74

68 3 0
                                    

Christian szemszöge:

"Most menjek utána? Most tőlem van? Ez nem kérdés hiszen Blake tudom, hogy nem olyan, ha tényleg az enyém nem érdekel a feleségem aki több év után kiderült, hogy él, akkor is te leszel majd a mennyasszonyom!"

-mi az fiam?- karolt át Nate.
-kitől terhes Blake?- néztem rá.
Lefagyott.
-tudtam- csaptam össze a kezem.
-neked feleséged van- kiabálta nekem amikor elkezdtem felfele futni az emeletre, de megálltam egyből.
-aki miattam maradt életbe- esett le nekem- de most meg valaki a gyermekemet hordozza- mondtam fájdalmas.

-hát barátom te csak vonzod az összes nőt, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot aki most nősült meg- húzta ki magát büszkén- azt válaszd akit igazán szeretsz és ne azért mert tudod jól, hogy ő ezt viszonozza- mondta.
-huhhaa milyen bölcs lett valaki ilyen hamar, de attól még én vagyok az idősebb- bokszoltam le.
-úristen az a egy év- forgatta meg a szemét.

-sokat számít az az egy év hidd el- húztam ki magam.
-igazad van, sokkal hülyébb vagy, mint én- gondolkodott el.
-nézd ki mondja, nem szégyelled te magad, hogy kikezdtél velem?- szegeztem rá a fegyveremet mire ő nevetve elővette a sajátját.

"Volt már olyan, hogy amikor borzasztóan hülyék voltunk akkor azt játszottuk, hogy egymást meglőttük, mint mondtam borzasztóan hülyék voltunk!"

-inkább most haza megyek- mondtam majd pedig elköszöntem tőlük és hazaindultam ahol már várt a feleségem.

Belépve a házba a nappaliba égett a villany és ahogy a kanapéhoz értem láttam, hogy Eleanor ott feküdt és engem várt.
-mert nem alszol már- pusziltam meg a homlokát.
-téged vártalak- kérte a csókját, de én nem adtam meg neki, azóta nem csókoltam meg amióta itt van.

"Senki mást nem csókolok meg csak téged!"

-aludnod kéne- emeltem fel menyasszonypózba és vittem fel a szobájába.

Nem alszunk együtt, megmondtam neki az igazat, hogy már sohasem tudok úgy rá nézni mint mielőtt elment, már nem szeretem úgy mint akkor.

-mert nem alszol velem?- fogta meg a kezem.
-már ezt nem egyszer beszéltük meg- forgattam meg a szemem.

"Nagyon idegesít, hogy már hányszor elmondtam neki, de ő akkor sem érti, nagyon felidegesít az is, hogy lehet van egy gyermekem Blake-től akit nem tudok felnevelni, hacsak...."

-figyelj- kezdett bele- neked valaki más van?- nézett rám.
-igen van valaki- mondtam igazat, lehet néha túl őszinte is vagyok, de jobb mintha hazudnék.
-és milyen ő?- lett kiváncsi mosolyogva.
-te nem haragszol?- akadtam meg.

Megrázta a fejét mosolyogva.
-nem, már mért kéne?- tette szét a kezeit- nem te tehetsz róla hanem én, én mentem el vagyis elraboltak, de én nem küldtem semmi életjelet pedig tudtam, hogy keresel, nem tehetsz róla, hogy találtál valakit aki boldoggá tudott tenni/boldoggá tesz és szereted- mosolygott.

"Tényleg nem változott semmit, hiába több éven át erőszakolták és vetek, még mindig ugyanolyan a szíve, ezért szerettem anno bele, mindenkivel kedves volt, még azzal is akivel nem kellett volna, soha nem haragudott senkire és mindenki szerette őt."

-ő a volt diákom- szólaltam meg egy hosszú idő után.
-tessék, jól hallottam?- kérdezett rá- és, hogy történt?- lett mégjobban kiváncsi.
-hát az úgy történt, hogy..- kezdtem el mesélni, hogy kerültem a sulijába, hogy és mikor lett az első csókunk, a veszekedéseink, hogyan jöttünk össze, hogy veszítettem el és a mai napot is, hogy megláttam újra annyi idő után, amit ő végig hallgatott néha felnevetett néha pedig mondta, hogy milyen szerencsétlen vagyok.

-és nem tudom mi legyen- temettem a kezembe az arcomat.
-hívd át holnap- nézte meg az időt- vagyis ma- javította ki magát.
-nem jönne el.

-honnan veszed?- értetlen tekintettel bámult engem.
-hogy eltitkolja tőlem a gyermekemet biztos volt egy indoka is, hogy mert tette- magyaráztam.
-honnan veszed, hogy a te gyereked?- harapta be a szájaszélét gondolkodva a dolgokon.

"Nem tudom, csak annyit, hogy amikor hozzányúltam a kislány egyből megérzett és elkezdett rugdosni, azt mondják, hogy a babák felismerik a szüleiket... bárcsak az enyém lennél"

Bizalmatlan páros (befejezett)Where stories live. Discover now