Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tudjátok, hogy mit éreztem? Tudjátok, hogy a gondolataim szétszakítottak belülről? Tomboltam, szenvedtem és próbáltam rájönni arra, hogy mit gondolok, vagy mit érzek. Az egész napom arra volt jó, hogy isten a képembe üsse azt, hogy életem szerelme újra az életem részévé vált. Számomra ez olyan volt, mintha egy forró vasököllel ütöttek volna képen. Olyan volt, mintha rudat tekertek volna a nyakam köré és azzal próbálnának megfojtani. A kurva életbe! Kész káosz voltam! Futottam a szerelem után, de közben az eszem azt súgta, hogy inkább meneküljek. Fájdalmat okoztam magamnak, kutakodtam egy olyan válasz után, amit nem tudtam.
Claire és a kórház... Claire és a baba osztály...
Képtelen voltam a logikus gondolkozásra. Magamnak ártottam azzal, hogy hajtottam a lehetetlent. Akartam valamit, ami közelebb húz hozzá és ahhoz a dologhoz, ami rám is tartozik. Szívem azt súgta, hogy próbálkozzak, menjek előre, később mindent megtudok. Viszont az eszem utált ez miatt. Gyűlölt, szívemet belülről verte, széttépte és azt mondta, hogy "ne kergesd, ő már nem hozzád tartozik. Nincs jogod az életére törni". Ezért cselekedtem úgy, hogy utána ne legyen erőm vissza menni hozzá.
Késő este a város egyik legdrágább szórakozóhelyén kötöttem ki. Nem vágytam másra, csak egy kis leeresztésre, egy vagy több kör alkoholra. Na jó, nem fogok hazudni nektek! Kibaszottúl le fogom magam inni! A szórakozóhely tetszett. A sötét helyiségben a színes fények elegáns világítást kölcsönöztek és azt sugallták, hogy itt garantált a jó kedv. Hangos zene szólt, a táncteret ellepték a fiatalok és a nők, akik ritmusra rázták a feneküket. Zsebre helyezett kezekkel sétáltam a tánctér mellett, a fények között véletlen kiszúrtam egy méregzöld szemet, ezért pohárral a kezemben leültem az egyik pult elé. Körülöttem sokan ültek, a pincérek megállás nélkül dolgoztak, hogy közben jó hangulatot teremtsenek. Tudtam, hogy hiba volt ide jönni, de nem vágytam másra, csak a részeg, bódító percekre. Belekortyoltam a pohárba, a vodka hamarabb felpofozott, mint amire én számítottam. Lehúztam magamról öltönyömet, majd az üres székre helyeztem. Bár...nem volt asszonyom, nem volt nőm, aki mellett lennem kell. Akkor miért ne lehetnék? - Hm! Ezeket a gyönyörű kék szemeket nem nehéz észrevenni - meglepődtem, amikor vörös körmöket és hosszú, elegáns ujjakat pillantottam meg a mellkasomon. Az idegen nő úgy gondolta, hogy felfedez, és megismer. Annyira meglepődtem, hogy a szemöldökömet ráncolva figyeltem, hogy mellém áll, majd ajkát beharapva szemezgetni kezd velem. Szőke volt, magas és karcsú is. Végig néztem rajta, vigyorogva hátra dőltem a széken, hiszen minden nő egyforma. Minden nő egy dolgot akar: azt, ami a lábunk között van.
- Ismerjük egymást? - megfordítottam, alaposan megfigyeltem és rájöttem arra, hogy formás.
- Nem tudom, ismerjük? - a pultra hajolt, ennek köszönhetően belátást kaptam a fekete csipkés melltartójába. Alkohol nélkül már rég haza fele tartottam volna. A baj csak az volt, hogy sokat ittam. És azt hiszem, hogy a szervezetem már nem bírja olyan jól az alkoholt. Szédültem, szomjaztam az alkoholra, közben élveztem az idegen nő csalogató látványát. - Nem létezik, hogy egy ilyen jóképű férfi egyedül van! Nincs kedvesed? - kicsiket pislogva nevetni kezdtem. Meglazítottam az ingem gallérját, kezemmel végig szántottam a mellkasomon, majd számhoz emeltem a poharamat.
