Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Stay By My Side (Hermione Granger and Draco Malfoy love story)

ÍRÓNŐ: NickiTxox

FELHÍVÁS: NEM BIRTOKLOM A KARAKTEREK KÖZÜL EGYIKET SEM, MINT PÉLDÁUL HERMIONET, DRACOT, HARRYT, GINNYT, RONT, STB.. ŐK MIND TELJES JOGGAL A NAGYON TEHETSÉGES JK ROWLINGHOZ TARTOZNAK. CSUPÁN EGY HATALMAS HARRY POTTER RAJONGÓ VAGYOK, AKI ÉLVEZI, HOGY TÁVLATBÓL FANFICTION TÖRTÉNETEKET ÍRHAT. AZONBAN ÉN VAGYOK FELELŐS A TÖRTÉNETÉRT/ A KARAKTEREK FEJLŐDÉSÉÉRT/ A FORGATÓKÖNYVÉRT STB., AMI EZZEL A KÖNYVVEL JÁR, ÉS NAGYON SZIGORÚAN VESZEK BÁRMI LOPÁSOS-MÁSOLÁSOS ESETET.

Jegyzet 2015. július 22-től - Ez a könyv jelenleg lett átvizsgálva és szerkesztve. Hosszú távú olvasók lehet észrevesznek néhány halvány változtatást, azonban ezek csak apróságok lesznek. Nem fogom drasztikusan megváltoztatni a jeleneteket/fejezeteket, ugyanazok maradnak. Csupán kísérletet teszek a történet jobbá tételére és kijavítom a hibákat, amiket ejtettem.

Hermione

A háború megváltoztatta az embereket.

Felfordította az életeket és sebeket hagyott rajtunk, amelyek állandó emlékeztetői lesznek a hátralevő létezésünkig.

Elképzelhetetlen hatással volt ránk és valószínűleg kísérteni fogja sokunk álmait nagyon hosszú ideig. Tudtam, hogy én is ezen emberek egyike vagyok, hiszen a nyughatatlan éjszakák és a felkelés hideg verejtékben úszva mind túlzottan ismerősek voltak számomra a napokban. A háború az életem egyik eseménye, aminek megtörténését előre megjósoltam, de semmi sem tudott ténylegesen felkészíteni rá. Teljességgel semmi.

Soha sem képzeltem el a pusztító végkifejletet. Soha nem gondoltam, hogy elveszett életeket gyászolva végzem majd.

Azt mondják az idő segít begyógyítani az érzelmi fájdalmat, viszont nekem ellent kell mondanom. A sebek megmaradnak, ahogy az emlékek is. Azt hiszem, hogy a testnek és az elmének meg van a sajátos módszere, hogy elrejtse ezt a fájdalmat, mint egy védelmi fal, hogy segítse enyhíteni az érzést. De soha nem múlik el. Nem igazán.

Merlin tudja ezt a sok marhaságot. Abszolúte badarság! Ez nem szűnik meg, egy ilyen soha nem tud.

Visszapofoztam magam a valóságba és el kezdtem figyelni a környezetemre. Egy testek alkotta óceán közepén álltam és a barátaimat felderítve nézelődtem körbe. Éreztem, mikor egy apró mosoly kúszott az arcomra, ahogy Harryre, Ginnyre és Ronra emeltem a tekintetem.

A háború az ő életeiket jobban megváltoztatta, mint az enyémet.

Harry egy ideje már valami poszttraumás stresszhez hasonlótól szenvedett. A rémálmai intenzívek és van olyan nap, amikor egyszerűen csak csendes. Inkább Ronnak és nekem aggasztó nézni, ahogy a legjobb barátunk olyan sokat szenved. Harrynek most már Ginny is ott van az életében, együtt vannak és nem is lehetnék boldogabb miattuk. Mindig is egymásnak teremtették őket. A lány segíti őt több, mint egy dologban és tömeges változás állt be, mióta hivatalossá tették a kapcsolatukat. Ron és én mindketten rájöttünk, hogy voltak érzéseink egymás iránt a háború után... miután Fred meghalt. Összejöttünk, hivatalosan is, mint Ginny és Harry. Úgy éreztem, hogy valamiképpen szüksége volt rám; gyászolta Fredet és furcsa módon olyan, mintha a háború összehozott volna minket. Vicces, hogy mi minden történhet az emberekkel tragikus események sorozata után.

Sajnos csak Ginny és én voltunk, akik visszatértek Roxfortba a hetedik évünk miatt. Ron és Harry eldöntötték, hogy maradnak az aurorokkal edzeni. Már nyáron felvették őket, szóval semmi szükség nem volt arra, hogy visszajöjjenek. A gondolat, hogy egy évig egyedül kell lennem Roxfortban Ron és Harry nélkül elszomorított. De tudtam, hogy elég idősek már ahhoz, hogy meghozzák életük döntéseit. Ginny, Harry, Ron és én a kilenc és háromnegyedik vágánynál álltunk búcsúzkodva. Ginny és Harry könnyesen váltak el egymástól. Titokban nem tudtam megállni, hogy ne rezzenjek össze a látványtól. Igen, aranyosak voltak meg minden, de nem az az utolsó alkalom, hogy látták egymást.