Egy kastély látok majd egy embert egyre távolodik próbálok közel menni hozzá de nem tudok, az emberből csak a kék pólója és egy fekete fej látszik nem tudom hogy tudok e neki hinni.
A kastélyon fekete fehér csempe virított, úgy néztek minthogy most mosták volna le.
Biztonságba éreztem magam de mikor végre az idegen megállt és közel kerültem hozzá megláttam az arcát.
Két embert láttam benne egyszerre Matteot majd Lucast.
A sötét zöld szemei Matteoé míg szőke haja és arcformája Lucas.
Felriadtam.
Oké..... akkor csak álom volt hála égnek.
Levert a víz, izzadtam.
Nem tudom mi értelme volt ennek az álomnak.
Kezdet az őrületbe sodorni ez a két fiú.
Ezeken gondolkodtam mikor féltünt valami.
Én nem is otthon vagyok.....
Várjuk csak, ÉN NEM IS OTTHON VAGYOK!!!
Hirtelen felkeltem az általam idegen matracról.
Nem tudom hol vagyok, és az öltözékem?
Csak egy fekete egyszerű póló volt rajtam és egy rövid gatya ami nagy volt.
Jaj Amanda, mit csináltál?
- Jó reggelt- sétált be a csak egy gatyát viselő Matteo.
Nem az nem lehet!
- Mit keresek itt?- kérdeztem elcsúkló hangon.
- Elaludtál a vállamon.
Eszembe jutott tegnap Lucas és a csók......nem, csak Lucas.
- Mit csináltál velem?
- Ha arra gondolsz nem értem hozzád- mondta leülve az ágyra.
- Hol van Lucas?
- Jelen- lépett be az emlegetett fiú.
Végképp nem értem a helyzetet.
Mi a franc történt itt?
- Mit csináltál tegnap?- hátráltam két lépést.
- Ezt én is kérdezhetném de nem fogom mert tudom.
Szóval tudja hogy követtem.
- Mondjatok el mindent!
- Sajnos nem lehet, de minden rendben....- próbált nyugtatni a szőke.
- Nem! Nincs semmi sem rendben, tegnap élet veszélybe voltam!- kiállítottam- Majdnem elraboltak!
- Na most ezt rátok hagyom- ment ki Lucas.
- Haragszol?- nézet rám boci szemekkel Matteo.
- Igen....Nem.
- Ezt egy igennek veszem- mondta majd közelebb lépett és kezét az arcomra csúsztatta.
- Mit csinálsz.....- mondtam de elzárta a hangom mert ajkai az enyémet érték és nem engedett el.
Másik keze megtalálta a derekam és úgy húzott közelebb míg én a nyakába akasztottam a kezeim.
- Matteo....
Dünnyögött.
- Matteo....- toltam el magamtól- Ez komoly ami kettőnk közt van?
- Igen- mondta majd ismét folytatni akarta amit abbahagyott de én nem hagytam neki.
- És Bria?
- Bria? Már csak barát.
- Barát?
- Ne hülyéskedj már nem úgy értettem, semmi közöm sincs hozzá!
Hiszek neki. Talán sikerülhet......talán.
- Na és akkor az enyém vagy?
Éppen válaszoltam volna mikor lépteket hallottunk és eltávolodtunk egymástól.
- Matteo szükségem van rád!
Úristen
VOUS LISEZ
Ismeretlen szerelem
Roman d'amour17 éves Amanda és családja Olaszországba költöznek nyáron mielőtt a lány befejezhetné a gimit az új iskolájába sok ember jár az előzővel ellentétben. Szerelmes még csak egyszer volt de az se sült el jól. Vajon talál magának barátokat? Sikerül megtal...
