LUKE
- Szeretlek. - súgtam a fülébe.
- Azt hiszem, én is. - felelte. Óvatosan közelebb hajoltam. Lena szíve hevesen dobogott, ahogy magamhoz szorítottam. Mélyen a szemébe fúrtam a tekintetem, ő pedig a nyakamra tette a kezét.
Hirtelen hajoltam a szájához, majd először visszafogottan csókoltam, aztán egyre vadabbul. Nem bírtam betelni vele. Magamhoz öleltem, és ölbe kaptam, mire belemosolygott a csókunkba, de ettől csak még édesebb lett. Lábait körém fonta, szabad kezével pedig beletúrt a hajamba. Akármennyire nem akartam, egyszer vége lett. Letettem, nekidöntöttem a homlokomat az övének, és megfogtam a kezét.
- Most akkor? – kérdezte a szemembe nézve.
- Mi akkor? – néztem rá vissza kérdőn.
- Hát.. – bizonytalankodott, mire megszorítottam a kezét. – Mi?
- Ja, hogy mi. – értettem meg a szitut. – Hát, úgy gondoltam, csak egy csók. – jelentettem ki szórakozottan, mire felnevetett. Olyan édes, mikor nevet.
- Hülye. – belebokszolt a karomba.
- Úgy gondoltam, hogy minden változatlan marad. Csak ez nem. – súgtam, és újra megcsókoltam.
- Hát, ezt a változást el tudom viselni. – harapta be az ajkát, elfojtva a vigyorát.
- Tudom, hogy odavagy értem. – böktem oldalba.
- Ne bízd el magad, Hemmings. – forgatta a szemeit.
- Csak ha okot adsz rá. – bazsalyogtam folyamatosan. Adott még egy utolsó csókot, majd beszállt Ashton mellé, és elhajtottak.
✖️✖️✖️
Hármasban álldogáltunk a suli előtt, mire megjelent az Irwin testvérpár. Lena azonnal mellém pattant, én pedig lehajoltam, és csókkal köszöntöttem. Ja, mellesleg ez volt az első nyilvános csókunk, így füttyögést, és mindenféle üveget, meg papírfecnit kaptunk ajándékba a fejünkre.
- Jóvanna' – röhögtem fel, Lena pedig szokása szerint elpirult. Hátulról öleltem át, államat a feje búbjára támasztva. Sajnos a jelzőcsöngő is a világon van, így belerondítva a pillanatunkba, megszólalt. Kézen fogva vonultunk be, megvártam, míg kipakolja a szekrényét, és együtt indultunk el a nyelvi előadó felé. Bevágódott mellém, majd az ajtó is bevágódott, a tanárral együtt. Az óra javát azzal töltöttem, hogy Lena füzetébe, vagy karjára rajzolgattam, ő pedig ciccegve próbált figyelni. Azt hiszem, nem igazán ment neki.
Ebédszünetben Ingrid-del volt, én pedig a fiúkkal. Figyeltem. Figyeltem ahogy nevet, ahogy beszél, ahogy él. Egy pillanatra felém nézett, mire elmosolyodtam. Viszonozta a mosolyom, majd újra Ingrid felé fordult, aki nagy hévvel magyarázott valamit. Mikor befejezte, Lena lereagálta, majd az asztalunkhoz indult, és az ölembe huppant.
- Mi újság? – mormogtam, majd belepusziltam a nyakába. Felvihogott.
- Szerintem jól láttad te is.
- Hol lesz órád? – súgtam a fülébe.
- Irodalom.
- Elkísérlek. – azzal rákulcsoltam a ujjaimat az övéire, és kimentünk az ebédlőből. Bekísértem a terembe, és hosszasan megcsókoltam. Összesúgtak mögöttünk, én pedig hamarosan le is szálltam Lena ajkairól.
- Szünetben. – mondtam, majd elengedtem a kezét, és kifordultam a teremből. A folyosóra kiérve egy lány támadott le.
- Luke, ugye? – mosolygott negédesen.
- Ja. – rágóztam unottan.
- A nevem Amber.
- Mit kezdjek vele?
- Nem akarsz velem eljönni valahova? – a csaj nem zavartatta magát.
- Nem.
- Lesz a hétvégén egy buli.. – jézusom, mennyire gáz.
- Legyen. – biccentettem.
- Arra gondoltam, mehetnénk együtt.
- Te tényleg nem fogtad fel, mit mondtam az előbb? – néztem rá hitetlenül.
- Jobb vagyok, mint a pincsid. – szűrte a fogai között. Hm, gyorsan változik a hangulata.
- Ne nevezd még egyszer így, érted? – léptem hozzá közelebb.
- Úgyis az enyém leszel. – gonosz vigyor terült el az arcán. Ó, hogy én milyen szívesen letöröltem volna azt. – Találkozunk még, Luke. – majd megfordult, és szögegyenes haját igazgatva elvonult. Bosszúsan mentem órára. Levágtam magam Ash mellé, és dühösen meredtem magam elé.
- Mi bajod? – lökte meg a karom Ash.
- Ismered ezt az Amber nevű ribancot? – pillantottam rá, mire bólintott. – Nyomul.
- Mármint? – szaladt össze a szemöldöke.
- Leszólított. Valami hétvégi buliba akart nagyon elhívni.
- Ja, Dave-nél. – biccentett.
- Ja, oda.
- Eszedbe ne jusson.
- Haver. Szeretem a húgod. Ha el is megyek ebbe a buliba, szarok erre a libára a műkörmével meg a vasalt loboncával együtt. – hadartam mélyen a szemébe nézve, mire újra bólintott, jelezvén, hogy érti.
- Még ez a szerencséd. – vigyorodott el, és újra meglökte a karom. A töritanár becsapta az ajtót, és kinyitotta a naplóját.
- Lucas. – nézett fel a naplóból. Na, még ez is. Szart se tudtam persze. Úgy látszik, jó napja volt, hiszen nem vágta be az egyest. Egyáltalán legális ilyen korán feleltetni? Egyedül az vígasztalt, hogy óra után találkozhatok Lena-val. A dereka köré fontam a karom, így mentünk ki a parkolóba. Amber úgy nézett, mint egy kígyó, mikor meglátott minket kettesben. Magamhoz húztam Lena-t, és mélyen a szemébe néztem.
- Mizu, Lucas? – vigyorgott, mire megforgattam a szemeim.
- Ash. – szóltam oda.
- Ha?
- Van harmadik neve? – mutattam Lena-ra.
- Hallod, Ashton, én megöllek ha elmondod. – fenyegetőzött Lena.
- Shirley. – bólintott Ashton vihogva.
- Baszki, Fletcher. – egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Nekem tetszik a Shirley. – búgtam a fülébe.
- Igazán, Lucas? – incselkedett.
- Menjünk inkább.
- Menekülünk, menekülünk? – nevetett fel.
- Hazakísérlek. – mondtam.
- Ne terelj. – felelte szemtelenül mosolyogva.
- Francba. – röhögtem fel. – De akkor is hazakísérlek.
- Jó. – mormolta. Magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam.
YOU ARE READING
Hemmo •hemmings• ✔️
同人小说"- Bocs hogy késtem. - Nem is vártunk. - Akkor időben érkeztem."
