Bizalmatlan páros (befejezett)

70

Földre szállt a gépünk, hazaértünk.
Fogtunk egy taxit majd pedig a családiházunkhoz mentünk.

A szüleink letámadtak minket és anya a hasamat simogatta miközben faggatott, hogy miket szoktam csinálni, mennyi eszem, hogyan szokott mocorogni meg ilyenek.
-anya, megyek Nalaniékhoz- mondtam.
-jolvan drágám- puszilt meg.

Elindultam hát a barátaimhoz.
————————————————————————————————————
Bekopogtam és vártam.
-megyek már, megyek- kiabált ki drága barátnőm.
-siess mert bepisilek- kiabáltam vissza.

-miafaasz Blake?- sikítva nyitotta ki az ajtót.

"Lehetünk mi akárhány évesek, de sírva ölelgettük egymást"

-drágám baj van?- jött ki Nate- Blake, itt van Blake- kiabált majd  ő is megölelt engem.
-babám- ugrott a nyakamba Jack.
-sziaa kismama- jött végül Ava.

-annyira hiányoztatok- mondtam nekik amikor is már a kanapén ültünk.
A lányok felhuzatták velem a pólómat, hogy lássák rendesen a kisbabát így miközben mesélgettünk addig ők lesem vették róla a szemüket, volt olyan, hogy meg is világították és mindenkinek csöndbe kellett maradnia.

-annyira aranyos ahogy mozog- áradoztak.
-egy kisufó- mondta Jack előttem guggolva miközben a hasamat simogatta.
-maradj már- bökte meg Ava.

Még kibeszéltük az életünket majd pedig mi lányok elmentünk ruhát nézni.
-na és milyenre gondoltál?- kérdeztem meg.
-hát legyen hatalmas, mint egy felhő, legyenek rajta kövek, de ne túl sok és egy csipkés legyen, de ne olyan csicsás- szögezte le a dolgokat.
-na majd meglátjuk megtalálod-e álmaid ruháját- mondta Ava.
-reménykedjünk benne, hogy meglesz- mondtuk.

Bementünk az egyik leghíresebb menyasszonyi ruha készítőbe.
-jónapot- köszöntünk.
-jónapot- jött oda két aranyos lány, kb velünk egykoruak.
-menyasszonyi ruhát szeretnék nézni- mondta Nalani.
-és önök a nyoszolyólányok?- néztek ránk mosolyogva.

-igen- feleltük.
-hát akkor a nyoszolyók velem jönnek a menyasszony pedig a kollégámmal megy- mondta a fiatalabbik majd pedig elvezetett minket a ruhákhoz.

Annyira szép ruhák voltak ott, hogy azt sem tudtuk melyik legyen így felvettünk egy csomót, a végén megállapítottuk, hogy babarózsaszínba leszünk mindketten.
-nézd Blake ez pont jó lenne a pocakod miatt- mutatta Ava.
-felpróbálhatom?- néztem a nőre aki mosolyogva bólintott.

Levettem a helyéről és rohantam a fülkékhez, egyből magamra aggattam a szép ruhát.
Amikor rajtam volt elsem hittem, hogy magamat látom a tükörben, egy kismamát láttam akinek fülig ért a szája és nem volt semmi gondja.

-na kész vagy?- térített vissza a valóságba barátnőm.
-aham- léptem ki- na milyen?- néztem végig rajtuk.

-azta- akadtak el a szavak- ezt mintha pont neked tervezték volna, fordulj egyet- mondta Ava mosolyogva.
Még ezután kerestünk Avanak is ruhát és mentünk a menyasszonyhoz aki kétségbeesetten ránk várt.
-na végre már- mondta majd pedig megpördült, hogy jól lássuk a ruháját.

-hmm- gondolkodtunk el- ez nem olyan te- mondtuk az igazat.
-hálaistennek már azt hittem szar izésetek van- forgatta meg a szemét majd visszament az öltözőbe én pedig addig leültem mert a baba elkezdett rugdosni és már egy picit fájt is.

-jólvan drágám, éhes vagy?- simogattam- oké mindjárt szerzünk kaját ne aggódj- mondtam.
-csak nem éhes a kis csöppség?- jött oda Ava.
-áhh pedig ha tudnád, hogy mennyire- sóhajtottam fáradtan.

-fantasztikus anyuka leszel- ölelt meg.
-reméljük, hogy nem szúrom el- mondtam az iagazt.

"Borzasztóan félek, hogy nem leszek jó anyuka és valamit elrontok."