Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A sors egy olyan embert állított elém, aki nem hagyott választási lehetőséget. De mégis úgy érzem, hogy pocoknak csak köszönhetek. Még akkor is, ha ezzel mindig szétveretem a fejem. Nehéz az életem. Nincs hol laknom, nincs kocsim és egy kurva kutyám sincs, aki mindig mellettem lenne. És még ezek után ugyan úgy akarok valakit egy olyan lánytól, aki túlságosan tökéletes ahhoz, hogy velem legyen. De a szívem mégis hülye és őt akarja.
Halkan löktem be magam előtt Claire szüleinek házának a kapuját. Ne kérdezzétek, hogy kerültem ide. De ha kiváncsiak vagytok rá, akkor azt mondom, hogy út közben elkértem pocoktól a címüket. És tudjátok, hogy pocok mindent kiderít. Pocok engem is megtalált. Azóta sem tudom, hogy találta meg a börtön címét, ahol fogva tartottak, de rám talált. Szerintem ő egy minden tudó. De azt is kinézem belőle, hogy vannak emberei. Nem is ez számít! Most a jelenben élünk! A kert viszonylag kicsi volt. A sötét miatt hunyorogva lépkedtem a rövidre nyírt gyepen. Felvontam a szemöldökömet, amikor egy fehér macska sétált felém. A faszomat! - Na takarodj innen! - határozottan átléptem, majd a zöld sövény mellett a legközelebbi ablakhoz sétáltam, de a macska mágnesként követett engem. Megálltam a legközelebbi ablak alatt és pont kiszúrtam Claire-t, ahogy meg igazítja az átlátszó függönyt. - Most vagy soha, igaz? - a macska mellett volt egy kavics, ezért a kezembe vettem, majd megdobtam vele az ablakpárkányt. Éles csattanás közepette összehúztam a szemem és vártam, hogy a lány kinézzem az ablakon, de ez nem történt meg. - Faszomat beléd, Claire - zsebemből kihúztam egy szál cigit, meggyújtottam és kifújtam a tömény füstöt, csak csalódottan figyeltem, hogy sötétség telepedik a szobájába. A telefonom órájára pillantottam, ami szerint este tíz óra múlt. Elnevettem magam, majd a bejárati ajtó felé pillantottam. - Most kopogjak be az ajtón? - lehajoltam, egy kézzel felvettem a macskát, majd az oldalamhoz húztam. Most biztos azt gondoljátok, hogy aranyos vagyok egy kibaszott macskával a kezemben. Kurvára nem vagyok aranyos. Szimplán csak unatkozok. - Claire macskája vagy? - megvakartam a fehér fejét, majd a legközelebbi kavics felé hajoltam, és ekkor történt az, hogy...
Halk ajtó csukódást észleltem, ezért odafigyelve néztem, hogy valaki kilép az ajtón, majd karba font kezekkel megáll a csillagos ég alatt. Valóban sötét volt, viszont arcát annyira láttam, hogy felismertem. Elnyomtam a cigit, majd óvatos léptekkel a háta mögé surrantam. Minden pillanat ajándék volt számomra, ezért apró mosollyal az arcomon átkaroltam a derekát, kezemmel a lapos hasát érintettem, de Claire annyira megijedt, hogy ugrott egyet és megfordult a tengelye körül. Pupillája tág volt, zihált és mellkasàra simította tenyerét. Eszméletlenül szép volt. Számtalanszor említettem nektek, hogy Claire szépségének nincsen párja. Ez mai napig így van. A szépsége még a csillagok ragyogásánál is tisztább volt. Egyszerűen csak elvarázsol a derekáig érő sötétbarna haja, a puha telt ajka és a csillogó szemei. Le sem tudnám tagadni, hogy teljesen odáig vagyok érte. Csak egy zöld rövidnadrágot és egy fekete trikót viselt, a haját pedig dögös lófarokban hordta. Mert az volt. Számomra elképesztően szexi volt. A kérdés márcsak az, hogy megbocsát nekem. Vagy sem. - Claire....
