Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kibaszottúl elfáradtam. Az elmúlt évek alatt rájöttem arra, hogy nem nekem való az irodában alvás. Az óra csak este nyolcat ütött, a szemeim mégis leragadtak. Fizikailag nem éreztem jól magam. Az ágyamra és a szobámra vágytam, de be kellett fejeznem a papírmunkát. A mahagóni asztal fölött görnyedtem. Kezemmel a halántékomat támasztottam, a papírhalmok között az üres kávés csésze magányosan nézett vissza rám. Az ősznek köszönhetően kint már jócskán sötét volt, ezért összehúzott szemekkel megfordultam a székkel. Szinte elvesztem az utcai lámpa kísérteties fényében. Pontosan ilyennek láttam a lelkemet: sötétnek és szomorúnak. Magamnak sem mertem bevallani, de hiányzott az, aki egykor voltam. - A pokolba ezzel az egésszel! - a papírhalmok között vettem észre, hogy egy fontos dokumentum nem volt meg. Hátra gurultam, kinyitottam a létező összes fiókot, de nem találtam. - A kurva életbe! - az asztal szélére ütöttem, hiszen szükségem volt arra a papírra. Az a dokumentum a hónap kiadásait összesítette. A táblázatból csak egy létező példány volt, ezért meg kellett találnom. Felálltam, körbe jártam az egész irodát, de a zöld mappát sehol nem találtam. - Meg kell lennie - idegesen kerestem a kulcsokat, hiszen esélyt adtam arra, hogy talán haza keveredett.
Haza kellett mennem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Sokat játszottál vele? Tudod, hogy nemsokára aludnia kell - szorosan fogtam a felmosó rudat, hiszen rájöttem arra, hogy iszonyatosan elcsúsztam a munkával. Az óra este nyolcat ütött, ami azt jelentette, hogy a babának lassan fürdő vizet kell csinálni, de én még nem voltam otthon. A házban takarítottam, igyekeztem minden munkát gyorsan elvégezni, de az élet más utat szánt nekem. Adelyn miatt csak délután tudtam munkába kezdeni, ezért a fél napomat otthon töltöttem. Tudtam, hogy mit kell csinálnom, hiszen a ház tulajdonosa hagyott nekem egy levelet: "Fent az emeleten padlót kellene fényezni. A szükséges tisztítószereket megtalálja a földszinten található mosókonyhában."
Egésznap padlót fényeztem, ami nem tűnt könnyű feladatnak. Nem gondoltam volna, hogy a fényezés után mosni is kell, ezért fáradtan támaszkodtam a falnak. - Anya? - fújtam ki magam. - Nem nekem való ez a munka - suttogtam csalódottan. Anya nevetett, a háttérben pedig Adelyn sírt. A szívem fájt, hiszen nem lehettem ott vele, hogy megnyugtassam. - Miért sír a baba? - túrtam hátra a hullámos hajszálakat.
