Bizalmatlan páros (befejezett)

47

A buszhoz mentem mert még mindig nincsen arra pénzem, hogy vegyek egy kocsit így marad a bűzöllgő busz ami televan olyan emberekkel akik nem tudják mi az a fürdés.
Amikor odaértem teljesen tömve volt a megálló így nekidölve elakartam venni a telefonomat, de nem találtam sehol sem.
A röplabda cuccom sem volt nálam, mindent otthagytam basszus.
Tehát pénz sincsen nálam, se jegy, személyim, telefonom.

"Kell ennél jobb mára?"

Fogalmam sincsen most mit csináljak.
Vissza nem mehetek mert az milyen már, dehát muszáj lesz.

Ezeken gondolkodva fordultam volna meg ha valaki nem ránt magával ás fogja két keze közé a derekam.
-engedj el!- kiabáltam rá így páran ránk is néztek
-ameddig nem hallgatsz meg addig nem- mondta határozottan.
-Mr.Davies engedjen el kérem- semleges tekintettel/ hangnemmel mondtam.
-fejezd be!- kezdtem el leszedni a kezeit rólam, de annál jobban csak magához húzott és kiabált rám.

Egyszer csak abbahagytam mindent és mosolyra húztam a számszélét.
-önnél van a táskám és a telefonom- mondtam neki.
-tehááát?- nézett értetlenül rám.
-tehát vissza kell mennem önhöz- vigyorogtam.
-tehát hozzám akar jönni?- esik le neki a dolog.
-jól vág az esze- bólintottam.

Visszaérve a nemrég elhagyott házat egyből visszajöttek a dolgokat, pl csókolóztunk, "veszekedtünk", majd most újra itt vagyunk.
Odamentem a pulthoz ahol nemrég még ott ültem és szorítottam a haját erősen ameddig ő az arcomat simogatta.
Elvettem onnan a tornazsákomat, nyúltam volna a telomért is, de a tanárom gyorsabb volt így már a fejem fölött tartotta vigyorogva.

-visszaadom ha meghallgat- közelített az arcával, a kezemet eléraktam így vissza hátrált.
-20 perce van és indul a buszom- húztam ki magam majd a karomat összefontam magam előtt.
-nem engedem,  hogy busszal menjen- kezdett el ellenkezni egyből.
-ha milliomos lennék higgye én sem mennék avval- forgattam meg a szemem.

-megmondtam, hogy tilos forgatnia a szemét- ködösült el a tekintete.
-én pedig megmondtam, hogy azt teszek amit akarok és ön nekem egy senki aki megmondhatná, hogy mit is tegyek- néztem vele farkasszemet.
-higgye el megtehetem, hogy parancsoljak önnek.

-hát ezt meg melyik mesében látta?- nevettem fel.
-a miénkben- közeledett.

-dehát olyan nincs is- kezdtem el hablatyolni össze-vissza.
-pedig igazán lehetne, sokan irigykednének önre- kacsintott.
-tanárúr nem úgy volt, hogy mondani akar nekem valamit?- kezdtem el harapdálni a szám szélét.

-nem arra értettem, hogy nem tudom mit érzek irántad, hanem arra, hogy nem helyes az amit érzek ezért az elején nem engedtem, uralkodni akartam az érzéseim felett, de te megjelentél mindig és leromboltad az egészet- fogta meg a kezemet- nem mindennapi egy tanár-diák kapcsolat, de nem véletlen, hogy mi találkoztunk és az sem, hogy most itt állunk én pedig azt sem tudom mit kell mondani és csak össze-vissza beszélek- nevetett fel kínjában.

-Blake Valentina Gelbero

"Úristen most ugye nem?"

megtisztelne azzal, hogy a barátnőm lenne?- nézett rám félve.

-igen- mosolyogtam rá majd ő ezt hallva/látva megcsókolt.
Elmélyített csókunkat a levegő hiányunk zavarta meg.

Aznap nála aludtam és egy csomót filmeztünk, mint az igazi párok csak mi annyi különbséggel, hogy nem átlagos a mi kapcsolatunk.