Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Újraegyesítés és Szenvedélyes Találkozások

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Translator's note: Sziasztok! Sok idő után visszatértem és lefordítottam egy részt nektek. Nagyon sokan írtatok, ami jól esett és tényleg úgy érzem van értelme ezzel dolgoznom. Talán nem túlzom, ha azt mondom, hogy gyakran nehezebb fordítani, mint írni. Egy résszel négy-öt órát dolgozom, amit nyilván sosem egy nap alatt tudok kivitelezni. Van, hogy egyszerűen nincs kedvem és nem is akarok ezzel foglalkozni, mégis tudom, hogy vártok rá. Ezért is mindenképp be fogom befejezni a történetet, ezt eldöntöttem és nem fogok eltántorodni. Az okom, hogy abbahagytam az írást, mert meghalt az apukám és egyszerűen szükségtelennek éreztem a wattpadot az életemben. De itt vagyok. Köszönök nektek mindent! Nagyon szeretlek titeket!

Rowena xx

Hermione SZEMSZÖGE

A következő nap a roxmortsi vasútállomáson találtam magam, éppen várva Harry és Ron visszatérésére. Vacogtam a hideg októberi levegőben, habár azt hiszem ez inkább annak a ténynek volt köszönhető, hogy a találkozás miatt idegeskedtem. Ginny viszont túlzottan izgult ahhoz, hogy beszéljen. Mellettem állt, és nem bírt nyugton maradni.

Felnevettem. - Látnod kellene magad!

- Alig várom, hogy láthassam Harryt. A mai nap csodálatos lesz - mosolygott. – Ahogy a ma éjjel is. Már alig várom, hogy villantsak Harrynek.

A lehető leggyötrelmesebben sóhajtottam fel arra, ahogy Ginny az esti Halloween Partyra utalgatott. De ő csak kacagott és megforgatta a szemeit, azt motyogva az orra alatt, hogy "tipikus".

Mielőtt realizálhattuk volna, a fekete-fehér gőzmozdony már felénk tartott, ettől pedig Ginnyből kiszökött egy felvidult sikoly. Úgy éreztem, hogy a lábaim nem bírtak megmozdulni és a levegővételem szaporább lett, ahogy a mozdony megállt előttünk. Ginny hevesen a jármű felé iramodott, amikor az emberek szivárogni kezdtek. Még mindig ugyanabban a pontban álltam, ahol ezelőtt. Bizonytalan voltam abban, hogy mit tegyek ezután. A roxmortsi vasútállomás egész gyorsan megtelt, és már nem is láttam Ginnyt. A lábaim végre mozogni kezdtek. Amikor elindultam előre, azonnal megpillantottam a lányt, ahogy egy sötét hajú fiút ölelt, aki sokkal kisebb volt, mint ő. Aztán ott ácsorgott kínosan mögöttük egy vörös hajú is. Az összes aggodalmam eltűnt, és áthelyeződött örömmel. Úgy döntöttem felhívom a jelenlétemre a figyelmet, szóval odafutottam a három barátomhoz. Harry szemei szerelmesen ragyogtak, ahogy Ginny a karjait a nyaka köré fonta, hogy egy apró csókra magához vonja.

- Hiányoltalak - mondta neki a puszi közben. - Annyira örülök, hogy visszajöhettem.

- Fejezzétek már be! Azt hiszem lassan rosszul leszek - morogta Ron. A tekintetem Ronra fókuszált és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Tényleg úgy tűnt, hogy felfordul a gyomra.

- Lehet, hogy köze van mind ahhoz a kajához, amit a vonaton megettél - szólt vissza Harry, de nem bújt ki Ginny öleléséből.

- Végig nézni, hogy a legjobb barátom és a húgom egymás arcát eszik valójában nem egy olyan dolog, amit látni szeretnék - kapkodta a szemeit Harry és Ginny között, akik immár nevettek.

- Fogd be barom. Senki sem kényszerít, hogy nézz - mondta Ginny, mielőtt Harry arcát közelebb húzta volna magához egy hosszadalmas csókra.

Megköszörültem a torkomat. Még egyikünk sem vette észre a jelenlétemet. Eléggé kínos volt. - Nos, szia mindkettőtöknek!

Ron szemei az irányomba kaptak és egy félénk mosoly ült ki az arcára. - Szia.

Elvigyorodtam. Egy barna inget viselt, fölötte fekete dzsekivel, hogy megvédje magát a hidegtől. A bőre elvörösödött, amikor meglátott. - Helló Ronald, örülök, hogy látlak. Jól nézel ki.