Hemmo •hemmings• ✔️

Tizenkettő

Sziiiasztok,
Sajnálom, de egyenlőre csak Lena szemszögéből van ötletem a részhez, így most nem kaptok Lukey-t:( Bocsi. Ne utáljatok nagyon❤️

S.

L E N A

Reggel a nap cirógatására ébredtem. Kinyújtózkodtam, ezzel a mozdulattal nagyot sózva Calum tarkójára.

- Baszki. - masszírozta a fejét.

- Huppsz. Bocsi. - feleltem, mjd kimentem fogat mosni. Időközben vetettem egy pillantást az órára.

- Basszus, Cal, elaludtunk.

- Mi? Hány óra?

- Nyolc múlt.

- A picsába.

- Siess. - szóltam. Gyorsan fogat mostam, és összekötöttem a hajam. Felkaptam egy fekete nadrágot, egy szintén fekete, Nirvana logós pólót, és a vadiúj, fekete tornacipőmet. Mire visszaértem a képem kivakolásából, Calum a haját állítgatta a kézitükröm előtt.

- Mehetünk? - pillantottam rá.

- Persze.- felelte. Benyitottam Ash-hez, de a bátyám szobája üres volt. Még kapni fog azért, hogy nem keltett fel. Az út a suli felé csendben zajlott. Kimagyaráztuk magunkat a portásnál, majd Calum a töri teremnél, én pedig a mateknál álltam meg. Benyitottam, majd egy apró szóváltás után le is ültem a helyemre. Hála az égnek röpke három perc maradt az első órából, így Ingrid-del az oldalamon léptem ki a teremből. A tesiöltöző felé vettük az irányt, amikor Luke-ot vettem észre. Mosolyogva közeledtem felé, de ő hűvösen állta a pillantásomat. Ez már akkor fura volt.

- Szia. - mosolyogtam, majd lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam, azonban Luke nem hajolt le. - Mi van? - néztem rá értetlenül.

- Elkéstél.

- És? Ezért haragszol?

- Calum is elkésett. Milyen fura, véletlen egybeesés. - gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Calum-mal csak barátok vagyunk. - sóhajtottam fel, mikor leesett mi is a baja.

- Akkor elmeséled nekem, miért alszotok egy ágyban?

- Mert szomorú volt.

- Á, értem, és akkor te behívtad az ágyadba. Teljesen logikus.

- Luke...

- Ne. - szakított félbe. - Ne mondj semmit. Csalódtam, Lena. - ahogy elnyelte a tömeg, egy könnycsepp gurult le az arcomon. Ahogy megláttam Ashton-t, dühösen trappoltam felé. A gőz csak úgy sípolt a fülemből mérgemben, és szomorúságomban.

- Miért nem ébresztettél? - estem neki.

- Azt hittem, felkeltetek. De mi a baj?

- Hogy mi a baj? Luke éppen most dobott ki. - vázoltam a helyzetet.

- Ó. Óóó. - nyugtázta. - Sajnálom.

- Szart sajnálod. - mondtam neki, de a szemében megbánást láttam. Nagy kezével magához húzott, és szorosan átölelt. Könnyeim áztatták pólóját. - Valahogy ki kell békítenem. De Calum-ot sem akarom megbántani. Lehetetlen. - suttogtam.

- Nem az. - igazított egy hajtincset a fülem mögé. - Szeretlek, Lenny.

- Én is, Ash.

Összehúztam magamon a vékony dzsekit, ahogy hazafelé igyekeztem. Az őszi estén kezdett hideg lenni, és hamarabb sötétedett. Beillesztettem a kulcsot a zárba, amikor egy hang ütötte meg a fülemet. Zavartan fordultam meg.

- Calum... - szóltam a fiúnak. Calum szeme alatt lila dudor terpeszkedett, orrából vér szivárgott. - Mi a fasz történt?

- Luke.. - lehelte.

- Mi? Luke tette ezt veled? - hitetlenkedtem, mire bólintott.

- Próbáltam neki elmagyarázni, de szart rám.

- Gyere be. Lefertőtlenítjuk a sebeidet. - mondtam halkan, mire Calum beballagott a házba. Szerencsére Ashton nem volt otthon, így elővettem a kötszeres dobozt, és a fertőtlenítőt. Calum felszisszent, amint a rongydarabot az arcához nyomtam, és fertőtleníteni kezdtem. - Sss. Mindjárt jobb lesz. - Calum összeszorította a száját, és bólintott egy aprót. Szemét bekentem valami erre való krémmel, orránál pedig elállítottam a vérzést, és kötést tettem rá.

- Köszönöm. Most jobb lesz, ha hazamegyek. - mondta halkan.

- Nem kell. Maradj. Nem akarok egyedül lenni. - fogtam meg a kezét, mire visszahuppant.

- Nem akartam szétverni egy kapcsolatot.

- Nem a te hibád. Luke beszélte be magának ezt az egészet. Te nem csináltál semmit. - nyugtattam. - Majd kibékül.

- De egy barátságot is szétvertem. - felelte.

- Mi?

- A miénket. Mármint az enyémet és Luke-ét.

- Szart. Majd neked is megbocsát. Csak idő kell neki. - mondtam halványan mosolyogva. - Gyere, nézzünk egy filmet. - egészítettem ki a mondandóm, így felvonszoltuk magunkat az emeletre, és beraktunk egy filmet a lejátszóba.

- Nem lehetne valami vidámabbat? - fintorodott el Calum, mert valami rákos, kimúlós filmet raktam be, aminek Calum kevésbé örült.

- Válassz te. - böktem a dvd-im felé. Calum kikapott egyet, és benyomta.

- Nem. - jelentettem ki. - Nem nézek Blöfföt.

- Ó, dehogynem. - röhögött fel.

- Baszki. - dőltem hátra az ágyon, majd a film hátralévő részében Calum-ot piszkáltam.

- Hagyjál már. Még van tizenkét perc a filmből. - csapkodott Calum.

- Ez a másfél óra épp elég volt. - nevettem ki, mire belebökött az oldalamba. Felsikítottam, mire Ashton rontott be, aki időközben hazaért.

- Mi van? - zihálta.

- Oldalba böktem, erre elkezdett lihegni, mint egy kutya. Hát nem borzalmas? - vázolta a helyzetet Calum, mit ne mondjak, jó szarul.

- Ez Blöff? - nézett a képernyőre Ash. - Egy éve ezt a dvd-t keresem.

- Viheted. - intettem. Ashton lehuppant mellém, és a szemét ráragasztotta a képernyőre. Így ültünk, édeshármasban, és néztük a Blöff utolsó tizenkét percét. Élvezetes volt.