Ismeretlen szerelem

3 fejezet

Nem is kell mondanom hogy anya nem lepődött meg hogy az első nap össze estem az előző suliba is ezt csináltam.

- De már jól vagy? - kérdezi Sophie.
- Igen, milyen volt neked az első napod?
- Nagyon jó hallod olyan kedvesek az új osztálytársaim mondjuk csak páran tudnak angolul is de akkor is, és a tiéd az ájuláson kívül?
Nem akartam elrontani a kedvét.
- Nekem is jó volt.
- Még 20 perc és kész a vacsora- kiállított ki apu a konyhából.
- Addig elmegyek sétálni- vettem fel a cipőm.
- Én is jövök- szólt a húgom.

Mindig örülök a társaságnak de most inkább egyedül akartam volna lenni na mindegy...
- Na haljul- fordult felém Sophie.
- Mit?
- Ne néz hülyének Amanda tudom hogy anyunak csak a jó dolgokat mondod de nekem elmondhatod.
Felsóhajtottam, igaza van.

Tegnap mikor kijöttem sétálni .......
És mondtam mindent majd mikor végeztem éppen vissza értünk.
- Hűha ez jó sok minden és még csak egy nap telt el- lépett be a házba.

Most jól fog esni egy zuhany.
Elalvás közben mindig az eltelt napra gondolok.... Magamba sorjára veszem minden ma történt eseményt.
Majd elnyom az álom.

Reggel
- Gyere itt a busz! - futunk be a húgommal a buszmegállóban ezt még megkell szoknom mivel az előző házunknál ott volt szembe egy buszmegálló.
- Jövök már.
A sulit még mindig idegennek nézem de szerencsémre jól tájékozódom ezért egyből megtaláltam a matek termet.

Mikor beléptem az ajtón minden szem rám szegeződött hogy hova ülök le tudtam ezt a "szertartást" hátra mentem és leültem egy random padhoz ahol egy fiú ült.

- Szerintem rossz helyen ülsz! - mondta egy lány aki feltehetően a lányok csoportjába tartozik a sminkje miatt.
- Bocsánat én nem tudtam....- keztem volna felállni ha a következő pillanatban nem fogta volna meg valaki a csuklómat és evvel viszarántva eredeti helyemre.

- Mi a franc?- mordultam rá Matteora.
- Nem kell elülnöd innen!
- Dehogy is nem mindig én ülök itt.. Matteo- kérlelte a fiút a lány.
- Bria. Per favore - nyalizott gondolom, de rendkívül zavart hogy nem értem mit mond.
- Oké de csak most az egyszer- mondta majd duzzogva leült egy másik padba.
- Ezt miért csináltad?- fordultam a fiú felé.

- Tudom hogy rájöttél hogy én vagyok az aki lefröcsölte a ruhádat és ezért pikkelsz rám de tudnod kell hogy minden lány behodol nekem egy idő után.
- Hát én nem olyan vagyok mint minden lány- jellentetten ki büszkén.
- Tu....- fojtatta volna ha nem jön be a tanár.
Ebédnél Lucassal beszélgettem.
- Hát igen...-mondta az után miután elmeséltem neki a Matteoval történteket.
- Tényleg minden lány behodol neki?
- Nem nem mindegyik de a legtöbbjük ilyen.

- És mindig ilyen volt?
- Nem- mondta majd elkezdett sietni.
- Te tudod miért ilyen!
- Igen.
- Mond el!- állítottam meg.
- Volt egy lány....- becsöngettek- Menünk kell, majd elmondom.
Nem mondta el, csak annyit hogy volt egy lány..... Vajon milyen? Mi lehet most vele?
Már érdekel.
Az esti sétám közepette gondolkoztam ezen meg azon hogy mit kell tanulni.
Töri, angol meg a házik....motor ismerős.
Jaj ne.

-  Szia kislány- állt meg mellettem és levette a sisakját.
- Honnan tudtad hogy itt vagyok?
- Na de bunkók vagyunk, hogy vagy?- nézett rám méreg zöld szemeivel amibe egy pillanatra elvesztem majd muszáj voltam megszüntetni a szemkontaktust.
- Jól vagyok, nem az első alkalom.
- Mi van?- nézett rám értetlenül.
- Semmi.
- Rendben, amúgy éppen egyik barátom bulijára tartok nincs kedved jönni és megnézni milyen egy igazi olasz buli?- mondja teljesen nyugodtan.

- Nincs.
- Na gyerünk, Lucas ott lesz!- jelentette ki teljesen normálisan.
- Mi nekem ma azt mondta tanulni fog- teljesen meglepődtem- Te amúgy honnan ismered?
- Az ikertesóm.