Ismeretlen szerelem

11 fejezet

Nem ez nem lehet!
Legkevésbé se akartam most Matteoval tanulni.
A csók miatt is, igen is haragszom rá bár még én se tudom miért hisz megvédett.

Én Nicot vagy Lucast akartam tanárnak olyat akivel jóba vagyok.
Lehet nem őszintén kellett volna válaszolnom.
Akkor talán nem Matteot kaptam volna.

- Kisasszony, jól van?- rántott ki az idős hölgy aki még mindig előttem állt és az arcomat nézte.
- Ja persze, elnézést de nem kaphatok mást?
- Hát mivel ezzel a tanárral szerintem jól kijönne, de a fiút  is meg kell kérdeznem, hogy vállalja e ha nem csak abban az esetben adhatok önnek új tanárt!- fejezte be a mondatot majd újra rám emelte tekintetét a nő.

Sajnos teljesen jogos volt amit mondott nekem a könyvtáros ez nem csak rajtam múlott.
- Rendben köszönöm azért.
Csalódottan sétáltam ki.

Nem hiszem el.....

- Matteo lesz a tanárod?- kérdezte halkan Lucas.
- Igen.
Idegesen megfordult az előtem álló fiú és a szőke hajába túrt.
- Miért vagy ideges?- kérdeztem furán.

- Oh én nem miről beszélsz?
Elengedtem ezekkel már nem akarok foglalkozni majd később.
- Mikor kell visszamenned?
- Ja a könyvtárba most majd!- mondtam.

- Elmenjek veled? Mármint ha esetleg nem vállalja.
- Nem, nem kell egyedül megyek- jelentettem ki majd elindultam a könyvtár felé.

Mikor ismét bevonultam a könyvtárba ma már másodjára a hölgy ugyan ott állt de fejével egy asztal felé bököt ahol megláttam nem szokásos módon Matteot.

Szemüvege amit amúgy nem hord az orrán pihen, míg barna haja a szemébe lóg és az elé helyezett könyvet bámulja.

Elkell indulnom de a lábaim olyanok mintha oda betonozták.
Körülbelül már 5 perce álltam ott mikor egy nő termet mellettem nem is akárki a könyvtáros akit már elég jól ismerek.
Megfogta mind a két válamat és annál fogva tolni kezdett.
Egyenesen az asztal felé.
-Matteo itt van a diákod!- mondta a hölgy mögöttem mikor már elég közel vagyunk.- Gondolom ismeritek egymást.
Leültem a fiú mellé.
A könyvtáros elindult visszafelé én meg akkor vettem észre, hogy már legalább egy perce nem veszek levegőt.
- Szia- köszönök majd előveszem a füzetet.
- Szia, na kezdjük el hogy előbb szabaduljunk.

Másfél órán keresztül magyarázta nekem az alapokat amiből körülbelül a negyedét jegyeztem meg, nem ment a koncentrálás úgy hogy egy fiú mellett ülök.

- Na érted?- kérdezte meg miután befejezte a mondandóját.
- Azt hiszem igen.
- Az első hazugság.
- Mi? - néztem rá.
- Nem lehet egy óra alatt megérteni semmit.
- Jó akkor nem értem ha ez jobban tetszik.
- Na akkor szerintem mára végeztünk- mondta majd elrakta a füzetet de nem ment el hanem kezeit a álla alá rakta ez úgy könyökölt a padon és engem fürkészett zöld szemeivel.
- Mi van? - néztem bele szemeibe.
- Semmi, semmi.
- Mit akarsz kérdezni?
- Jó jól van- sóhajtott fel- Miért is kerülsz?
- Én kerüllek?
- Igen.
- Én nem kerüllek csak nem akartam társalogni veled- és tényleg így gondoltam.

- Jó látom te azok közé tartozol akik nem valjak be.
- Nekem is lenne egy kérdésem- mondtam elengedve a fülem mellett az előbbi kijelentést.
- Na és mi lenne az?- kérdezte szinte suttogva.
- Mióta vagy szemüveges?
Felnevettet.

- Na hogy ment?- kérdezte Lucas mikor kiléptem a könyvtárból.
- Eljött, és elviselhető volt.
- Oké.
- Na most mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi, semmi.
Nem értem mostanában Lucast se olyan furán viselkedik.
- Na induljunk haza- mondtam majd kiléptem az iskolának nevezett épületből.

Jó reggelt