Bizalmatlan páros (befejezett)

73

Volt egy mennyasszonyi tánc is amin én is voltam így nagyon elszédültünk Nalanival annyira megpörgettük egymást.
-szomjas vagyok- mondtam majd pedig mentem is újra a pulthoz aminél már borzasztóan sokszor voltam.
Annyira ittam, hogy leöntöttem magam.

-a francba- bosszankodtam majd törölgettem magam, semmit nem ért, de azért próbálkoztam.

"Pont most kell a kislánynak is rúgni"

-nocsak-nocsak- jött oda Christian.
-mizuu?- kérdeztem tőle.
-jöttem nézni, hogy mivel szarakodsz már egy ideje- nevetett a bénázásomon.

-először is nem az én hibám hanem a kislányunk- baszki- kislányomé- nevetettem fel kínosan.
Nagyon elgondolkodva kémlelt vagy engem vagy a gyermekünket.

"Basszus most komolyan ilyen béna vagyok?"

-megfoghatom?- kíváncsian nézett rám.
-persze- mosolyogtam rá.

"Nem akadályozhatom meg, hogy megfogja a saját gyermekét, még haverről nem is tud"

-hol van?- kérdezett rá.
-itt a feje- fogtam meg a kezét majd a említett helyre- itt pedig a lába- raktam a másik helyre.

"Rúgott a kislányunk, érzi az édesapját"

-rúgott- aranyosan felnevetett, de nem vette el a kezét.
Csak mosolyogtam, messziről olyanok lehettünk, mint akik éppen közösen várják a kisbabájukat, mint anya és apa plusz a kicsi.
De itt az egyikfél erről nem tud.

-hány hónapos?- kérdezte.
-hat- feleltem félve.
Megállt minden mozdulata és elkezdett gondolkozni.

"Ez sem az én napom, fejbe kéne magam vágni, de ha megteszem hülyének néz"

-hat hónapja volt- törte a fejét.

"baszkii"

-mi?- kérdeztem félve.
-pontosan hat hónapja vesztetted el velem a szüzességed- esett le neki minden.
Lefagytam.
-igaz?- nézett kérdőn rám.

"Most erre mit mondjak?"

-tőlem van a gyerek?- faggatott- Blake!- lengette meg ellőtem a kezét, de nem csináltam semmit- nemsokára az én gyermekemet fogod megszülni?- kerekedett ki a szeme.
-Christian- szólaltam meg rekedtesen.
-mert titkoltad el?- könnyeztem be.

-Christian ő nem a te lányod- ejtettem ki ezeket a szavakat nehezen és sírva.
-hazudsz- fogta meg az arcomat.
-nem hazudok- szipogtam.
-tudom, hogy te nem olyan vagy, el sem hiszem, hogy kislányunk lesz- csókolt meg.

"Most jöttem rá, hogy mennyire is hiányzott"

Ellöktem magamtól majd pedig felmentem a régi szobámba.

"Ha nem lenne feleséged hidd el már rég együtt lehetnénk és készítenénk a kislány szobáját, néznénk ahogy csuklik vagy éppen rugdos, de így ezt mind egyedül teszem meg"