Bizalmatlan páros (befejezett)

49

Még tegnap este hazaszaladtam (vagyis akartam, mert Christian elvitt kocsival, de 2 házzal előrébb megállt, hogy anyuék ne vegyék észre!) a ruhákért és a sulis cuccaimért meg amik fontosak.

Reggel hamarabb felkeltem, mint Christian így ezt kihasználva felvettem az egyik pólóját majd készítettem neki kávét és mellé pár palacsintát, hogy ne kelljen azért hamarabb elindulni mert még venni akar valamit a büfénkbe.

"Így legalább több időm van elkészülni és vele lenni"

-ezt a látványt megtudnám szokni- jelent meg hirtelen a hátam mögött.
-a frászt hoztad rám- kaptam a szívemhez.
-akkor legközelebb én megyek rád- csókolt meg majd megnézte mit is alkotok.
Meglátva a palacsintát egy gyermeki vigyor jelent meg az arcán én pedig ezen elmosolyodtam.

Ameddig csináltam az ételt addig ő leült a pulthoz és onnan nézett, amikor kész lettem tányérra raktam és már amint elékerült elkezdte enni jóízűen.
Én is leültem és miután elfogyasztottuk kijelentette, hogy 10 percem van vagy nélkülem megy.

Elkészültünk mindketten majd pedig beszálltunk a "maffia kocsiba" és elindultunk a drágalátos sulinkba.
-tegyél ki- szólaltam meg egy utcával előrébb.
Nem csinált semmit csak ment tovább.
-háloo, dik- kezdtem ideges lenni.

"Most ha lebukunk nekünk végünk!"

Annyira elvoltam avval foglalva, hogy eltervezzem azt, hogy miket fogok mondani ha megkérdeznek, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk.
-megjöttünk- szólalt végre meg hosszú-hosszú idő múlva.
-mert nem szóltál, hogy most akarsz meghalni? Ha mondtad volna még otthon elintéztelek volna, de így velem is végzel basszus- temettem kezembe az arcomat és gondolkodtam.

-szép mondhatom, megölnéd életed legjobb, leghelyesebb, legokosabb, aki legjobb mindenben tanárodat sőt már a párod?- tette szívéhez a kezét.
-amit mint mindig most is kihagytad- sóhajtottam fel drámaian.
-ja igazis, az életed értelme- akart volna megcsókolni, de azonnal kapcsoltam és megcsaptam őt hiszen még mindig a suli parkolójában vagyunk.
-öhmm azt akartam mondani, hogy a legszerényebb, de ha szerinted így van akkor biztos igaz- majd kiszálltam.

Ő is azonnal kipattant majd jött mellém.
A többiek már észrevettek minket, de nem annyira érdekelt már hiszen ők szavuk az enyém ellen, és mind tudjuk, hogy csak én/mi tudom/tudjuk az igazat.
-mért tán nem igaz?- kérdezte tőlem.
-kitudja- vontam meg a vállam.

-Blake!- kiabált a messziből Nalani.
Amint megláttuk egymást elkezdtünk rohanni.

"Megkell lepődni ha azt mondom, hogy megint a földön végeztük?"

-1000 éve drágám- sírtuk el magunkat.
-oo atyám csak 2 napig nem láttátok egymást- szólalt meg a két fiú.

Feltápászkodtam majd Jack elé álltam aki azonnal az égberepített én pedig úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta.

"Hiszen az is, tériszonyos vagyok!"

-héhéhéé, azonnal tedd le- védett meg Nalani.
Lerakott drágabarátunk majd így szólt:
-nem teszek semmit a Törpénkkel, majd a tanárúr megteszi helyettünk- kezdte el húzogatni a szemöldökét.
-Jake- fordultam felé mosolyogva.
-igen drágám?- kérdezte ártatlanul.
-fuss- amint kimondtam rohanni kezdett mert Christian elkezdte kergetni.