Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Gyűlölet

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom, és ebben a fejezetben egy kicsit mást csinálok... Szóval egy másik szemszöget is megjelenítettem Hermione és Draco mellett. :)

Valamint persze az is hihetetlen, hogy a történetem majdnem elérte az ötvenhatezres olvasottságot... Ez egyszerűen csodálatos! Annyira hálás vagyok mindenkinek, aki támogat!

_______________________________

Hermione SZEMSZÖGE

- M-mire... célzol? - egyszerűen nem bírtam feldolgozni a történéseket. A szemeim gyorsan kutatták a környezetem, kétségbeesetten keresve valamit, vagy valakit, de semmi se volt ott. A folyosón csak Blaise és én álltunk. Persze, hiszen hamarabb elmentem a vacsoráról. Ezúttal már igazán bántam. A szorítása erősödött a csuklóm körül, amelytől összerezzentem.

- Azt hiszem pontosan tudod mire gondolok - mondta nekem teljesen normális hangon.

- De nem tettem semmit! - nyöszörögtem. Megfontoltam a kiabálást, de tudtam, hogy a következmények nem tetszettek volna.

- Ó, dehogynem. Te és ő - enyhén közelebb lépett felém, miközben visszafogott hangon beszélt.

- Sajnálom, de ez... Ez kettőtök ügye. Nem akarok a része lenni. Bármit megteszek, amit kérsz, csak engedj el és nem fogom senkinek se elmondani - tudva, hogy Dracora gondolt, egy kis félelem lapult a hangomban, de nem voltam képes megfelelően leplezni. Draco figyelmezetett Blaise-zel kapcsolatban, tisztán emlékszem. Nem is gondoltam rá egészen addig a napig. És akkor, ott sokkal jobban megijedtem, mint előtte. Nem hiszem, hogy az incidens Crakkel és Monstroval felér ezzel. Valami miatt úgy éreztem képtelen vagyok megmozdulni a rettegéstől. Tudtam, hogy abban a pillanatba ki tudnék szabadulni Blaise szorításából és futni, de nem bírtam mozogni. Lélegezni sem. Csak Blaise sötét szemeit és rángatózó mosolyát láttam, csak ezekre tudtam fókuszálni.

- Igazán lassú napod lehetett Sárvér - az ujjbegyei egy erős szorítással a csuklómba mélyedtek. Halk nyöszörgés hagyta el a számat. - De látod, ahhoz, hogy bosszút álljak, téged kell célba vennem. Van fogalmad róla milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeretsz?

- Igen - mondtam üres hangon. - Tudom, hogy nem könnyű, de nem teheted ezt. A dolgok csak...

- Rosszabbak lesznek tőle? Igen, már hallottam. De nem érted, fogalmad sincs semmiről. Ha te szenvedsz, akkor ő is, és ezért én bármire képes vagyok.

A csend elhatalmasodott közöttünk egy pillanatra, és a fogása engedett. A reményeim, hogy szabadulhatok összeomlottak, amikor újból rászorított, de most még erősebben.

- Szóval... t-te bántani fogsz... engem? - dadogtam félve attól ami történni készült.

Rám vigyorgott önelégülten. Meg tudtam volna esküdni, hogy izgalmat láttam a szemeiben.

Ginny SZEMSZÖGE

Egy hangos és súlyos ásítás hagyta el a szám. Harry és Ron a kviddicsről kezdtek el civakodni, ezt a témát pedig már régen meguntam. Néha több, mint boldogság volt beszélgetni a bátyámmal és Harryvel, de aggódtam, aggódtam Hermione-ért. Sose ment még el vacsoráról ennyire korán. Nagyon is úgy tűnt, hogy furcsa hangulatban volt aznap. Csak remélni mertem, hogy semmi köze sem volt Malfoyhoz. Stabilan hittem abban a kijelentésembem, hogy a dolgok nem érnének jól véget, ha akármi módon is bajba keverné. Azt hiszem egyszerűen csak túl védelmező voltam. Hermione mindig is egy testvér volt a számomra és a gondolat, hogy egy tökfej bántsa, teljesen felforralta a vérem. Egy elégedetlen pillantást vetettem a bátyámra amikor nem figyelt. Mostanság sokszor megbántotta Hermionet és ezért haragudtam rá, de nagyon. Ámbár nem sokáig tartottam ezt, hiszen végülis egy vérből valók vagyunk, akár tetszik, akár nem.