Ismeretlen szerelem

22 fejezet

Mikor oda értem Matteoék háza elé felnéztem a nagy házra ami túl nagy volt ahhoz, hogy el tudjam felejteni.
Bekopogtam mire elmozdult a zár és egy körülbelül 40-es férfi lépet ki egy komor arccal.

- Ki vagy?- kérdezte kicsit se kedvesen.
Igazi boldog első találkozás na mindegy.
- Amanda- válaszoltam felénken és azért hozzá tettem- Matteo barátnője.
- Barátnője?- az altatáskája is megrezzent a hangnem miatt.
- Igen.
- Menj be.

- Mi ez az arc?- kérdezte a fiú mikor beléptem a szobába.
- Szerintem találkoztam apukáddal.
- Jaj ne találkoztál vele?- állt fel idegesen.
- Igen.
- Legalább köszönt?
- Persze.
- Akkor jó kedve volt, gyere ide- mondta majd megölelt.
- Hiányoztál- mondtam őszintén.
- Te is nekem!
Úristen!!

Már lassan egy órája vagyok itt és most éppen filmet nézünk Matteo feje az ölembe pihen és egyik keze a combomat cirogatja ami nehézzé teszi a koncentrációt.

Idegesen beleturtam a hajába ami meglepően selymes volt.
Matteo karja rámarkolt a combomra és megszoritotta.
- Nem tetszik?- kérdeztem idegesen a hajába trukálva.
- Dehogynem.
A fiú felült és felül mellém majd a derekamat megfogva beleültetett az ölébe.

- Milyen volt a napod?- kérdezte belesugva a fülembe.
Beleremegtem ahogy a meleg lehelete a bőrömet melegíti.
- Amanda?
- Igen?
- Majd eljössz velem motorozni?- kérdezi egy puszit nyomva a nyakamra.
- Persze.
Nem is gondolkodtam rajta mivel imádok vele motorozni olyan felszabadult vagyok akkor.
- Örülök.
Ajkai az enyémet érintette míg kezei a derekamat fogta.
Lassan csókolt.

Azonnal viszonoztam.
Puszikkal látta el az egész arcomat.
Majd visszatért a számra.

Körülbelül már este hét óra volt mikor sötétbe kézen fogva sétáltunk Matteoval a házunk felé.
- Annyira örülök, hogy ma ott voltál nálunk, azt már kevésbé, hogy nélkülem találkoztál apámmal.

- Jaj semmi baj.
Tényleg nem volt baj igaz így elsőre nem volt egy minta apa de lehet ha megismertem jobb lesz.
- Mikor megyünk motorozni?- kérdezte izgatottan.
Felnevettem.
- Ennyire motorozni akarsz?
- Igen mutatni akarok valamit!
- Szombat?- ajánlottam fel.
- Nekem jó.

- Jó éjszakát- köszönt el megölelve.
- Neked is- mondtam majd elindultam volna befelé ha nem szól utánam.
- Neked miért ég a szobádba a villany?