Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Megszállott

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

Draco és én a folyosó ölelkezés után nem beszéltünk egymással napokig. Nem tudom mi történt, a dolgok egyszerűen csak kínosba fordultak. Az egyetlen párbeszéd, amit lefolytattunk egymással négy napja az ölelés óta az köszönés, vagy pár szó. Tudtam, hogy hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy egy kis részem nem volt csalódott. Elkezdtem jobban megkedvelni Malfoyt. Nem az általános arrogáns énje miatt, csak mert tudtam, hogy volt egy másik oldala. Egy oldal, ami törődik és... szeret? Hülyén éreztem magam már csak attól, hogy a 'szeretet' szóra gondoltam, de ettől még mindig elgondolkodtam. Mi volt a fejében? Hogyan érzett irántam? Ha annyira utálna engem, miért csókolna meg, játsszaná el a kedvest és aranyost és ölelne vissza? Annyi kérdés, de mennyire kevés a válasz.

Felsóhajtottam, ahogy végig rángattam a fésűt a hajamon, egy újabb iskolai napért. Csütörtök volt és úgy éreztem, hogy a hét fájdalmasan ment, főként a Draco és köztem feszülő feszültség miatt. Túl sok nekem, hogy elviseljem. Voltak éjszakák, amikor nem jött vissza aludni a hálókörletbe, nem lehettem biztos benne, hogy direkt próbált elkerülni. Nem tartott sokáig, hogy kitaláljam merre lehetett. Undorodva felhúztam az orrom, ahogy Pansy Parkinson körmeire gondoltam, amint belém mélyednek. Vajon  mit lát benne? Nem akarok gondolni rá.  Mielőtt elhagytam a hálószobámat, egy ismerős kopogó hang jött a szoba ablaktól. Megfordultam, hogy meglássam ugyanazt az arany baglyot, ami levelet hozott nekem Rontól. Lassan és kelletlenül tettem meg azt utat az ablakig; elég esély volt rá, hogy a levél Rontól jöhetett. Még mindig nem bonyolítottam le vele semmiféle kommunikációt, vagyis úgy igazából nem. Válaszoltam a levélre amit küldött, hogy megkérdezze találkozhat-e velem. Erre azt írtam, hogy szükségem van időre, hogy végig gondoljam és minden jót kívántam neki. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, amint lenéztem a kézírásra. Csak is egy ember lehetett akihez ez a kaparásszerű írás tartozott.

Kedves Hermione,

A suliban hogyan mennek a dolgok? Remélem Malfoy nem okoz neked semmi bajt. Amint tudod, következő hét (péntek) Halloween. Nem vagyok biztos benne, hogy Ginny beszélt-e már neked róla, de most mindenesetre el fogom mondani. Miss McGalagony tegnap felvette a kapcsolatot Ronnal és velem, kedvesen meghívott mindkettőnket, mint különleges vendégeket az iskola Halloween-i partijára. Még csak nem is hezitáltam, nincs rá mód, hogy kihagyjam a találkozást mindegyikőtökkel.  Ron egy kicsit háborgott és úgy reagált rá, mint egy öt éves. Úgy hiszem ez a köztetek lévő helyzet miatt van, de beleegyezett, hogy azért eljön. Nagyon izgatott vagyok és alig várom, hogy lássalak téged, Ginnyt és mindenkit, aki visszatért, hogy elvégezze a hetedik évet! Mindenesetre azt hiszem valószínűleg a legjobb alkalom ez lesz, hogy te és Ron megbeszéljétek a dolgokat. Nem akarom, hogy úgy érezd túlnyomásban vagy, de már kezd irritálóvá válni nézni Ront, ahogy állandóan alakítja a depresszióst. Annyira hangulat-gyilkos. Mindenesetre nem azért írtam, hogy Ronról beszéljünk, hanem, mert hiányollak és alig várom, hogy lássalak jövő héten. Annyira fura, hogy nem találkozunk mindennap, biztos vagyok benne, hogy nem szoktam még hozzá. Mennem kellene, vagy elkésem az aurorképzésről. Legyen jó napod és várom, hogy halljak rólad/lássalak! Egyébként Ron üdvözöl.

Mindörökké, Harry

Teljesen elfelejtettem, hogy Halloween jövő héten lesz. Mostanság kicsúszott a kezeim közül a napok számlálása. Harry és Ron érkezése a partira csodálatos hír... nos  csodálatos, hogy Harry jön. Ennyire már nem voltam izgatott, hogy láthatom Ront, de túl kellett rajta lépnem. Nem bujkálhattam előle örökké.
Ezután egyszerűen lementem a nagyterembe reggelizni. Leültem Ginny mellé.