Bizalmatlan páros (befejezett)

44

A buli óta eltelt 1 hét, azóta minden megváltozott. Nalani és Nate összejöttek úgy, mint Jack és Ava. Christian ignorál mindenkit, még Nate-et is ami azért rosszul esik nekünk.

-szia anya, most végeztem a suliba és már úton vagyok a bolthoz- szóltam bele a telefonba.
-rendben drágám, hozz nekem kérlek valami édességet- mondta.
-okéés, pusza- köszöntem el.

Nalani a másikoldalamon van és éppen a barátjával beszélik meg, hogy mit néztek a tegnapeste mielőtt még elaludtak volna.
-mondom neked, hogy nem azt néztük hiszen utálom- akad ki.- hát akkor meg ne higgy nekem, lerakom- tette el ő is a telefonját.

-huhha baj van az álompátnál?- kezdtem el cukkolni.
-nem csak nem tudja felfogni, hogy a Aquaman-t néztük, tudod jól, hogy utálom, mert néznék olyat amit utálok?- kezd el pirosodni az arca.
-nyugi már- sóhajtottam- veszünk csokikat és ma "pizsiparti" lesz- vetettem fel az ötletet.
Felcsillantak a szemei így ezt egy igennek vettem.

A bolthoz érve be is mentünk majd egy kosarat elvettünk és elkezdtünk a saját utainkhoz menni.
Én a csokikhoz, utána a sminkhez természetesen!
Nalani pedig lelyukadt az édességeknél.

-persze, hogy oda fel kell rakni a legfinomabbat és alulra meg a legrosszabbat- kezdtem szitkozódni és nyújtózkodni.
Körbenéztem és megláttam egy kis fellépőt amit az itt dolgozók szoktak használni így azt szépen megfogtam és becentiztem, hogy ne keljen a derekamat kitörni meg ilyenek.
Felléptem rá és megbizonyosodtam arról, hogy ez még így sem olyan magas, hogy én ott azt elérjem így hát lábujjhegyre álltam és úgy nyújtózkodtam.

-segítsek?- szólalt meg valaki hirtelen a háta mögött.
-nem kell megoldom- motyogtam halkan hiszen abban sem voltam biztos, hogy nekem beszélnek.

Meg mindig rohadt magasan volt, nem adtam fel, próbálkoztam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mozog alattam a fellépő én pedig becsukott szemmel várom azt, hogy földreérjek, beverjem a fejemet elájuljak, de ehelyett két kezet éreztem meg, az egyik a derekamat fogtam, a másik pedig a fejemet tartotta.

-kinyitnád mán a szemed Csipkerózsika?- szólalt meg a megmentőm.
-most én meghaltam? Mert ha igen akkor nem fogom kinyitni a szememet, nem akarom látni, hogy milyen a pokol- mondtam határozottan.

Csak felnevetett majd pedig kényszerített, hogy kinyissam.
-tán nem akarod látni a leghelyesebb, legszerényebb, legokosabb és persze a legtökéletesebb tanárt az egész világon?- mondta végül, nekem itt volt az a pillanat, hogy ő nem idegen egy kicsit sem.

"Mert nem tűnt fel nekem, hogy az az ő hangja?"