Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Péntek.
A héten az utolsó nap amit az irodában töltök. Igazat megvallva szeretem a munkám, mert végre azzal foglalkozhatok, amit szeretek és ami érdekel. Az igazat megvallva nem hiányzik az erőszak, a bunyó pedig mérföldekre állt tőlem. Viszont ez nem jelentette azt, hogy adott esetekben nem tudom megvédeni magam. Ismertek és tudjátok, hogy önmagamért mindig kiállok. A szikrázó nap átengedte sugarait a tiszta ablakon keresztül, ezért reggel nyolc óra előtt megfordultam a székemmel, hogy gyönyörködjek a kilátásban. A magas épületek felett a nap úgy bújt elő, mint egy korong az égen. Csábított és azt súgta, hogy ma jó nap vár rám. Szerencsére ritkán mondhatom el azt, hogy az adott nap szar volt. Régen mindig szar volt. Tudjátok, hogy mennyi erőre volt szükségem ahhoz, hogy eljussak idáig? Emlékeztek a fiúra, aki fülig szerelmes volt, közben az ördöggel játszott? Látjátok még a fiút, aki benzint öntött a tűzre azzal, hogy beleszeretett egy lányba, akibe nem lett volna szabad? Én nem látom. És azt hiszem, hogy az életem hátralevő részében nem is fogom viszontlátni. És mindig ilyen pillanatokban jövök rá arra, hogy az élet kiszámithatatlan.
Mély gondolataimból egy harsány kopogás zökkentett ki. Reggelente nem szoktam látogatókat fogadni, ezért összeráncolt szemöldökkel behívtam az illetőt. Meg sem lepödtem, amikor Dimitri arcát pillantottam meg. Tele volt életkedvvel, a mosolya pedig a füléig ért. Egykor az ellenségem volt, most az egyetlen ember, akire számíthatok. Persze, van mikor utálatos, bekélzelt és egy igazi pancser. De értem bármikor ölne. És tudja, hogy ez forditva is igaz. És mindig ilyenkor tudatosul bennem az, hogy igenis van barátság, amely egy életen át veled van. A kezemet széttártam, majd megköszörültem a torkomat. - Nem számítottam rád.
- Akkor kellemes meglepetés vagyok - Dimitri úgy csukta be az ajtót, mintha már járt volna itt. Hanyagsággal vágta le magát az asztalon előtt található párnázott fotelbe és tette keresztbe a lábát. Úgy viselkedett, mintha mindennapját itt töltötte volna. - Menő az irodád - kezét a bőrfotel szélére helyezte, közben a szemembe nézett. - Szóval meglepődtél - fürkészte a reakciót az arcomon.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem - piszkáltam a fekete ingem gombját. - Viszont kiváncsi lennék, hogy találtad meg a termet - érdeklődésem után szinte azonnal elnevette magát.
- Azt mondtad, hogy egy híres teremnek vagy a tulajdonosa. És miközben erre fele tartottam, a szememet pont kiszúrták az utcai plakátok, amiken a "Dark Blue Gym" szerepelt.
Büszkén kihúztam magam, hiszen az edzőterem neve még mindig olyan jól hangzott, mint amikor megálmodtam. - És sejtetted, hogy az enyém - fejeztem be helyette.
- Először beütöttem a GPS-be az utca nevét, aztán eljöttem hozzád! - kacsintott.
- Szerintem ne vesszünk el a részletekben. Iszol valamit? - kérdeztem kíváncsian. - Van a közelben egy jó kávézó - ásítottam.
