Tizennégy

5.5K 365 5
                                    

- Amber, ezt nézd - üvöltött oda Luke a lánynak, mire az vigyorogva odakapta a fejét. Luke érzékien csókolt meg, Amber pedig füstölgött a dühtől. Belenevettem a csókunkba, mikor pedig ajkaink elváltak, szemem sarkából láttam, ahogy a ribikénk bevonul az iskolába, csatlósaival a nyomában. Cal éppen ebben a pillanatban érkezett. Átkarolta a vállamat, és Luke-ra vigyorgott. Ash Mikey-val nevetett valami alkalmazáson, ami Michael telefonján volt megnyitva. Feltoltam a napszemüvegem a fejem tetejére, és összehúztam magam a kabátom. A homlokomat ráncolva néztem fel az eget takaró felhőkre, majd Luke-hoz bújtam. Állát a fejemhez nyomta, én pedig alóla kémleltem az udvart.

- Bemegyünk? - súgta.

- Persze. Úgyis hideg van - Luke megfogta a kezem, és bementünk a kapun. Az aulába érve átkarolta a derekamat, így vonultunk tovább. Calum-al egy terembe mentünk spanyolra, a többiek pedig vagy németre, vagy olaszra indultak.

- Kibékültetek Luke-al? - kérdeztem, miközben levágódtunk az utolsó padba.

- Aha, tisztáztuk a sztorit - felelte mosolyogva.

- Ez tök jó.

- Figyelj - kezdte Calum félve.

- Hm? - pillantottam rá, miközben a spanyol cuccom után kutattam a táskámban.

- Van egy lány...

- Egy láááány? Hiszen ez fantasztikus - virultam. Aggasztott, hogy Calum belém szerelmes, és már nagyon vártam, hogy felbukkanjon egy lány az életében.

- Hát ja - vakargatta a tarkóját.

- Ki ő? - érdeklődtem.

- Isabelle Montgomery.

- Ő az a szőke tizedikes, ugye? - vontam fel a szemöldököm.

- Aha - felelte. A tanár libegett be az osztályba, félbeszakítva a párbeszédünket. Calum hirtelen egy papírt tolt elém.

Elhívtam randizni - olvastam.

De jó. És igent mondott? És hova hívtad? Mikor?

Túl sokat kérdezel - érkezett a válasz. - Moziba megyünk. Szombaton. És igen, igent mondott.

Beszámolót kérek majd ;)

Meglesz - összehajtottam a kis papirost, és bedobtam a táskámba.
Óra után Ingrid vont félre.

- Mi újság? - mosolyogtam rá, de lefagyott a vigyor a képemről, mikor megláttam savanyú ábrázatát. - Mi történt?

- Azt hiszem kidobtak otthonról.

- Van hová menned? - néztem rá aggodalmasan.

- Hát...

- Gyere hozzánk. Elférsz bőven - öleltem magamhoz a lányt.

- Köszönöm - suttogta bele a fülembe. Együtt mentünk ki az udvarra a fiúkhoz. Luke egy puszit nyomott a homlokomra, Mikey pedig megeresztett felém egy boldog vigyort.



- Gyere csak. Ez lesz a szobád - nyitottam be a vendégszobába, Ingriddel a nyomomban. - Persze bármikor szívesen látlak az én szobámban is.

- Köszönöm.

- Ne köszöngess már ennyit - nevettem fel.

- Dehát befogadtál.

- Attól még nem kell minden mozdulatomat megköszönni - feleltem. - Nem vagy éhes?

- Egy kicsit - bólintott. Lementem a konyhába, és betettem a mikróba a megmaradt lasagnet. Kétfelé osztottam, majd leültünk a pult előtt sorakozó bárszékekre, majd enni kezdtünk.

- Baszki - szólalt meg, és elkezdte lekapargatni a lasagne egyik darabkáját a pólójáról.

- Gratulálok - nevettem fel,mire belebokszolt a karomba. - Baszodt fáradt vagyok - mondtam, miközben betettem a tányérokat a mosogatóba.

Heyyy lovelies (van ilyen szó???)
Elnézést, hogy ratyi, rövid részt hozok, vagy éppen egyáltalán nincs rész. Sajna a szóbelikre kell készülnöm, de próbálok alkotgatni.
Jelezzétek ha tetsziiik
Láv
S.

Hemmo •hemmings• ✔️Where stories live. Discover now