírni. Na de Barnes. Az első 2 hónapban ki se jött a szobájából és utána is csak akkor ha éhes volt vagy edzeni akart. Még mindig nem nagyon járkál a toronyban, csak akkor ha muszáj.-magyarázta nekem az Istenség még mindig könnyes szemekkel.

-Thor, mi tart ennyi ideig?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.

Ahogy Sam meglátott engem rohanni kezdett felénk. Ő is sírt. Leugrottam Thorról, majd oda mentem hozzá és megöleltem.

-Tudtam én, hogy nem vagy halott.-suttogta a hajamba.-Amúgy egy. Van mit megmagyaráznod. Kettő, jól áll a szőke.

-A csapat fele küldetésen van, illetve Tony, Pepper és Morgan nincs itt. Aki jelenleg itt van az Én, Thor, Clint, Nat, Bruce és...-viszont nem tudta bejezeni.

-Bucky.-néztem rá könnyes szemekkel.

-Fent van a szobájában.-mondta, mire felrohantam oda.

Kopogtatni kezdtem az ajtaján.

-Nem tudom, hogy ki vagy, de menj el.-mondta. A hangja megtört és halk volt.

-James.-suttogtam az ajtó túloldalán.-Kérlek nyisd ki az ajtót.

Viszont nem nyitotta ki, ezért kinyitottam azt az erőmmel, majd bementem hozzá. A szobájában rend volt, mint mindig. Semmi nem változott azóta amióta utoljára voltam itt. Semmi, csak a szoba tulajdonosa lett sokkal másabb. Háttal ült nekem és egy képet bámult. Én és ő voltunk rajta. A képre egy könnycsepp esett rá.

~Fekete Angyal I~Where stories live. Discover now