Bizalmatlan páros (befejezett)

37

Hamar elment a többi óra, már csak egy van hátra vagyis a tesi.
Messziről meghallom a kulcs csörgését ahogy az ujjai között forgatja miközben sétál.

-ma valami táncot kell vennetek ami természetesen az én óráimon kell... átmentünk átöltöztök és gyakorolhattok, ha hangoskodtok elővesszük az eszközöket és edzhettek ó, majd azt előadjátok, érthető?- ideges úgy látom.
-igen, Tanár úr- mondtuk kórusba.

Miután átöltöztünk rohantunk a terembe ahol hozzá is kezdünk a gyakorláshoz.
-Blake, drágám hoznál a szertárból két zsámolyt?- szólt Jack vigyorogva.

"Itt valami turpisság van! Tervez ez valamit, de, hogy mit azt nem tudom"

-aham- indultam meg az említett helység felé.

kinyítottam az ajtaját és elém került Mr.Davies/ Christian/ tanár úr aki éppen nekem háttal pakolta a labdákat.
Nem vett észre így egy kicsit megnéztem magamnak, hogy hogyan is néz ki.

Annyira elbambultam, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy repül felém egy labda és erősen csapódik a fejemnek.
Az említetthez kaptam és feljajdultam amit észre vett a "bántalmazóm" és egyből oda jött hozzám és fogta az arcom és úgy nézett.

-jaj mert settenkedsz azért, hogy láss amikor csak egy szavadba kerül tudod jól és már nincs is rajtam póló- most ezt komolyan mondta vagy csak borzasztóan bevertem a fejem?

-csak a zsámolyokért jöttem, tanár úr- nyeltem egyet mert az egyik ujjával homlokomnál arrébb simított egy tincset, hogy jobban lássa a szememet.
-mondtam már szólíthatsz a nevemen is, nem kell ide a "tanár úr" és a "Mr.Davies" ha mások nincsenek itt- nézett mélyen a szemeimbe.

Megköszörültem a torkomat hiszen már nagyon forró lett a levegő köztünk amit ő is észre vett csak annyira nem zavarja, mint engem.

Felálltam és a zsámolyokhoz mentem ahol felemeltem az egyiket és a mellette lévőre raktam. Azt gondoltam, hogy majd akkor így viszem őket, de arra nem gondoltam, hogy el sem bírom majd.
Ezt észrevéve a férfi csak nevetett majd megfogta a derekamat mindkét oldalról és arrébb tolt.
Úgy felemelte azokat mintha sima levegő lett volna az egész.

Elindultunk a többiekhez csöndben, csak azon járt az eszem ahogy megfogta a derekamat és, hogy azt milyen jól is csinálta.

-min gondolkozol?- törte meg a csendet.

"Azon, hogy megfogtad a derekamat, babámnak hívsz, majdnem megcsókoltál és persze a tanárom vagy!"

-öhmm semmin- motyogtam össze-vissza.
-nem hiszem el, de ha te mondod... bááár akkor ezek szerint nem olyan jól fogtam meg a derekadat ahogyan akartam- ez a pali komolyan az őrületbe fog vinni.
-de nagyon is jól csináltad- ÉN EZT HANGOSAN KIMONDTAM?

A tenyerembe temettem inkább az arcomat és úgy mentem tovább ( kis rés volt úgyhogy nem mentem neki semminek/senkinek!) amin csak nevetett mégjobban.
-akkor ennek örülők- tuti, hogy 1000 wattos mosollyal nézi ahogy szenvedek.

"Elsem hiszem, hogy a tanárom hoz zavarba"