19 fejezet

128 5 0
                                    

Tessék?- kérdezte furcsa arccal Matteo.
- Hát tudod amikor követtem Lucast.
- Ja hát apámnak néha szokott ott lenni munkája és régen mindig elcipelt minket- mondta bár éreztem a hangsúlyából, hogy nem szívesen beszélne róla többet.
- Ja oké.

- Sziasztok- lépet be Matteo szobájába Lucas.
- Szia- köszöntünk vissza.
- Mit csináltok?
Amúgy ha nem lett volna egyértelmű a tévé be volt kapcsolva és arra felé néztünk de azért Matteo hozzá tette.
- Filmet nézünk.
- Amanda beszélhetek veled négy szemközt?
- Persze- hámoztam le magamról Matteo karját.

- Hallod találkoztam egy lánnyal..- kezdte volna el mesélni de én közbe szóltam.
- Miával.
Elkerekedett szemmel bámult rám de én folytattam.
- Láttalak a könyvtárba.
Kínosan elhúzta a száját.
- Hát igen, ismered amúgy?
- Igen.

- Na, hogy ment?- kérdezte még mindig az ágyon fekvő Matteo aki érkezésére felemelte a kezét hogy oda feküdjek mellé.
- Jól.
- Na mond el mi történt.
Rövidesen elmondtam neki hogy megpróbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet.
Még vagy egy óráig voltam náluk után haza ballagatam.



Még az igazak álmát aludtam mikor megcsörrent az ébresztőm ezzel pontosan párhuzamosan a ház csengő is nem volt kedvem felkelni ezért gondoltam biztos a anya kinyitotta.
- Szia, hogy kerülsz ide?- hallotam anya hangját- Ülj le egy kicsit még alszik.

Ma egy feszülő nadrágot vettem fel és egy egyszerű fehér pulóvert a hajamat kivételesen begöndőrítettem.
Kíváncsian sétáltam le a lépcsőn mivel kíváncsi voltam ki az aki csengetett.
Bár ne lettem volna mert ahogy befordutam a konyhába megláttam kik azok.
- Lily?- kérdeztem teljesen lesokkolva- Norman?



Hát ez most nagyon rövid lett😅

Ismeretlen szerelem Where stories live. Discover now