Ismeretlen szerelem

1 fejezet

- Kész vagy Amanda?- kiáltott fel apa.
- Igen, pillanat- válaszoltam miközben az üres szobámat bámultam amibe egy hónapja még a dolgozatok miatt stresszelek.

- Most már menünk kell.
A reptérre elég hamar kiértünk, bár ne tettük volnamikor a gépre is felszálltunk tényleg tudatosult bennem hogy valaminek vége van de remélem valami el is kezdődik.

17 évesen kiszakadni a suliból nagyon nehéz volt a barátaim a pasim és az eddig elért dolgaim minden oda és most kezdhetek mindent elölről egy új iskolába új emberekkel egy ideig elleneztem a költözést de nem volt választásom mivel még nem vagyok 18 semmi esélyem sem volt otthon maradni..

- Amanda játszunk valamit? - kérdezte a húgom Sophie.
Imádom a húgomat mindig is jó kapcsolatunk volt csak néha veszekedtünk neki is nehéz lehetett ott hagyni a sulit csak nem mutatta sőt ő még őrült is hogy költözünk azt mondta lehet végre külön szobája és nem kell velem aludnia mert az olyan ciki egy 10 évesnek.
- Rendben de mit?
- Kö, papír, olló?
- Oké mi a feltétele? - kérdeztem mert tudtam hogy mindig ha ezt a játékot játszuk akkor valamit akar.

- Kaja. Ha én nyerek te mész el ha te én.
- Benne vagyok.
Nyertem és Sophie elment kajáért miközben közeledtünk a leendő lakóhelyünk felé.

- És itt fogunk mostantól lakni! - jelentette be anyu mikor meglátta a taxiból a házat.
Gyönyörű volt Róma meg méginkább de még mindig idegennek éreztem.
- Jaj de jó - mondtam unottan.
- Ugye? - kérdezte a húgom aki nem hallotta az élt a hangomba.
- Segítsetek cipelni- nyögött fel apa mivel azt hitte elbír mindent.

Aznap már csak pakoltunk mindent sikerült bevinni ki pakolni az már más kérdés 8 órakor végeztem szükségem volt egy sétára kikelet szellőztettni a fejem plusz megígértem Normanek hogy felhívom .

Norman a pasim a második de az elsőről inkább ne beszéljünk az ilyen egy hetes szerelem volt.

- Szia- köszöntem neki miközben elkezdtem sétálni a közelben.
-Szia- köszönt vissza de láttam hogy nem figyel rám mert tekintete nem találkozott az enyémel.
- Ráérsz most?
- Igen csak éppen itt van a család és wc indokkal tudtam csak eljönni.
- Oké hallod kivagyok olyan rossz...- folytattam volna ha nem szól közben.
- Mindjárt megyek - kiabált valakinek.
- Akkor most tudod mit leteszem és hív vissza ha ráérsz.
- Oké még ma vissza hívlak,  szeretlek.
- Én is téged.

És lerakta nagyon elszomorodtam én is ott akartam vele lenni mármint nem a családnál hanem a városba a közelében oda akartam bújni hozzá elmondani hogy mennyire szeretem de telefonon nem ugyan az hogy is gondoltam hogy a táv kapcsolat működni fog ilyen gondolatokon járt az agyam miközben elkezdtem hazamenni az út viszonylag csendes volt nem sok ember volt az utcán mivel nem egy forgalmas úton élünk amit mindenki meg akar nézni gyönyörűnek gyönyörű de nem látványosság már majdnem haza értem mikor egy motor az útszélén gyorsan elhaladva rám fröccsölte a sarat ami mindenfelé az arcomtól elkezdve a ruhámig betterítet.

- Menj a francba! - kialtottam utána és már indultam volna megint el mikor észre vettem hogy a motor megáll és szép lassan visszatolat, biztos meghallott, de nem beszélek olaszul csak kérjek elnézést vagy mi legyen?

- Külföldi vagy mi? - kérdezi a motoros akinek arcát nem látom de tetkóit igen mivel csak egy rövid ujjú van rajta és egy rövid gatya.
- Igen.
- Tudtam - mondja gúnyosan.
- Már bocsánat de nem tudsz jobban figyelni? Tönkre tetted a ruhám - néztem rá idegesen.

- Nyugi kislány semmi baja a ruhádnak amúgy is nincs szükséged rá.
Leesett az állam ezt most tényleg jól hallottam micsoda bunkó.
- Na mindegy örültem hogy csevegtünk de nekem erre nincs időm- tette a kezét kormányra és elhajtott.

Ezt nem hiszem el ha itt ilyen emberek lesznek kikészülök.
- Jó éjszakát!  - köszöntem el a családtól és elmentem aludni.
Nem tudtam elaludni csak Norman és a titokzatos bunkó motoros járt az eszembe... Nem muszáj vagyok elaludni mert holnap suli.

.