Bizalmatlan páros (befejezett)

36

Christian: miért ne parancsolgathatnék én te neked?
Én: mert tán rossz az emlékezete?
Tanár: talán úgyhogy felvilágosíthatnál
Én: hát próbáljon meg emlékezni!
Tanár: öhmm van valami, hogy babámnak hívtalak, azt mondtad nem az apád vagyok, majdnem megcsókoltalak, asszem így ennyi
Én: ez még öhh sok is

-Blake gyere ide-szólít fel tanár úr.

"Már azt sem tudom, hogy hívjam felidegez!"

-mert?- néztem a szemébe értetlenül.
-jó akkor meg ne gyere- duzzogott.

"Hát ennek tuti megvan."

Rezzent a telefonom.

Jack: mi baja?
Én: kinek? He amúgy meg melletted ülök feltűnt nagy okos?
Jack: tudod jól, hogy nem tudok suttogniés amúgy is ez úgy izgalmasabb
Én: hát terem vagy mindennapi eset basszus
Jack: TUDOM, node mért ilyen bunkó most Mr.Davies?
Én: honnét tudjam tuti megjött neki
Jack: akkor nekem mert nem jön meg soha? Pedig már betétet is vettem
Én: 1 mert fiú vagy
2 ha kell az enyém a tied lehet
És 3 te így is rosszabb vagy, mint egy menstruációs nő
Jack: a tied nem kell mert fájdalmas és használt, mivan ha amúgy egyneműek vagyunk?

Itt ránéztem mert ilyenkor amúgy normális?

Én: mit hadoválsz itt össze-vissza?
Jack: kivan ha én amúgy lány vagyok te meg egy csirke?
Én: tegyük fel, hogy ha te még lány is lennél, én mi a francért csirke?
Jack: mert ijesztőek, finomak is nagyon, éhes lettem, bosszúsak és hamar megharagudnak tehát tiszta te
Én: hát te egy mutáns vagy akkor már
Jack: ha egyszer én uralom a világot ne csodálkozz ha nem veszlek be a csapatomba

Nyakon vágtam szépen ami egy kicsit hangos volt így még a tanár is felfigyelt rá.

-ezért veszel nekem kaját- néztem rá szúrós szemekkel.
-még én vegyek neked? Megcsaptál!- szólalt meg.
-te bántottál meg, mi az, hogy nem veszel be a csapatodba? Tudod mit ne is mert nekem lesz sajátom és majd leigázlak- öltem hátra mosolyogva.
-okééokéé veszek neked kaját és csinálunk majd együtt egy csapatot- erre ki is csöngettek, egyből rohantunk le a büfé felé.

Mire sorra jutottunk azt hittem éhen fogókitt meghalni, nagy szünetünk van így amint helyet találtunk le is ültünk majd mintha félnénk, hogy elveszik a kajánkat elkezdtünk enni.

-neked bejön Christian- szólal csak úgy meg a semmiből.
-most, hogy is jött ide? Amúgy meg nem igaz- ettem tovább.
-nekem ne hazudj! Láttam mindent arról gazestéről ahogy pl beszélsz az anyósülésre, együtt buliztok. Most amikor írogattatok azt is láttam mert annyira elvoltál foglalva vele, hogy rendesen láttam mindent és nem kellett nyújtózkodnom.

-te követtél?- esett le nekem nagy nehezen, tudom.
-nem ez a fontos- vonta meg a vállát.
-hát pedig de! Ő a tanárunk semmi más!

-ez volt életed egyik legnagyobb hazugsága, babám- kacsintott.
-tehát még ezt is tudod- hunytam le a szemeimet.
-mindent IS tudok- hajtotta rá a fejét a vállamra.

Jó sokáig csak csöndben ettünk és elvoltunk foglalva a saját dolgainkkal, de volt egy dolog amit megkellett kérdeznem.

-szerinted bejövök neki?- erre a kérdésemre felemelte a fejét a vállamról (ami már persze elzsibbadt) és elmosolyodott.
-kitudja- vonta meg már megint a vállát.

"Ilyenkor annyira felidegesít!"