Tizenhetedik

5.5K 311 19
                                    

Alig töltöttem be a tizenegyedik évemet, amikor a nevelőapához kerültem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Alig töltöttem be a tizenegyedik évemet, amikor a nevelőapához kerültem. Bár úgy érzem, hogy a "nevelőapa" jelző, enyhe túlzás, ezért inkább úgy nevezném, hogy "a rohadékhoz". Még mindig emlékszem az első pillanatra amikor beléptem a nyaralóra emlékeztető, fehér házába. Tudjátok, hogy mit csináltam? Tudjátok, hogy mi volt az első dolgom, amikor bevágta utánunk a bejárati ajtót? Egyetlen táskámmal a hátamon felmentem a lépcsőn, magamra zártam az ajtót és kimásztam az ablakon. A mászás közben olyan szinten megvágtam az oldalamat, hogy a bordáimon azóta látszik a piros színű heg. Miután leugrottam, a fenyves erdőn keresztül a legközelebbi városba menekültem. Ott bementem egy kocsmához illő helyre, de hamar felfigyeltek a fiatal koromra, ezért hívták a rendőrséget. Akkor vert meg először, amikor visszavittek a rendőrök. Baszki! Csak képzeljetek el egy kisfiút, aki orrát lógatva áll a rendőr előtt és reménykedve pillant fel rá, hogy őt oda nem viszi vissza. Természetesen a reménykedés számomra felesleges volt, hiszen miután a rendőr az autóba szállt: az a rohadék behúzott és ott az ajtóban megvert. Tudjátok...ő olyan ember volt, aki mások előtt szeretet, mások előtt tisztelettel beszélt velem, és akkor mutatta meg igazi arcát, amikor kettesben maradtunk. Egy féreg, egy geci, egy patkány volt, aki idővel felfigyelt a képességeimre, a ravasszásgomra és arra, hogy úgy vág az eszem mint a borotva. És csak ezután következett a fekete leves: jól bánt velem, ha én is úgy viselkedem, ahogy ő azt elvárta. Szeretnétek tudni, hogy ez mit jelent? Gondolom igen! Ha loptam, akkor jó gyerek voltam, és nem bántott. Ha elszöktem, rossz gyerek voltam és szarrá vert. A verések miatt képtelen vagyok eltűrni vagy befogadni az érintéseket, amiket kapok. Az ökölcsapás közben is mindig arra koncentrálok, hogy a lehető legkevesebb alkalommal legyek elérhető. És mégis van egy személy, akinek érintése más mint a többi. Most biztos egy dologra gondolunk, érzem én! Claire érintése felér egy angyaltól kapott simogatással. Soha nem felejtem el, amikor az öltözőben hozzáért a meztelen hasamhoz. Ő gyönyörködött a látványomban, viszont én akkor éreztem először biztonságban magam. És kibaszottul nem tudom, miért van rám ilyen hatással, de azt hiszem, hogy ez úgyis a jövő zenéje lesz.

- Hagyjatok aludni, faszfejek!

Pénteki nap volt. A ketrecharc előtti utolsó nap. Este kilenc óra volt. A hét mindennapján hajnal négy órakor ébredtem és felkészültem a bunyóra. Részben büszke voltam magamra, hiszen elsajátítottunk egy új ütés teknikát és a láb munkám is kiemelkedően jó lett. Nem tudom, hol tanulta ezeket Billy, de teljesen más embernek éreztem magam. Viszont sokszor voltak olyan pillanatok, amikor megtörtem, eredményül pedig jól elvertek. Tudtam, hogy még ezen kell dolgoznom, de érzem, hogy sokat fejlődtem. Az edzésnek köszönhetően egy napra sem mentem be az egyetemre. Biztos tudni akarjátok, hogy mi a szitu Claire-vel! Tudja a tököm! Egy hete nem beszéltük. Nem tudom ti mit gondoltok a mi kapcsolatunkról, de úgy érzem, hogy helyesebb döntés távol maradni tőle. A közelségében más embernek érzem magam. Ha pontosabban kéne fogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy érzem magamon azt, hogy elgyengülök. És ti is nagyon jól tudjátok azt, hogy nem lankadhat a figyelmem. Nem tudom, hogy mit csinál, hogy telt a hete, vagy mit csinál a hétvégén. Most egy szakadék jött létre köztünk, de valamiért nem is bánom ezt a szakadékot. Ennek a távolságnak köszönhetően tudtam koncentrálni az edzésre, a felkészülésre és az ellenfelemre, aki nagyon veszélyes állat lesz.

|Háborgó Szerelem|Where stories live. Discover now