Ismeretlen szerelem

25 fejezet

- Basszus elfogunk késni- üvöltöm miközben szaladok a lépcsőn lefelé.
Sikeresen megbotlok de egy jó nagy lépés segítségével nem esek pofára reggel fél 8-kor.

- Csak te nem vagy kész- mondja drága ex barátom.
- Matteo nincs itt?- kérdezem miközben egy almát tuszkolok a táskába.
- Segítek- jön oda Lily.
- Köszi- halálkodok de még várom az előző kérdésemre a választ- Na?
- Nem, láttuk.
- Akkor biztos ott van már, oda felé felhívom.

Bólintottak.

Kicsörgött a telefon de válasz nem érkezett rá.
Ilyen helyzetben ideges kéne, hogy legyek?
Furcsa módon nem vagyok az.

Volt olyan már, hogy Matteo nem jött értem de általában szólt, ami most nem történt meg.

Hidegen hagy a dolog.

- Hahó?- int el előttem a mellettem sétáló lány- Itt vagy?
Hangja ránt ki a kepzelődésből.
- Igen, persze bocsi- felelem- Mivan?
- Csak annyi, hogy szerintem lenyugodott - mutat az előttünk sétáló fiúra, aki ennek hallatán hátra fordult legnagyobb örömünkre.
- Ki? - kérdezte úgy mintha nem tudná.

- Ott az a...- próbálok improvizálni de nehezen megy, stesszes helyzetben lefagyok és a gondolataim elszállnak egy másik bolygóra.

- Néni- vágja rá a mellettem lévő lány- az előbb a telefonját a földhöz vágta majd rá taposott de úgy látom most veszi fel.
- Ja én is láttam.

- Komolyan ez történt?- suttogtam most már.
- Nem- röhögött.

- Szia Mia- köszönök az említett lánynak aki Lucassal találok meg a bejáratnál- és Lucas.
- Szia- köszönnek vissza.
Lucas egy nem szokásos mosolyban részesít amin elgondolkodom, és boldogan ugrok a nyakukba.

- Már hivatalos?- kérdeztem izgatottan.
- Igen- néz rám a fiú.
- Úristen de örülök nektek- mondom őszintén.
Éppen elindulnak amikor eszembe jut valami és visszafordulok.
- Matteot nem láttátok?
- De az előbb ment el mellettünk Briával- válaszolja a lány.

Briával? Komolyan...
Jól van veszek három mély levegőt.
Egy..
Minden rendben lesz....
Kettő....
Ne legyél féltékeny hiszen ő se volt az.....
Három....
Basszus nekem ez nem megy.

- Jól vagy?- kérdezi Mia.
- Persze- mosolygok rájuk.

- Figyelj Mia - fordul Lucas a barátnője felé- elmegyek megkeresni Amandával mivel mindjárt felrobban a féltékenységtől.
- Rendben.

- Miről beszélsz nem is vagyok féltékeny- fordulok a mellettem sétáló fiú felé.
- Ja látom- dünnyögi cinikusan.

- Komolyan mondom nem hiszlek el- hallom meg Matteo hangját ami most nem a szokásos nyugodt, hanem inkább.... Nem is tudom hogyan mondjam.
Ideges.
- Miért? Nem jogosan csináltam?-cincogja vissza a lány.
Fú, nem hiányzott Bria.

- Nem- üvölti Matteo.
- Mit csináltok?- kérdeztem.
- Amanda te mit keresel itt?- néz rám Matteo.
- Jaj, fejezd már be- szól oda sértetten a lány- én kifejezetten örülök neki.
Megölelt.
Mi történik?
Most az a csaj tényleg megölelt?

- Min veszekedtetek?- kérdeztem sokkosan.
- Sem...- mondaná a fiú ha Bria nem vágna közbe.
- Megcsókoltam és hagyta- mondta olyan hangsúllyal mintha azt éppen azt közölné esik az eső.

Várjunk csak az nem lehet....
Még hallom hogy megint üvölteni kezdenek, de a gondolataim teljesen más felé járnak.

Már megint ugyan az történik meg.....