Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Levelek És Tervek

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

A következő reggel egy fura kopogó hangra keltem, ami az ablak felől jött. Egy pár pillantig nem emeltem ki a fejem a takarók közül azt gondolva, hogy csak egy álom lehet. Amikor a kopogás folytatódott, felnéztem meglátva az ablakomon kívül egy gyönyörű baglyot. Aranybarna szárnyai voltak és hatalmas sárga szemei. Emlékeztem, hogy pár héttel ezelőtt Harry elmondta nekem, hogy gondolkodott egy új bagoly vásárlásán. Gyakorlatilag kiugrottam az ágyamból és szerencsésen elsétáltam, hogy kinyissam az ablakot.

- Üdv itt. Mid van nekem? - mondtam a kicsi bagolynak. Megcirógattam a puha szárnyát. Meg tudtam állapítani, hogy talán néhány hónapos lehetett. Vajon Harry minek nevezhette el?

Elvettem a levelet, ami hozzá volt csatolva és figyeltem, ahogyan elszállt a távolba és eltűnt a Tiltott Rengeteg fürtjei között.

Lenéztem a levélre, amit a kezemben fogtam. A hangulatom hirtelen váltott mosolygósból kedvtelenbe. Ezt a kézírást bárhonnan felismertem volna. Fontolgattam, hogy kettészakítom és elégetem a maradványokat, de egy részem kiabált, hogy nyissam fel. Önző lenne nem meg tenni.

Jó reggelt Hermione!

Nagyon sajnálom, ahogyan a dolgok végződtek tegnap Roxmortsban. Nem szabadott volna így megragadnom téged; nem tudom mi ütött belém. Csak annyit akartam, hogy beszélhessünk és elmondhassam mennyire sajnálom, de egyértelműen a történet máshogy végződött, mint ahogyan azt elképzeltem. Tisztában vagyok vele, hogy el fog neked tartani egy kis időbe, de amikor készen állsz, remélem megtalálod a jó szívedben, hogy megbocsáss az összes rosszért amit tettem. Te vagy az egyetlen lány, akit valaha szerettem. Sosem álmodhatnék arról, hogy más lánnyal legyek, mikor veled lehetek. Az incidens a másik csajjal semmi más nem volt, mint egy hiba, amit örökké bánni fogok.

Ezeket a dolgokat levélen keresztül elmondani nem működik nálam. Nagyon értékelném, ha megadnád nekem a lehetőséget, hogy láthassalak és beszélhessek veled mindenről. Tegnap próbáltam megkérdezni a húgomat, hogy mikor vagy legközelebb szabad, de félreérthetetlenül nehézkes volt. Szabad vagyok, akármikor amikor te is, de rendben van az is, ha nem akarsz látni a közeljövőben. Csak kérlek hozd a tudomásomra! Azt akarom, hogy elrendezzük a dolgokat.

Legyen nagyszerű napod.

Ron

Egy párszor újra elolvastam, aztán gyorsan felkaptam és a párnám alá taszítottam. A dolgok után, amik tegnap Roxmortsban történtek nem voltam biztos benne, hogy mit is szeretnék ezentúl. Egy részem teljesen ki akarta tagadni Ront, mert annyira megbántott és a másik részem kíváncsi volt, hogy mi az, amit még mondani akart. Annyira szakadtnak éreztem magam belülről. Az ilyen fajta szituációkról tudtam, hogy Ginnyvel kell beszélnem. Annyira tapasztalatlan voltam a rendes párkapcsolatokban. Az első szemem elé kerülő ruhákat kaptam fel, ami egy V nyakú fekete pulcsiból és kék farmerből állt. A hálószobámból sétáltam kifelé, mikor megláttam Malfoy magas alakját elterülve a díványon. Egyértelműen nem jutott el az ágyig múlt éjjel. Nem viselt felsőt. A szemeim azonnal a csupasz felsőtestére estek. Fakó bársonyos bőre izzott a mellkasánál és a hasizmainál. Az arcára fókuszálva most már láttam, hogy a rózsaszín ajkai enyhén elnyíltak, a halovány táskák a szemei alatt elütöttek a bőrétől és most először fedeztem fel, hogy mennyire is hosszúak voltak a szempillái. Tisztán láttam, hogy miért találták őt a lányok annyira vonzónak. Áhitattal álltam, ahogyan ezt a gyönyörű férfit néztem csupán pár méterre tőlem.

- Meglep, hogy annyi ideje állsz ott Granger. Általában a lányok mostanra már rám vetették volna magukat - a hangja hirtelen szólalt meg. A szemei csukva maradtak és egy félmosoly jelent meg a száján.

Ó istenem, ébren van.

Megalázkodva gyorsan bementem a fürdőszobába. Vettem egy mély levegőt, miután becsuktam az ajtót. Kédőbb biztosan ezzel fog piszkálni. Ami miatt még idegesebb voltam abban a pillanatban, az a kinézetem. A tükörképemre néztem, förtelmesen festettem. A hajam egy zűrzavar volt, az arcom vörös és elkenődött szempillaspirál volt mindkét szemem alatt.
Elmozdítottam a pulcsim ujját.. tudtam, hogy fel fog dagadni. A vállamon kicsi lila pöttyök voltak és karmolások. Szereztem egy nedves vatta darabot és a vállamat nyomogattam összerándulva a fájdalomtól.

- Az a ribi - motyogtam az orrom alatt. Habár nem akartam akkor Pansy Parkinsonra gondolni. Kezdésképpen; nem igazán érte meg a bosszankodást és másodszorra azt akartam, hogy a mai nap stresszmentes legyen. Amióta megjöttem Roxfortba nem volt még ilyenem. Miután félig tűrhetővé alakítottam magam, hezitáltam mielőtt visszamentem volna a főszobába. Malfoy a díványon feküdt... és még mindig felső nélkül. Az egyik keze a feje mögött volt és a másik a hasán. Rám nézett, amint a jelenlétem a tudomására jutott.

- Nem fogsz semmit sem mondani? - mondta néhány perc csend után. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerűen viselkedett, mikor félmeztelenül ki volt terülve, de aztán végülis lehet, hogy azért éreztem magam annyira kínosan, mert nem voltam hozzászokva, hogy alulöltözött férfiak között legyek. Meglehet, hogy ez egy normális dolog volt. A mérsékeltséghez alkalmazkodtam.

- Öhm.. Éppen indulóban vagyok. Ginnyvel fogok találkozni - reagáltam kínosan, nem bírva a szemeibe nézni.

Nem kellett látnom, hogy tudjam jól szórakozott. - Zavar a félmeztelenségem Granger?

- Ahogy mondtam, én most megyek - válaszoltam hirtelen és elviharzottam mellette. Nagyon nem akartam Malfoyjal foglalkozni abban a pillanatban. Hallottam, ahogyan erősen nevetett, amint jól becsaptam magam mögött az ajtót.

Pansy

Nem hiszem el, hogy Draco kirúgott tegnap este az előtt a mocskos sárvérű előtt. Mi a franc baja van? Nem tudtam aludni múlt éjjel a megaláztatásnak és a fájdalomnak köszönhetően, amit éreztem. Nem azért tettem annyi erőfeszítést, hogy jól nézzek ki, ha miután az a csaj megmutatta az unalmas arcát, csak úgy egyszerűen kirúgjon. Biztosan van valami Dracoval. Ez arra enged gondolni, hogy valami megy Draco és a Sárvér között. Nem hittem el, hogy ennyire messzire mentem, amíg gondolkodtam. Nincsen arra mód, hogy Draco valaha is lealacsonyítaná magát egy ilyen mocsokhoz. Lehet azért voltam paranoiás, mert szerettem. Mindig is szerettem Dracot. Tudtam, attól a pillanattól kezdve, hogy rápillantottam. A kapcsolatunk nagyszerű volt. Midnennap együtt lógtunk, sok dologról beszélgettünk és persze a fizikai dolgokat is megtettük. De ebben az évben valami megváltozott. Megértem, hogy sok mindenen ment keresztül, aggódva a családja és a Sötét Nagyúr miatt, de ennek mostanra már vége volt. Mióta visszajöttünk Roxfortba, nem ugyanaz velem. Nagyon gyorsan elutasító és nem érdeklődik túlzottan irántam. A fájdalom leírhatatlan.

Nem voltam az a nagyon sírós, de azért megengedtem, hogy a könnyek potyogjanak. Nem ez az első alkalom, hogy Draco Malfoy miatt sírtam. Nem tudtam hátralépni és hagyni, hogy kicsússzon az ujjaim közül, nem most és nem is valaha. Ha csak egy dolog van, amiben jó vagyok, az az, hogy megszerzem, amit akarok. Ez nem a vége... Csak ki kell találnom egy tervet, hogy megtartsam Dracot és megszabaduljak attól a hülye mocsok Sárvértől. Tisztán látszik, hogy meghalna, hogy a kezeit Dracora rakhassa, de nem valószínű, hogy hagyom neki megszerezni, ami az enyém. Itt az idő egy tervre.