Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Miért Pont Malfoy?

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione

Következő reggel fáradtnak és lomhának érezve magam keltem fel. Felültem az ágyamban és megtöröltem a szemeimet. Furcsa volt egy új szobában felébredni, egy új ágyban, de elég gyorsan hozzá tudtam volna szokni. Ha ment volna.
Múlt éjjel nehéznek találtam az alvást, tudva, hogy a fal mögött van ő.

Felkeltem és átöltöztem az iskolai egyenruhába. A pálcámat használtam, hogy kiegyenesítsem a hajam és egy kis sminket is felvittem, ami arany szemhéjfestékből, szempillaspirálból és ajakbalzsamból állt. Ahogy azon voltam, hogy megtegyem az utat a nagyteremig reggeliért, észre vettem, hogy Malfoy már lelépett. Azt hiszem megkönnyebbülés volt nem látni őt azon a reggelen. Nem volt szükségem bármi stresszre, hogy elkezdjem az első napomat. Lementem a nagyterembe és leültem Ginny mellé, aki csupa mosoly és nevetés volt. Feltételeztem, hogy már kapott egy levelet Harrytől.

- Szia Hermione, hogy vagy ma? - mondta almalevet töltve magának.

- Jól vagyok Gin, és te?

- Csodálatosan - ragyogta.

- Szóval kaptál levelet Harrytől?- kérdeztem őszinte mosollyal.

- Igen, kaptam Mione. Egy gyönyörű levél volt és tízszer elmondta, hogy szeret és.. és.. Ó Istenem Hermione iskola első lettél. Elfelejtettem, ez csodálatos! - próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy megváltoztatta a témát Harryről, arra, hogy iskola első vagyok, de mosolyogtam, miközben megmutattam a jelvényemet.

- Igen Ginny, és köszönöm - mondtam. - Biztos vagyok benne, hogy már tudod, de sajnos Malfoy az új szobatársam. - Ginny együttérzően mosolygott, ahogy sóhajtottam.

- Szóval milyen megosztani egy szobát Malfoyjal? - suttogta Ginny. Oldalra pillantottam a fiúra aki a Mardekár asztalánál ült a féleszű cimboráival, Crakkel, (Jegyzet: Igen, ő nem halott a történetemben) Monstroval, Blaise-zel és Pansy-vel. Malfoy elkapta a pillantásomat és önelégülten elmosolyodott. Istenem, de rühelltem, amikor így vigyorgott...

- Utálom azt a gonosz csótányt - motyogtam a fogaimat csikorgatva. A reggelinek hamar vége lett és mindenki elindult az első órájára. Nekem bűbájtan először, Ginnynek ősi rúnák tanulmányozása. Elköszöntem és elindultam a terembe. Ahogy mentem a folyosókon megláttam Malfoyt Parkinsonnal a falnak neki préselődve... és csókolóztak. Senki sem volt az elszigetelt folyosón rajtam, Malfoyon és Parkinsonon kívül. Pansy karjai Draco nyaka köré voltak tekeredve, amíg az kiéhezve csókolta. Ott álltam kínosan, miközben fogalmam sem volt mit kéne tennem. Megköszörültem a torkom. Malfoy azonnal eltolta Pansyt és megprödült egy mérges arckifejezéssel.

- Mit akarsz sárvérű? - kiabált az irányomba. Szemei tele dühvel.. és zavarral?

- Ó semmit. Egyszerűen csak sétáltam bűbájtanra és megláttam ti kettőtöket itt - a legjobb vigyoromat küldtem feléjük. - Ne foglalkozzatok velem. Legjobb lesz, ha folytatom az utam.

- Fogd be hülye sárvérű.. Csak féltékeny vagy, mert Weasley nincs itt, hogy úgy csókoljon, ahogy Draco engem - mondta pudli-fejű Pansy. Az egyértelmű tanácstalansága ellenére, úgy éreztem valami furcsán baljós vele kapcsolatban.

- Féltékeny olyan emberekre, mint te? Hagyjál már Parkinson. Most, ha nem bánjátok órára kell mennem - mondtam. - Később találkozunk Malfoy - szóltam gúnyos hangon. Malfoy olyan erősen szorította össze az állkapcsát, meglepődtem, hogy a fogai nem törtek ki.

-

Az iskolanap elrepült. Bájitaltanon kevertünk néhány főzetet és jegyzeteltünk. Bűbájtanon új témát vettünk. Semmi különleges nem történt. Már egyébként is tudtam a dolgok nagyrészét. Ahogy ültem a nagyteremben vacsora közben Ginnyvel beszélgetve a napunkról, nem álltam meg, hogy a szemeim a Mardekár asztalára vándoroljanak. Draco ott ült, szőke haja kócosan nézett ki és az ingének első kettő, vagy három gombja ki volt gombolva. Láthattam, hogy miért volt érte oda az összes mardekáros lány. Persze ezt semmiképp sem ismertem volna be. Ezután Ron ugrott a fejembe és az, hogy baj-e, ha egy másik srácot vonzónak találok, míg kapcsolatban vagyok? Gyakorlatilag ez nem megcsalás, szóval nem gondolnám, hogy bármi rosszat tettem. Ron mindig is az egyetlen lesz nekem. Szeretem Ront. Ő a legkedvesebb, legmegfelelőbb, legőszintébb fiú, akivel eddig találkoztam. Ellenben a ténnyel, hogy... nos, nem mindig valami intelligens. De ez oké, mindenkinek vannak hibái. Megforgattam a szemeimet, ahogy Malfoy megjutalmazott a híres önelégült mosolyai közül az egyikkel. Mi van ezzel a sráccal, meg a gúnyos vigyorgásával?