LUKE
Az anyám full részegen rontott be a házba éjjel kettőkor. Azt persze ilyenkor elfelejti, hogy van egy hétéves gyereke is. És természetesen ilyenkor Jack és Ben sincs itthon.
- Luke drágám. – csak akkor beszél így velem, ha be van nyomva. – Hazajött anyu.
- Mi a szart csinálsz? Már megint be vagy rúgva igaz? – rontottam neki, amit ő csak egy ciccegéssel díjazott.
- Hát így kell fogadni anyát? - csóválta a fejét.
- Ilyenkor kell hazajönni? – vágtam a képébe. – Tudod te mennyi az idő? Kettő. Éjjel kettő. És tudod hány éves a lányod? Hét. Van egy másodikos gyereked is. Ráadásul bűzlesz az alkoholtól. – üvöltöttem.
- Ez az én életem. Érted, Luke? Ez az én életem, és azt csinálok, amit akarok. – alig tudott artikulálni, a villanykapcsolót kereste a sötétben imbolyogva. Mikor megtalálta, rávágott a tenyerével, ezzel világossággal elárasztva a konyhát.
- Hol voltál?– kérdeztem csendesen, majd mikor nem kaptam választ, kissé megemeltem a hangomat. – Hol voltál?
- Mit tudom én. – bárgyú mosoly terült el az arcán. - Az én dolgom, nem igaz?
- Hol voltál? – tettem fel újra a kérdést nyugodt hangon, habár belülről szét tudtam volna robbanni.
- Suzie-val. – felelte.
- Hazudsz. – a hangom egyenletes volt.
- Hogy mered azt mondani, hogy hazudok? – nyílt tágra a szeme.
- Hazudsz. Kivel voltál, hm? Melyik pasival? – ökölbe szorítottam a kezem, nehogy az eltévedjen, és véletlenül az anyám arcán kössön ki.
- Semmi közöd hozzá. – felelte reszketeg hanggal. Minden mozdulatán látszott, hogy részeg. Undorodtam tőle. Felfordult a gyomrom, ha ilyen állapotban láttam. Anya nem volt ilyen. Soha. Apa halála változtatta meg. De ez nem az ő hibája. – Luke... - kezdte, majd félrehajolva hányta el magát. Undoromat leküzdve futottam oda, és felfogtam haját, mely selymesen keretezte arcát. Felvittem az emeletre, majd felfordult gyomorral takarítottam fel az összehányt konyhát. Borzalmas volt így látni a saját anyámat. Lerogytam a bárszékre, és csendben gondolkoztam. Volt egy szerető, gondos családom, akiért mindent megtettem volna. És mi lett belőle? Széthullott. Széthullott az egész, úgy, ahogy van. Kezembe temettem az arcom, és hevesen tört ki belőlem a zokogás. Rázta a testemet a sírás, én pedig nem bírtam abbahagyni. Undorodtam magamtól is, amiért gyenge vagyok. Ha anya nem teszi meg, nekem kell felnevelnem Nina-t. Nem sokkal később már az ágyamban feküdtem, és a mennyezetet néztem, mintha egy csillagos égbolt volna. Számomra az is volt. Csillagok mindenütt.
- Luke, ez nekem nem megy.
- De Lena, én szeretlek.
- Nem Luke, nem szeretsz. Te csak magadat szereted. Meg a húgodat. Nekem nem kell több ebből a hazugságból.
- Lena, kérlek.
- Hagyjál. Eressz el.
- Ne haragudj. Kérlek.
- Viszlát, Luke Hemmings.
Én pedig ott maradtam, könnyektől csillogó szemmel, minta a lelkembe kést döftek volna. Éreztem, ahogy vér önti el a mellkasomat. Üvöltöttem.
Lihegve, verejtéktől csöpögve ébredtem. Hirtelen ültem fel, és megtöröltem a szemeim. Csak álmodtam, jöttem rá. Visszahuppantam, fejemet a párnán nyugtatva. Lerúgtam magamról a takarót. Magam felé fordítottam a telefonom kijelzőjét, és hunyorogva csekkoltam az időt. 5:41. Kipattantam az ágyból, és kitámolyogtam a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a forró víz végigcsöpögjön a testemen. Törülközővel a derekamon mentem le a konyhába, majd nekiálltam reggelit csinálni. Szakácstudományommal élve bedobtam két kenyérszeletet a pirítóba,és előszedtem a nutellát.
Kisvártatva a húgom, Nina jelent meg.
- Csináltál reggelit? – nyújtogatta a nyakát.
- Neked is jó reggelt, hercegnő. – dünnyögtem, és felé nyújtottam egy nutellás kenyeret.
- Köszi. – beleharapott a kenyérbe, majd csupa csokis foggal vigyorgott rám. Nevethetnékem támadt, mivel egy foga hiányzott.
- Menj, öltözz. – szedtem el tőle az üres tányért, majd odaadtam neki egy kakóval teli bögrét. Nina elégedetten ivott bele, majd letörölte a szája fölött létrejött bajuszt. Boldog voltam, hogy Nina nem tud arról, ami az anyánkkal történt. Felsiettem az emeletre, és halkan benyitottam anya szobájába. Az ágyán szétterülve szuszogott, így nyugodtan zártam be az ajtót. Visszamentem a saját szobámba, felöltöztem, majd a tükör elé álltam. Sóhajtva baktattam Nina szobájába, felkaptam a táskámat, majd el is indultunk. Fáradtan zártam be az ajtót, Nina-val pedig beszélgetve indultunk el. Leraktam a sulijánál, majd a gimi felé indultam. Az udvarra beérve megpillantottam szűk csoportunkat. Megálltam a kapuban, és mosolyogva néztem a nekem háttal álló Lena-t. Calum vett észre először, és biccentett Lena-nak. Hátrafordult, és széttárt karokkal indult felém. Ölelésembe zártam, majd hosszasan megcsókoltam.
**************
Sziiasztok
Tudom, gagyi rész lett, de így karácsony érkeztével elszállt minden ihletem. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Nézzetek bele a többi sztorimba is, mindegyikbe próbálok részt hozni.
Puszik, ölelések.
YOU ARE READING
Hemmo •hemmings• ✔️
Fanfiction"- Bocs hogy késtem. - Nem is vártunk. - Akkor időben érkeztem."
