Hemmo •hemmings• ✔️

Öt

LENA

Meghalt.

Anne sosem jön vissza.

A nénikém volt az, akire egész életemben szamíthattam, sosem hagyott cserben. Amikor megtanultam beszélni, az ő nevét mondtam ki először. Nem azt, hogy Mama, vagy Papa, hanem hogy Anne. Tudtam, hogy beteg, de azt nem gondoltam, hogy meggyógyíthatják. A rák négy évvel ezelőtt támadta meg a szervezetét. Négy teljes éven át küzdött, és most magával ragadta. Sós könnyek folytak rá Ashton pulcsijára, aki szorosan ölet magához. Tudta, milyen fontos volt nekem Anne. További három feszült, aggódó szempár meredt ránk, én pedig Ashton karjai között rájuk néztem. Luke meredten szuggerálta a földet, majd mire megfordultam, fekapta a fejét. A könnyeim marták a arcomat, szinte kiégett a bőröm. Luke bűnbánóan indult felém, és hosszú karjai körém fonódtak. Beletemettem az arcomat pólójába, a könnyeim pedig újra útnak indultak. Más helyzetben díjazni tudtam volna, hogy éppen Luke Hemmigs ruháját könnyezem össze, de most ez nem tűnt fel különösebben. Pillanatunkat a csengő szakította félbe.

- Hazavigyelek? - pillantott rám Ash.

- Ne, azt semmiképp ne. - néztem magam elé szomorúan.

- Dumáljunk az osztályfőnököddel? - ajánlotta fel Calum.

- Nem. - nyeltem le a könnyeimet. - Csak kísérjetek vissza a töribe.

Ashton átkarolta a derekamat, én pedig a könnyeimel küszködve lavíroztam vele a foyosón. Minket követett a három fiú. Mikor a töri elé értünk, Ashton a két keze közé fogta az arcom.

-Figyelj. - kezdte - Nem lesz semmi baj. Ma még csak négy óránk van. Eltereljük a figyelmed. Ha jól tudom, - nézett szúrós szemekkel a srácokra - ma nekik sincs semmi programjuk..

- Hát persze - bólogatott nagy hévvel Calum, mire önkénytelenül is elmosolyodtam.

- Mondom, nincs semmi programjuk, így elmehetünk pizzázni. Rendben van? - mosolygott kedvesen.

- Köszönöm. - néztem rájuk meghatódva.

- Ja ne már, én mindjárt elsírom magam! - jelentette ki Mikey, mire felnevettünk. Nem csak egy dolgot tanultam ma meg. Többek közt azt, hogy nem az a legjobb barátod, akit a legrégebb óta ismersz. Nem csak barátaim nem voltak Canberra-ban, de még haverjaim sem, akik elhívtak volna pizzázni, vagy csak gyszerűen mellettem álltak, mikor nem voltam a topon. Mielőtt bementem a terembe, jó szorosan megöleltem Ashton-t, és Luke is átkarolta a vállam.

- Klassz lány vagy, Lena. - ölelt át Mikey, és nyomot egy puszit az arcomra, mielőtt csatlakozott a termük felé tartó Luke-hoz.

- Mennyi Nutellát vegyünk? - vonta fel a szemöldökét pajkosan Cal, majd átkarolt, én pedig nevetve fúrtam bele a fejem a vállába.

- Ez nem Nutellás sztori. - mosolyogtam a srácra, majd bementem a töribe.

✖️✖️✖️

- Akkor, ha jól értem, lesz öt darab pizza, abból az egyik XL-es, négy adag steak burgonya, három kóla, egy Fanta, és egy gyömbér. Desszertként három palacsinta, és két almatorta, továbbá három cokoládészuflé. - nyomkodta a kijelzőjét a pincérnő.

- Pontosan. - húzta ki magát Mikey. Ash és Luke között ültem, míg velünk szembe Cal és színes hajú barátunk foglalt helyet.

- Azonnal hozom. - motyogta unottan a nő, és elvihazott.

- Szóval, mit mond a szőke nő - folytatta a félbehagyott viccet Calum, mi pedig egy emberként sóhajtottunk fel.

- Esküszöm lecsaplak, Calum, ha nem fejezed be. - fenyegette meg Ash játékosan. A fiúk tényleg kihozták a délutából a maximumot, és teljesen elterelték a figyelmemet a nénikémről. Miután kirendeltük Afrika fél éves élelmiszermennyiségét, beszélgetve vártuk a kajánkat. Mit ne mondjak, életemben nem röhögtem még ennyit.

- Kinek adhatomaz XL-es pizzát? - tartotta a kezébena kaját, én pedig büszkén felemeltem a kezem. Kiosztotta a steak krumplikat, természetesen az egyik az enyém volt, és a gyömbér is.

- Jól fogsz lakni? - röhögött ki Calum, én pedig elégedetten szemléltem a vacsorámat.

- Nem biztos - feleltem, majd nekifogtam. Direkt Ash mellé ültem, mert tudtam, hogy vele lehet gusztustalankodni.

- Hawaii-t? - nyújtogattam a nyakam a bátyám tányérja felé.

- Jöhet. - bólintott. - Sonkás?

- Dobd ide. - emeltem fel a villám, és áttettem Ash-nek a pizzámból egy szeletet. Luke és Calum fintorogva figyelték az akciónkat, azonban Mikey érdeklődve figyelte a történéseket.

- Lena, csirkehúsos? - bökött a tányérjára.

- Ühüm. - csillant fel a szemem, miközben bekaptam egy falatot. - Adok Hawaii-t.

- Én meg sonkásat. - szólt közbe Ash.

- Amint befejeztétek a pizza vándorolatását, mi is elkezdenénk enni. - Calum még mindig a villáját szorongatta, de az előtte fekvő kaja érintetlenül hevert.

- Nem vagy éhes? - érdeklődtem, egy darab hátsószándék nélkül.

- Nyugi Lena, megeszem. - ezzel letette az evőeszközeit, kézzel nyúlt a kajájához, és nyomatékosítva kijelentését, nagyot harapott, és csámcsogni kezdett.

- Már bocs, de nem tudok enni, túlságosan lefoglal a szádból kilógó, félig megrágott pizzaszelet. - pillantottam rá. A desszert elfogyasztása amolyan "mindenki abból eszik, amiből akar" módon folyt, így attól féltem, mire végzünk, csak gurulni tudok majd. A kajáldából kiérve Ash hazavitte Mikey-t és engem, Luke pedig Calum-ot szállította haza. A parkolóban búcsúztunk el, tudva, hogy holnap találkozunk. A fiúk sorba végigölelgettek, nyomorgattak, puszilgattak. Olyan volt, mintha már legalább két éve barátok lennénk, és úgy is éreztem. Éppen Luke karjai fonták körül a derekamat, mikor hirtelen dobogni kezdett a szívem. Luke megfogta egy hajtincsemet, és a fülem mögé simította, majd belesuttogott a fülembe.

- Szeretlek.