Bizalmatlan páros (befejezett)

67

Két hónapja, hogy terhes vagyok, már voltam azóta ultrahangon és azt mondta nővér, hogy ha megint megyek akkor hallhatom a kicsi szívdobbanását is.

Mivel nem voltam sohasem egy teltes alakú nő, így még nem annyira játszódik csak akkor ha feszülőset veszek fel, persze már az eddigi ruháim kicsik lettek rám, a cipő is kezd szorítani már.
Ameddig tudok addig maradok Christian bárjába utána pedig keresek valami nekemvaló munkát.

-és mikor mondod el az apukának?- kérdezett rá Ava amikoris éppen a poharakat mostuk el a bárban.
-egyáltalán elkelne neki mondanom?- kerültem a tekintetét.
-hát mégszép hiszen az övé így joga van megtudni, egy gyermek nem nőhet fel apuka nélkül- akadékoskodott.

-tudom, de félek- feleltem őszintén.
-mitől?
-hát attól, hogy hogyan fog rá reagálni, lehet azt mondja, hogy vettessem el vagy, megöl engem és elveszi tőlem- kezdtem el aggódni.

-így ismered?- nézett mélyen a szemembe.
-nem- mondtam.
-nahát akkor meg?

-tudod mit? Ma elmondom neki- jelentettem ki.
-ez a beszéd kisanyám- pacsiztunk le.

———————————————————————————————————————————

Éppen Christian házához tartok, hogy elmondjam neki azt, hogy apuka lesz.

Bekopogtam majd vártam.
Kinyílt az ajtó.

-igen?- jelent meg egy francia nő előttem.
-elnézést, Christian itthon van?- kérdeztem rá.
-ki keresi?- nézett végig rajtam mosolyogva.

-Blake Gelbero- mondtam mosolyogva.
-rendben, szólok neki- majd beinvitált én pedig vártam.

Nem sokkal később lépteket hallottam a lépcsőfelől ígyhát odafordultam és ő állt ott.
Most is tökéletesen volt kiöltözve, haja szanaszét, de nem az a "túlszanaszét" hanem az a pont jó.

-szia- jött oda hozzám.
-szia- köszöntem én is.
-mit szél hozz erre?- kiváncsin nézett rám.
-hát öhhmm valamit megszerettem volna veled beszélni- kezdtem bele.

-drágám, kérsz egy kis olívabogyót mellé?- kiabált ki valaki a konyhából.
-persze drágám- mondta neki a férfi.

"Hogy tessék?"

Kidülledt szemekkel néztem az előttem álló férfit.
-mi az?- kérdezett rá.
-semmi-semmi csak jöttem beköszönni mert erre jártam, de már megyek is nem zavarok- mondtam majd pedig elmentem.

"Barátnője van?"

Nate szemszöge:

Ma a főnök hívatott a házához mert fontos dologról akart velem beszélni ígyhát miután megreggeliztünk, elindultam a házához.

-csá haver- köszöntöttük egymást.

Elkezdtünk beszélgetni a nappaliba, áttértünk a munkára és egyszer csak kinyílt az ajtó.

-Eleanor?- szólalt meg Christian.
-Christian?- szólalt meg a nő majd sírva a barátomhoz futott aki a karjaival körbeölelte.
-te élsz? Mért élsz? Mióta élsz?- azt sem tudja mit kérdezzen.

-inkább üljünk le és mindent elmesélek- mondta akcentussal a nő.
Christian, mint egy kiskutya tette amit kért a nő.
-tehát, mint tudod a hatalmas ellenséged, Omar elrabolt és megkínzott, azt adta be neked, hogy meghaltam, hogy érezd át amit ő érzett amikor elvetted tőle a feleségét, most pedig hat év múlva meghalt, szabadon engedtek akik szolgálták őt, de sohasem szerették csak az összes kényszer miatt csinálta a dolgokat, amikor megtudtam, hogy szabadon engednek egyből mondtam nekik, hogy majd én elgyalogolok nem kell elvinniük sehova sem, reménykedtem benne, hogy itt laksz még, úgyhogy ide jöttem, élek Christian- sírta el magát Eleanor.

"Él Christian felesége!"