Bizalmatlan páros (befejezett)

72

Miután kisírtam az életemet elkezdődött a bevonulás úgyhogy megtöröltem az arcom és lementem a lépcsőn ahol a többiek vártak kivéve ugye Nalani mert ő fönt maradt és várta a jelt.
-Blake drágám- jött oda furán kedvesen Jack.

"Ez valamit akar tőlem."

-nincsen pénzem, kajám és életem, mi kell?- kérdeztem.
-hát öhmm... megtennél nekünk egy szívességet?- már rosszul kezdődik- és mivel nyoszolyó vagy akinek kell a kísérő és Christian-nek sincsen ugye kísérő ezért együtt fogtok bevonulni- hadarta el.

-na azt lesheted- horkantottam fel.
-kérlek- nézett rám bociszemmel.
-csak egy feltétellel- tettem fel az ujjam amire mindenki odafigyelt- duplaszelet tortát kapok- néztem Nate-re.
-ez alap dolog hiszen kettőnek eszel- mosolygott majd bólintott.
-hát akkor rendben, nem bánom- mondtam végül.

Nate intett valamelyik emberének és felcsendült a zene majd pedig Christian mellém állt és elkezdtünk volnulni, legelől Nate és a húga, utána mi és végül pedig Ava és Jack.
Mi hárman lányok a menyasszony oldalára álltunk aki nemsokára meg is érkezik az apukája kíséretével.

Amikor elment előttem össze mosolyogtunk majd pedig végre a nemsokára férjéhez állt.

-kedves jelenlévők azért gyűltünk itt ma össze, hogy Nate Evans és Nalani Willson egybekellhessenek- kezdte el a monologját a pap.

-fogadja Nate, hogy jóban rosszban, egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben, míg a halál elnem választ szeretni fogja a feleségét?- kérdezte.
-igen- felelte.

-fogadja Nalani, hogy jóban rosszban, egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben, míg a halál elnem választ szeretni fogja a férjét?- nézett a menyasszonyra.
-igen- könyezett be.

Rá néztem az előttem álló Christian-re aki engem nézett egészvégig és nem zavartatta magát egy kicsit sem, a hasamra tévedt a szeme.

"Ha tudnád, hogy a te gyermekedet hordozom..."

-ezennel férj és feleség, megcsókolhatja a menyasszonyt- mondta a pap.

Nate megfogta Nalani arcát és egyből gyengéden megcsókolta, a derekánál tartotta mostmár, Nalani pedig a tarkóját fogta.

Mindenki elkezdett ujjongni és mi pedig megdobáltuk őket rizzsel.

Azután mindenki jött és gratulált nekik és kaptak minden jó kivánságot.

-Nalani- kiabáltam oda.
-igen?- nézett rám.
-mikor dobod már el a csokrot?- kérdeztem meg.
-igazis- felejtette el.

Az összeslány egy kupacba ment és hát nekem is muszáj volt.
Leghatulra álltam, hogy legalább ne nekem essenek és amúgy sem akartam a csokrot elkapni csak így legalább nem rám figyelnek hanem rájuk így ehettem egy csomó süteményt.

-három, kettő, egy- engedte el Nalani s csokrot.
Én nagyba ettem az egyik legfinomabb süteményt amikor is egy kiabálást hallok ami a nevemet mondja, felnézek és felém tart a csokor, megijedtem és inkább összehúztam magam és védtem a kislányomat.

"Lehet halálos egy csokor!"

Valaki elkapta a derekam és megtartott így nem borultam fel hanem ő tartott.
Félve kinyítottam a szememet és megnéztem a megmentőnket.

-tessék- adta át a szép virágot.
-te kaptad el- szabadkoztam.
-dehát te mész majd egyszer férjhez nem én- nevettük el magunkat.

-jaaj vedd már el tőle- mondták a többiek amikoris még mindig nekem tartotta a tárgyat Christian.
-hát köszönöm - vettem el nagynehezen.
-szívesen- puszilt bele a hajamba majd mintha misem történt volna elment.

"Most ezt mért kellett?"