Hemmo •hemmings• ✔️

Tizenegy

L E N A

- Rosszkor? - kukkantott be az ajtón Luke egyik bátyja, mire magam elé kaptam a pólóm. Sosem tudtam megkülönböztetni Luke két nagyobb tesóját, így zavartan méregettem.

- Igen, kibaszott rosszkor. - egy papucs repült a Tesó felé, mire az sietősen becsukta az ajtót. - Szóval, hol is tartottunk? - mosolygott rám Luke biztatóan. Kimásztam alóla, és visszavettem a pólóm.

- Ez nekem nem megy. - nyögtem ki.

- Nem voltál még... úgy értem... - makogott a tarkóját vakargatva.

- De voltam. Régen. - Szám lefelé görbült Luke pedig észrevette a hangomban a bánatot.

- El akarod mesélni? - közelebb húzódtam hozzá, mire a térdemre tette a kezét.

- Tizenhat voltam. A barátaim elrángattak valami gagyi szórakozóhelyre. Míg ők korsószámra itták a sört, hajtották le a whisky-t, és a táncparketten vonaglottak, én egy sarokban üldögéltem. Egy fiú jött oda hozzám. Kedves volt, majd felajánlotta, hogy hoz nekem valamit inni. Hozott. Droggal együtt. - elhallgattam, Luke pedig mereven nézett maga elé, keze megfeszült a combomon. Tapintható volt a feszültség a szobában.

- Sajnálom. - lehelte.

- Ne sajnáld, butus. - simította végig a borostáján. - Megtörtént. De már vége. Inkább nézzünk filmet. - díjazta az ötletem, így rögtön a polchoz kacsázott, és levett három lemezt.

- Melyik? - mutatta fel a választékot.

- A legviccesebb. - böktem ki, mivel egyik filmet sem ismertem. Luke határozottan bólintott, majd szemügyre vette őket. Kettőt visszarakott a polcra, az egyiket pedig a lejátszóba nyomta. Visszamászott mellém, én pedig szorodan hozzábújtam, fejemet pedig a mellkasának döntöttem. Eljátszadozott a hajammal, miközben ment a film. Csendben, néha felnevetve néztük végig, pikk-pakk el is ment az idő. Luke eközben elaludt, így óvatosan kimásztam a karja alól, és kiszedtem a lemezt a lejátszóból, és visszanéztem rá. Szája kinyílt, piercingje a párnát súrolta. Haja szőkén meredezett, én pedig elmosolyodtam. Kinyitottam az ajtót, majd leszaladtam a konyhába valami kaja után nézni.

- Á, Lena. - a hűtőben matattam, mikor meghallottam a hangot. Ijedtemben felugrottam, és kiejtettem a kezemből a ketchupot. - Nyugi, csak én vagyok az. - nevetett fel Luke bátyja.

- Oké. - nyögtem ki.

- Éhes vagy? - kérdezte, mire bólintottam. - Van ott mirelit sültkrumpli, csak senki nem tudja megcsinálni. Végre van egy asszony a háznál. Anya semmit nem csinál. - tette hozzá.

- Haha. - nyitottam ki újra a hűtőt. Matattam egy ideig, de sehol sem találtam. Luke bátyja mögém osont, és kinyitotta a mélyhűtő ajtaját.

- Célszerűbb, ha itt keresed. - kacsintott rám.

- Kösz...

- Jack. - segített ki.

- Kösz, Jack.

- Ja, azt hiszem már megköszönted.

- Nem köszönhetem meg többször? - röhögtem fel. - Tudod mit? Köszi.

- Szívesen. - röhögött fel. - Serpenyő kell?

- Kéne, ha nem akarod a platniról elfogyasztani.

- Én megeszem onnan is. - vont vállat, de azért benyúlt a szekrénybe, és levette a serpenyőt.

- Kösz.

- Egyszerűbb lenne, ha csak bólintanál egyet köszönetképpen. - javasolta.

- Agyrázkódásom lenne a szívességeidtől. - forgattam a szemeim, mire megint felröhögött.