Hemmo •hemmings• ✔️

Huszonegy

Öt napja csak sírtam, feküdtem, és Nutellát ettem. Ashton tehetetlenül állt fölöttem, a telefonom pedig már többször leesett az éjjeliszekrényemről a rezgéstől, és berezgett az ágyam alá a Luke-tól érkezett üzenetektől. Ingrid jobbnak látta, ha most egyedül hagy, és elköltözött Michael-hoz. A plafonomra ragasztott, világítós csillagokat bámultam, szememből hetvenkét órája szüntelenül folyt a könny. Ashton próbálkozott pizzával, levessel, salátával, és mindennel az ég világon. Minden délután leült az ágyamra, és elmesélte a suliban történteket. Elmondása szerint meg mindig rettentő fagyos a hangulat a fiúk közt. Luke nalok óta fekete kapucnis pulcsiban jár, csak turkálja az ételt, és a depresszió tüneteit produkálja. Csak mint én. Amber azóta nem próbálkozott. Luke neki csak arra kellett, hogy elmondhassa magáról, ő már dugott Luke Hemmings-szel. De nem sajnálom Luke-ot. Ha erre nem jött rá a saját eszéből, akkor eméssze meg, ahogyan tudja. Ashton azt hazudta a tanároknak, hogy meghalt valami rokonom, akihez nagyon közel álltam.
Ma reggel, mikor felébredtem, szokásomtól eltérően kikeltem az ágyamból. Ültem egy pár pillanatig, majd az ablakra tévedt a tekintetem. Nagy pelyhekben hullott a hó, a tájat fehér takaró borította be.

- Jó reggelt, Lenny - kopogtattt be Ash, majd benyitott. - Te felkeltél? - csodálkozott, mire bólintottam egyet, és halványan elmosolyodtam. Ash átszelte a köztünk lévő távolságot, és szorosan magához ölelt, majd belepuszilt kócos hajamba. - Reggeli? - megint bólintottam, és gyorsan elmentem fogat mosni, aztán egyenesen a konyhába indultam. Leültem a bárpulthoz, mire Ash elémrakott egy nagy adag amerikai palacsintát, gyümölcsöket, juharszirupot, és egy csomó mindent. A gyomrom a kaja láttára megmozdult, így gyorsan enni kezdtem. Ashton közben mosolyogva figyelt.

- Mitől virulsz ennyire? - motyogtam teli szájjal.

- Végre eszel. És beszélsz. És élsz - közölte.

- Eddig is éltem - néztem rá értetlenül.

- De... Mindegy - ejtette le a vállát mosolyogva.

- Oké - nevettem el magam egy kicsit, de Ash már ennek hatására is bőszen mosolygott.

- Mit csinálunk ma?

- Hát... Gondolom suliba mész - feleltem magától értetődően.

- Ma nem.

- Lógsz?

- Nem. Tudod, ma van az a vásár. Nem kötelező bemenni.

- Értem - biccentettem, majd öntöttem egy kis juharszirupot a palacsintámra. - Menjünk szánkózni - vetettem fel a gyerekesnek hangzó programot. - Aztán beülünk valahova enni, inni egy kávét. Mit szólsz?

- Remek - tapsolt, majd a nappaliba vágtatott, hogy egy kicsit felhangosítsa a tévét. Éppen bekaptam egy falatot, miközben fél füllel a híradót hallgattam. Nagy szemekkel néztem ki az ablakon, csodáltam a hóesést. Hivatalosan is megérkezett a tél. - Lenny - kukkantott be újra Ash az ajtón. - Van egyáltalán szánkónk? - röhögött fel, mire én is vele nevettem.

✖️✖️✖️

A szánkózásból végül nem lett semmi, így csak egy ebédre ültünk be a George's-ba. A hely a bagel-ről híres, így amellett döntöttem. Kecskesajtosat kértem bacon-el, és mivel Ashton megjegyezte, hogy sokat fogytam, sültkrumplit is rendeltem mellé. Kell mivel pótolni az energiát, és visszaszedni a pluszkilókat, mert lassan tényleg anorexiásnak fognak nézni. Ráérősen simítgattam a pólómon a ráncokat, majd a fiúk felől kérdeztem Ashton-t.

- Michael... - kezdte. - Szerelmes. Rózsaszínben látja a világot. Mondjuk, nem csodálom, mikor a haja is olyan - röhögött fel. - Calum minden nap elismételi, mennyire, de mennyire gyűlöli Luke-ot, és hogy milyen szívesen megtépné azt a ribancot. Luke pedig - sóhajtott. - szerintem depressziós. Vagy én nem tudom. Mostanában nem nagyon beszéltem vele. Depizzen csak, meg is érdemli - fújta ki a levegőt élesen, én pedig buzgón bólogattam. Pedig minden egyes nap jobban vágyódtam Luke után, még azok után is, amiket tett. Magam elé képzeltem a mélabús fejét, és rögtön valami jeges járta át a szívemet. Mintha azon az estén kiszakított volna belőlem egy darabot, és magával vitte volna. Persze, ez nagyon gagyin hangzik, de ez a legszarabb érzés, amit el tudok képzelni.

- Lena? - integetett Ash az arcom előtt. - Itt vagy?

- Bocs, persze. Miről is beszéltünk? - mosolyogtam rá, miközben Ash bekapott egy darab krumplit. Zavartan lenéztem az asztalra. Előttem egy gőzölgő bagel és egy kosárka sült krumpli állt. Mikor hozták ki a kaját? A vendéget jelző csengő szólalt meg az ajtó felől, mire hátrakaptam a fejem. Egyből megtalált a tekintete, nekem meg mintha megállt volna a szívem. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd Luke gyorsan kifordult az étteremből.