Hemmo •hemmings• ✔️

Tizennyolc

- Mi újság, fiatalok? - toppant be a híres neves Michael Clifford. Látva leamortizálódott fejünket, lehuppant Calum és közém, és átkarolt minket. - Mi van, meghalt valaki?

- Szó sincs róla - ráztam a fejem, de ehhez sem volt már erőm. Luke-al csak hajnalban aludtunk el, így reggel majdnem elaludtunk. - Csupán zombi-napot tartunk - egészítettem ki epésen.

- Á, értem - először Luke-ra, majd rám nézett, aztán váltogatta köztünk a tekintetét. - Ti dugtatok, jól mondom?

- Nem lehetne kicsit hangosabban? - mormogta Luke, de nevetés helyett csak egy halovány mosolyra futotta.

- De most komolyam, tubicáim. Dugtatok? - nógatott minket.

- Kopjál már le, te idióta - dünnyögte a barátom csukott szemmel. Úgy tippeltem, kábé két másodperc, és elalszik. Velem együtt.

- Jól van, jól van - emelte fel a kezét az immár fekete hajjal büszkélkedő barátunk. - Ó, elnézést. Sürgősen beszélnem kell a formás seggű kilencedikes hölggyel - pattant fel, és elsietett.

- A hölgynek neve is van - motyogtam az orrom alatt. Luke vontatott mozdulatokkal átvándorolt a mellettem lévő felszabadult helyre, és lehuppant. A vállára hajtottam a fejem, és becsuktam a szemem.

✖️✖️✖️

- Lena - valaki bökdöste a vállamat. - Ébredj.

- Baszki - dörzsöltem meg a szemem. - Mióta alszom?

- Húsz perce. Végigaludtad az ebédszünetet - jelentette ki Luke.

- Becsöngettek? - érdeklődtem, még mindig csukott szemmel.

- Aha. Gyere - tápászkodott fel, majd felhúzott. Átkarolta a vállam, én pedig az ő vállára hajtottam a fejem, és a szememet is csukva tartottam. Így vonultunk végig a folyosón.

- Az a mocsok iskola, a mocsok csengőivel. Kurva életbe, hogy egyszer nem alhatok rendesen. Miért nincs már nyári szünet? Vagy tavaszi, vagy téli. A rohadt órák, a rohadt tanárokkal, és a rohadt könyvekkel. Ilyen házi, olyan tézé, amolyan beadandó. Soha nincs vége ennek a kurva tanulásnak - mormoltam folyamatosan.

- Jól van a lány? - ütötte meg egy hang a fülemet.

- Ha az elmeállapotára gondol, a válaszom teljességgel nem - hangzott a válasz. Elmosolyodtam, gyengéden belebokszoltam Luke hasába, és belefúrtam a nyakába az arcom, majd kinyitottam a szemem. Luke felém fordult, megfogta az államat, és lassan megcsókolt. Semmi erőszakosság, gyorsaság, vagy türelmetlenség nem volt benne. Csak úgy csókolóztunk. Mellesleg az iskola közepén, de ebben a pillanatban ez nem igazán izgatott.

- Gyere. Elkésünk - fogta meg a kezem, miután elszakadtunk, és futva indultunk meg az üres folyosón.

✖️✖️✖️

A telefonom rezegni kezdett, majd megszólalt egy Metallica szám. Mosolyogva kaptam a fülemhez a készüléket.

- Luke.

- Úgy tizenöt perc múlva egy fekete kocsi vár egy lányt melegen beöltözve, az ötvenötödik utcában, a tizenkilences számú ház előtt - mondta, majd letette. Felnevettem, majd a gardróbomhoz siettem. Nyolc óra felé járt, és a novemberi esték meglehetősen hidegek voltak.
Tizenöt perc múlva hat pulcsival, egy farmerdzsekivel, és a téli kabátommal felfegyverkezve vártam a fekete kocsit. Luke hamar meg is érkezett, én pedig nagy nehezen beszálltam az autóba.

- Hallod, nem azt mondtam, hogy Alaszkába megyünk. Szerintem vegyél le pár réteget, bele fogsz sülni.

- Azt mondtad, melegen - vontam vállat, de azért levettem pár pulcsit, és a hátsó ülésre dobtam. - Nekem ez a meleg - vigyorogtam rá,mire megforgatta a szemeit. - Na, hova megyünk?

- Meglepetés - közölte, majd rátaposott a gázpedálra. Nekitámasztottam a fejemet az ablak üvegének, és halkan dúdolgattam a rádióban szóló Green Day számot. A város felé mentünk, a belváros fényei fokozatosan közeledtek. Bekanyarodott egy sárga fénynél, mire felnéztem.

- Meki? Komolyan? Nem volt eredetibb ötleted? - mormoltam vigyorogva, mire rámöltötte a nyelvét. Mindketten aludtunk egyet délutám, így valamivel éberebben indultunk el.

- Ez még nem a végállomás - jelentette ki. A McDrive-hoz gurult, majd kikérte a vacsoránkat. A kiszolgáló csábos pillantásokat vetett Luke-ra, akit ez valószínűleg teljesen hidegen hagyott. Persze a lány leejtette a pénzérmét, így lehajolt, amitől teljes betekintést nyerhettünk az idomaiba. Luke továbbhajtott a kaját kiadó ablakhoz, a lány pedig csalódottan egyenesedett fel. Az ölembe rakta a meleg mekis csomagot, majd nemsokára megint a főúton találtuk magunkat. A következő hely, ahol megálltunk, egy teljesen üres parkoló volt. Némán szálltunk ki, majd kivett egy sportzsákot a csomagtartóból. Értetlenül néztem, de nem kérdeztem semmit. Megfogta a kezemet, és a magas épület felé vezetett. Az ajtóban egy biztonsági őr állt. Ahogy közelebb értünk, ki tudtam venni a körvonalait, amik kísértetiesen hasonlítottak...

- Mi újság, tubicáim? - vigyorodott el Michael.

- Megöltétek a biztonságit? - ámultam.

- Dehogy - vihogott fel a színeshajú. - Csupán leváltottam egy kis időre.
Menjetek - tárta ki az ajtót, én pedig beléptem. A hollófekete terem elképesztő volt. Csodálkozva néztem körül, Luke pedig a lifthez sietett.

- Gyere - szólt gyengéden. Kinyílt az ajtó. A lift belülről ugyanúgy fekete volt, a tükrök pedig millió Lena-t mutattak. Luke a legalsó gombot nyomta meg, mire megemelkedett. Viszonylag hosszú időn át mentünk, majd kiléptünk egy folyosóra. Fala barackszínben pompàzott, nyoma sem volt a feketének. Egy lépcsőhöz vezetett, amin felfelé kezdtem lépkedni. Ahogy elértem a legfelső szintet, gyönyörű tető tárult elém. Lélegzetemet visszafojtva néztem jobbra-balra, majd Luke felé fordultam.

- Miért hoztál ide? - suttogtam.

- Ezt a kertet az apám tervezte. Úgy gondoltam, muszáj látnod.