Bizalmatlan páros (befejezett)

48

Visszaemlékezés vége

-kicsim! Megjöttem!- ért haza Christian.
-konyhába!- kiabáltam neki.

-mik ezek a jó illatok?- jött be majd hátulról megölelt.
-hááát... milyen nap van Christian?- féloldalasan ránézek majd egyből el is pillantok mert a kaja ha nem figyelem megég.
-öhmm szombat?- fúrja bele arcát a nyakhajlatomba.
-nem, amúgy vasárnap, de azon belül- nevettem fel.

-honnét kéne nekem azt tudni?- akadt ki.
-pl onnan, hogy egy nagyokos 1 hónappal ezelőtt elkezdett bohóckodni majd pedig megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője én pedig aki még okosabb igent mondtam, rémlik?- próbáltam komolyan venni és haragudni rá mert elfelejtette, nem tudtam így azt a kevés kis haragomat átváltotta az a nagybetűs szerelem szeretete.

-áhh mostmár rémlik valami arról a napról, főleg az, hogy 1 hónappal ezelőtt ezen a pulton ültél én pedig hozzád léptem és megcsókoltalak- miközben beszélt a meleg lehelete a nyakamat csiklandozta így egy sóhaj hagyta el a számat.
-annyira szeretem a hangodat- csókolta végig a nyakam utána pedig a kulcscsontom.

-mindjárt kész a kaja- mondtam, hogy arra kell figyelnem. De ő valamiért nagyon elterel teljesen másfele.
-nembaj, megvár az- fordított magával szembe majd megcsókolt.
-Christian- mondtam, de mintha megsem hallotta volna felrakott a konyhapultra.

"Déjà vu talán?"

-hmm?- kérdezte miközben a nyakamat ostromolta.
-le kéne állni- nem tudom, hogy mondjam neki, hogy még nem állok készen rá.

"Nem akarom megbántani!"

Neki már vannak olyan akaratai amiket én még nem tudok teljesíteni és ezért borzasztóan félek, hogy belefog fáradni.
/meg fog ezért unni és elhagy egy vele egykorúért.

Mintha a fejembe látott/olvasott volna, megállt és a szemeimbe nézett, rémülten néztem rá, de ő csak megfogta az arcom és a homlokomra mosolyogva adott egy puszit.
-olyan nem lesz amit te nem akarsz babám, várok rád- kacsintott, majd elkezdte kavargatni amit főzni kezdtem mert majdnem oda is ragadt.

"Várok rád"
Ez a mondat minden lány egyik álma.

Elpirultan ültem még mindig ugyanott ahol hagyott, csodálkozva kezdtem el nézni.

"Ha ez egy álom, kérlek szépen Jóistenem soha ne engedd, hogy felkeljek!"