Ismeretlen szerelem

2 fejezet

Az ébresztőórám pontosan 6 órakor csengett egy jó irányzott mozdulattal lelöktem.

- Amanda nem aludhatsz vissza- szólt rám anya miközben besétált a szobámba.
- Nem maradhatok itthon?- kérdeztem a párnámba hajtva a fejem.
- Nem mert ez az első nap és megkell ismerkednek az új osztálytársaiddal.
Igaza volt muszáj voltam jó hatást kelteni gyorsan elkészültem és felvettem az iskolai egyenruhát ami egy zöld és fehér szoknyaból áll és egy ingből ami direkt bő volt.

- Mi a reggeli? - kérdezte Sophie.
- Pékáru - válaszolt apu.

- Hát akkor szép első napot nektek!- szólt apu sajnos anyunál már nem úsztuk meg ennyire aki gyorsan oda futott hozzánk és fújtogató ölelésébe zárt mielőtt felszállhatunk volna az buszra nem kell mondanom mennyire volt kínos.

- Jaj de megnőttek a csemetéim!- könnyezet.
- Anya ha nem engedsz el le fogjuk késni már az első nap a buszt!- sutogtam mert másra nem voltam képes az szorításában.
- Jó jó értem már.

Végre feltudtunk szállni a buszra ami a suli buszmegállójába visz minket apum sokszor mondta már ha leraktam volna a jogsit nem kéne buszoznom de soha nem fogja megérteni mitől is félek igazán na mindegy a suli....nagyon féltem tőle új minden és én is új vagyok a régi sulimba amikor új diák érkezett mindig ő volt a központba és én ezt nem szeretném.... Félek attól hogy utálni fognak vagy nem lesznek barátaim vagy basszus túl sok minden van.

Mikor beért a busz reszkettek a lábaim az épület magas volt nagyon nagy majdnem akkora mint a régi.
Fehér színű és oszlopok tartják úgy éreztem magam mint egy királynő aki most lép be a palotájába.

A lépcsőkőn alig tudtam felsétálni annyira izgultam és ezen még az se segített hogy a húgommal fél úton elváltunk mivel neki egy másik épületben vannak az órái.
Ha suli külseje szép volt akkor a belsejéről ne is beszéljünk az illatok az emberek  minden más volt de jó értelemben.

A portát sikeresen megtaláltam.
- Jó napot az órarendért jöttem- szóltam a bent ülő idős hölgynek.
-  Rendben egy nevet kérek.
És sikerült már csak azt kell megtalálnom hol van az első órám és a szekrényemet.
Azt írja 2. Emelet jobb szárny kémia terem.

De hol van az? És én egyáltalán hol vagyok?
Keztem pánikba esni mikor hátulról valaki nekem csapódott és a kezében lévő dolgok a földön landoltak velem együtt.

- Jaj bocsánat olyan figyelmetlen vagyok- mondja egy velem egy idős magas szőke hajú srác megkell mondani nem néz ki rosszul.
- Semmi baj.
- Új vagy?- kérdezte miközben felsegítet a földről, jaj ne ez a kérdés.
- Igen.
- Király megmutassam mi hol van?
Úristen életmentő.

- Igen kérlek, itt azt írja kémia terem.
- Akkor jó mert én is oda megyek- indult el.
A kémia terem nem volt messze de nem tudnám megmondani hol van mert csak a mellettem sétáló fiút néztem.

- Na és itt vagyunk.
- Köszönöm.
- Emberekből is akarsz felvilágosítást?
- Igen.
- Na szóval az a csapat ott- mutatót a nagy lánycsoportra- Ők az ilyen típikus gonoszak nem ajánlom őket.
A lányok nagyon csinosak voltak néha már túl sok.

- Az ott meg- nézet most a terem másik felébe ahol csak fiúk voltak- Ők a legrosszabbak látod azt a barna hajú srácot közepén Matteo azt beszélik már minden lányon át ment a gimibe a többiek csak a másolatok és ez a két csoport néha egyé alakul.

A kémia óra elment a többivel együtt egész nap Lucassal voltam igen ez a neve.

Éppen a húgomat vártam mikor Lucas állítása szerint a rosszak elhaladtak mellettem az egyik egy pont olyan motorhoz ment amit tegnap láttam gondoltam biztos sok embernek van ilyen de nem ahogy felrakta a sisakot és megláttam az egyik alkarján lévő tetkót beugrott hogy én már láttam őt az nem lehet igaz hogy láttam már Matteot ő biztos hogy felismert mivel ő látta az arcomat, Úristen hirtelen nem kapok levegőt túl sok izgalom volt mára a lábaim kicsúsztak alólam,  és elsötétül minden.

- Amanda- kiállt a húgom de túl messze van alig hallom.
A következő ami történt hogy valaki pontosabban két ember felém hajol.

- Hé, kislány!- szól valaki.
Várjunk csak ismerős ez a hang csak nem... A tegnapi srác hirtelen kiugrottak a szemeim és felületem.
Két srác volt ott és a húgom az egyik Matteo a másikat nem ismertem.
- Jól vagy?- kérdezi az ismeretlen.
- Igen, kaphatók egy kis vizet?
- Jaj igen bocsi- nyomot a kezembe a húgom egy üveget.
- Látom ránk már nincs szükség Matteo- indult el a srác Matteoval.
- Ki volt ez? - nézett rám a húgom.

Matteo....