Ismeretlen szerelem

10 fejezet

Ideje komolyabban venni a sulit mert eddig csak a drámákkal foglalkoztam ami nem val amúgy rám.

Éppen olasz órára mentem, még mindig félek.
Egyszerűen már lassan egy hónapja élek itt és csak köszönni tudok olaszul.
Kéne külön órát vennem, be is jelentkezem délután és kérek egy tanárt.

Igazság szerint a velem egykorúak vállalták, hogy külön órát adnak ha valamelyik diák rá szorul, a tanár meg jobb jegyeket kap.

Ha nem lennék suta akkor én is vállalnák, de mivel a saját jegyeimet alig tudom az elvárható szinten tartani akkor hogy oktassak mást, hogy kapjon kitűnőt.
Na mindegy ennyit rólam és a tanulni valóimról.

Mint már említettem olaszra mentem ahová pillanatokkal később megérkeztem.
Félve néztem a terem ajtajára, jártam már itt de akkor is félek.
De meggyőztem magam és végre a vas kilincshez nyúltam és lenyomtam, majd a küszöböt átlépve beléptem.

Vagy 10 darab gyerek ült már a majdnem aréna nagyságú terembe, jó azért ez túlzás de azért elég nagy volt a többihez képest.

Kerestem magamnak egy szimpatikus helyet egy lány mellet akinek szőke haja arcába hullott.
- Szia- ültem le nagy hévvel.
Lány rám emelte és barna szemei találkoztak az én kék szemeimmel.
- Szia- köszönt vissza halkan.
- Neved?
- Mi?- húzta össze a szemöldökét.
- Mi a neved?
- Ja, bocsi Mia neked?
- Amanda.
- Te se tudsz olaszul ugye? - folytatta a beszélgetést ami fura volt ahhoz képest, hogy alig akarta elárulni a nevét.
- Dehogynem tudok- mondtam vidáman- Ciao.
Elmosolyodott.
- Most komolyan, nem is értem hogy tud valaki egyből megtanulni egy nyelvet volt olyan osztály ahol volt egy diák úgy hallottam 2 hónap alatt megtanulta a nyelvet- magyarázta a lány akit csak most ismertem meg de már most kedveltem.
- Ne higgy el mindent amit pletykálnak tapasztalatból mondom.
- Rólad azt hallottam, hogy első nap elájultál.
- Hát ezt viszont elhiheted- vettem elő a füzetet mikor kinyitodott a terem ajtaja és egy tanár viharzott be.

- Lucas elkísérsz?- kérleltem a fiút akivel együtt sétáltam a folyosón.
- Nem mert bioszom lesz.
- Kérlek.
- Nem.
Nem sikerült meggyőzni, hogy jöjjön el velem beiratkozni korrepetálásra olaszból de legalább mondta, hogy ő is az esélyesek között van.
Szóval lehet jó tanárom lesz.

Az utolsó órám a csengetéshez közeledett, mikor végre tényleg megszólalt felkaptam a táskám és gyors léptekkel elhagytam a termet még mindenki előtt.
Mielőtt még elindultam volna a könyvtár felé, hogy beiratkozzak gyorsan az ebédlő felé fordultam hátha maradt valami kevés nassolni való nekem.
Beléptem és megláttam azt akit nem akartam látni vagyis most nem.... Matteo.
És Bria.
Nem is akárhogyan Bria elég feltűnően csimosszkodott Matteon.
Elindultam a nasi pult felé és felvettem egy csomag kekeszet majd kifizettem és távoztam.
Nem terveztem nagyobb figyelmet teremteni ennek a dolognak ha Matteo így akarja ezt csinálni akkor én is így csinálom.
Felbontottam a csokis kekszem csomagolását és egyett a számba ejtettem.
A csokis íz átjárta az egész számát és ilyen kellemes érzéssel haladtam a könyvtár felé.

Erő kellet ahoz hogy a régi nehéz faajtot betoljam de másodjára sikerült szerencsére.
Ez a könyvtár nagyobb volt mint amit el tudsz képzelni igazi kincsesbánya.
Szeretem a könyveket de sajnos nem sokszor fordulok meg itt.
A pulthoz sétálok és az idős hölgy szemeibe nézek.
- Jó napot- köszönök illedelmesen.
- Üdvözöllek mibe segíthetek?- kérdezi rekedtes hangon.
- Szeretnék jelentkezni korrepetálásra, szükségem van egy tanár segítségebe az olasz nyelvben.
- Rendben ezt töltsd ki és az alapján választunk neked tanárt- nyúlt egy majdnem két oldalas kérdő ívet.
De jó ....

Fél órát szenvedtem a kérdésekkel pedig olyanok voltak:
Milyen emberrel szeretsz tanulni?
Nehezen tanulsz?
Mikor benyújtottam a kitöltött lapot.
- Kérlek várj egy percet- sétál el a könyvtáros hátulra.
Hát az egy perc kb negyed óra lett de minek sietek ráérek nem?
- Na találtam neked egy tökéletes oktatót!
- Jaj de jó megtudhatnám?
- Persze kedvesem, itt van a lap alján- emeli felráncos ujjait és az imént elém helyezet papír aljára bők.
Mikor meglátom a nevét úgy érzem soha nem fogok szabadulni
Ez a név már kísért....
Matteo.....

Új rész