Hemmo •hemmings• ✔️

Tíz

LUKE

Akárhogy kerestem Lena-t a következő szünetben, nem találtam.

- Lena? - kérdezte Ash, mikor egyedül tértem vissza az udvarra.

- Passz. - tártam szét a karom.

- Hát biztosan nem nyelte el a föld. - röhögött fel.

- Akkor keresd meg te. - feleltem. Pár pillanatig Mike baromságait hallgattunk, mikor Lena libbent ki az ajtón.

- Hé. Hol a szarban voltál? És mi a szar ez a karodon? - kérdőn meredtem az alkarján található hosszú, vörör nyomra. Kísértetiesen hasonlított ahhoz, mint amikor megkarmol egy macska.

- Semmiség. - fejtette le ujjaimat a karjáról. - Mosdóban voltam. - széles mosolyt vetett rám, de leszűrtem, hogy nem az igazi. A kivágódó ajtó felé pillantottam, ahol Amber állt. Megforgattam a szemeim, majd Lena után indultam, de valaki elkapta a karomat.

- Mit akarsz, Amber? - sóhajtottam.

- Téged, Lukey. - simított végig a szám vonalán, mire undorodva eltolt magamtól.

- Arról lemondhatsz. - világosítottam fel.

- Ó, milyen kis naivak vagyunk. - mosolygott negédesen. Mosolygós gyilkos.

- Fel kell hogy világosítsalak, drága Amber. - viszonoztam a bájvigyort. - Nem vagy más, mint egy ribanc. Egy ribanc érted? Szóval menj, és kúrogass továb Stephen-el, és a többi szexbabáddal. - daráltam le neki, mire szája dühös grimaszba torzult, és mérgesen elvágtatott. Mosolyogva nyugtáztam célom elérését, majd visszasétáltam a kibővült csapathoz. Lena éppen egy nagyot sóhajtva segített Calum-nak megmérni a bicepsze térfogatát.

- Mi volt ez? - állított meg Ash.

- Ez? Momentán egy ribanc. - biccentettem az udvar túlsó felébe, ahol Amber állt. Ash bólintott. Hátulról karoltam át Lena-t aki kényszeresen húzogatta a pulcsija ujját, hogy ne látszon a karmolás. A kezéért nyúltam, és szemügyre vettem a sebet, majd megpusziltam. Lena erre elmosolyodott. A csengő hasította ketté a levegőt, így nagyot sóhajtva kézem ragadtam Lena-t, és kelletlenül vándoroltunk be a suliba. Miután Lena-t leraktam az osztályánál, a sajátom felé indultam.

- Hé, Lukey. - gyűlöltem ezt a becenevet, így haragtól izzó tekintettel pördültem meg. Amber pillanatok alatt átszelte a tavolságot, és felnézett rám. Undorodva meredtem rá.

- Tűnj el. - sziszegtem.

- Tolunk egy menetet, kicsi Lukey? - nyalta meg alsó ajkát, és a gatyámhoz nyúlt. Rámarkolt a férfiasságomra, mire én eltoltem magamtól, és felpofoztam. Kezem hangosan csattant az arcán, mire a földre rogyott. Cseppet sem sajnáltam.

- Mr. Hemmings. Kérem jöjjön velem. - hitetlenül megfordultam, és a töritanár szenvtelen arcával találtam szemben magam. - Miss Walance, attól tartok, magának is velünk kell tartania. - Amber szikrákat szóró szemmel, pirosló arccal tápászkodott fel a földről. Megütöttem egy lányt. De megérdemelte. Ezt szajkóztam magamban, az igazgatói iroda felé menet. A tanár betessékelt minket, a diri pedig, kerek szemüvege mögül felnézve az asztala előtti két fotelre mutatott. Levágódtam, majd várakozóan néztem rá.

- Nos, Mr. Hemmings. Örülnék, ha elmesélné, mi volt a probléma. - fűzte össze ujjait, és rám függesztette a szemét. Nem szándékoztam neki ecsetelni a történteket, de a diri úgy bólogatott, mintha gyerekpszichológus lenne. Amber bele-beleszólt, mire mindkettem lecsitítottuk.

- Szeretném hallani a történetet a maga szempontjából is, Miss Walance. - fordult a lány felé. Részletesen, nagy kézmozdulatokkal mesélte el. A szememet forgattam, majd mikor Amber végzett, teljes nyugalommal nézett le a kezére. Újra ránk emelte megfontolt tekintetét, és szóra nyitotta a száját.

- Mr. Hemmings. Teljesen megértem az álláspontját. - kezdte, mire döbbenetében még a piercingem is leesett. - Viszont egy hét elzárást így is kell adnom, ami holnaptól érvényes. Jobban mondva hétfőtől.

- Miss Walance. Ha jól értettem, maja szexuális tevékenységeket kívánt folytatni iskolánkban. Ez elfogadhatatlan. És ami a ruházatát illeti, kérem öltözzön fel rendesen. Maga is egy hét elzárást kap. Mehetnek. - intett az ajtó felé. Amber szikrákat szóró tekintete felém villant.

- Ezt még megbánod, Hemmings. - vicsorított rám, mire mosolyogva bólintottam.

*************************************

- Hol voltál? - suttogott a fülembe Lena.

- Az igazgatóiban. - válaszoltam mosolyogva.

- Hogy mi? - szaladt fel a szemöldöke.

- Semmi. Kaptam egy hét elzárást.

- És miért?

- Lepofoztam Amber-t. - sóhajtottam, és megsimítottam a haját.

- A-ambert? - zavarodott meg.

- Aha. Ismered? - nagyon nem szerettem volna, ha ismeri.

- Ami azt illeti, igen.

- Mi? Honnan a faszból? - akadtam ki, mire felhúzta a pulcsija ujját, és megmutatta a sebet.

- Nem csak egy pofont kellett volna neki adnom. - fújtattam.

- Nem, hagyd. - újra eltakarta a pulcsival a karmolást, és megsimította a bicepszemet.

- Hülye kurva.

- Hát, az. - tűnődött el, mire felnevettem.

- Menjünk haza. - ajánlottam, majd mielőtt felkapta volna táskáját, lábujjhegyre állt, a nyakamra tette a kezét, és pipiskedve megcsókolt. Alacsony termetét figyelembe véve gyprsan felkaptam, és a falhoz szorítottam. A feneke alatt tartottam, miközben ő beletúrt a hajamba. Mikor ajkaink elszakadtak, felkapta táskáját, és kézen fogva indultunk meg ki az iskolából. Amber, és az iker háziribancai, Cassandra, és Clarissa. Undorodva mértem végig őket. Mikor Amber-re néztem, kajánul elvigyorodott, és megnyalta alsó ajkát. Gondolkodás nélkül emeltem fel a középső ujjamat, és bemutattam neki. Lena felröhögött mellettem, én pedig a derekára vezettem a kezem. Így mentünk végig a kis kertváros napos utcáin, miközben beszélgettünk. Hozzánk mentünk fel, berontottunk a szobámba, és míg ő az asztalomhoz, én az ágyamra ültem. Csendben tűnődtem, ölembem az irodalomkönyvemmel. Lena a ceruzája végét rágcsálta, néha belefirkált a matekfüzetébe. Sóhajtva nézett fel az asztal feletti parafatáblára, majd felállt.

- Az ott te vagy? - bökött valóban rám egy régi képen, amin a két bátyámmal szerepeltem. Mellette apával voltam egy képen, mire összeszorult a szívem.

- Ja. - hátulról öleltem át, államat a fején nyugtatva. Mosolyogva nézte a képeket, néha aranyosan felnevetett. Lassan felém fordult, és felágaskodva megcsókolt. Újra felkaptam, és az ágyamhoz cipeltem. Belenéztem a szemébe, mielőtt pólója alá nyúltam. Aprót bólintott, mire lehámoztam róla a felsőjét. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó.