Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

A Következő Reggel

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

Nem aludtam túl sokat azon az éjszakán. Nagyrészében a szél és az eső kintről jövő hangja tartott ébren. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Draco Malfoy nem játszott szerepet benne. Az agyam továbbra is újra és újra ismételte az aznap éjszaka eseményeit. A Roxmortsban elszenvedett megalázást, azt a csókot, történetesen a majdnem lefekvést Malfoyjal és persze, amikor azt mondta nekem, hogy ne maradj olyannal, akit nem szeretsz. Valami ebből a hat szóból gondolkodóba ejtett. Tapasztaltam ezelőtt valaha igaz szerelmet? Sosem volt alkalmam erre rájönni. Azt hiszem a saját módomon szerettem Ront, de biztos, hogy nem éreztem úgy, mint az a fajta szerelem, amit a giccses romantikus novellákban olvashatnál. A szerelemnek meg kellene változtatnia? A Ronnal való együttlét sosem alakított át. Ismertem már őt, majdnem egész életem során és támogattam tüzön-vizen keresztül. Biztos volt egy olyan alkalom, amikor bármit megtettem volna érte, ahogy ő is értem. De most nézz ránk. Ha szeretne, akkor nem került volna... mondjuk csak azt, hogy közel.. egy régebbi mardekároshoz. De nem tudom, mi járt akkor a fejében. Sosem hallottam az ő oldalát a történtekről. Aztán Draco Malfoyra gondoltam. Elkezdtem gondolkodni arról, hogy vajon Draco ezelőtt érezte-e valaha, hogy milyen az "igaz szerelem". Fene, ha tudnám! Ámbár gondolhatnék néhány lányra, akik valószínűleg belézúgtak, beleszámítva Pansy Parkinsont. Nem tudom miért, de úgy hittem, hogy amikor Draco szeret, akkor erősen szeret. Az apja és a másik halálfalók kezei között sokat szenvedett életében. Valószínű, hogy ő azon emberek egyike, akik bármit megtesznek, hogy kapaszkodhassanak valami jóba, ami megvan az életükben.

A gondolataimat hirtelen megzavarta egy hangos kopogás a hálószobám ajtaján. Hirtelen felültem az ágyamban. Biztos nem lehet Malfoy... Miért jönne a hálószobám ajtajához? A szemeim az órámra szegeződtek, fél kilenc volt. Miért ennyire korán? Azt gondoltam kiderítem. Az idegesség és izgalom kínját éreztem és elsétáltam, hogy kinyissam az ajtót. Azonban ezek az érzelmek hamar eltűntek, amikor kinyitottam Ginny Weasleynek. A szemei vörösek voltak és.... borzasztóan festett. Azt hiszem ez a másnaposság.

- Ginny - mondtam meglepetten. - Hogyan jutottál be?

Elfordította a vállait egy kicsit és maga mögé mutatott. - Malfoy megengedte, hogy lássalak.

Ginny válla mögött láttam Malfoyt az asztalnál ülni. Rövid szemkontaktust váltott velem, mielőtt biccentett egyet üdvözlési gesztuként. Ránézve visszajöttek a múlt éjszaka eseményei. Nem tudtam magam megerőltetni, hogy ennél tovább nézzek rá, szóval gyorsan bekísértem Ginnyt a szobámba és becsuktam az ajtót magam mögött.

Ginny ledobta magát az ágyamra a fejét fogva és nyöszörögve. - Óh... Annyira rossszul nézek ki, mint amennyire úgy érzem magam? Mond meg őszintén Hermione.

- Nos... tuti, hogy néztél már ki sokkal jobban.

- Szóval akkor rosszul festek? - mondta felülve és megforgatva a szemeit.

- Hm.. lehet hogyha pihensz még, akkor jobban fogsz kinézni. Sokat ittál múlt éjjel.

- Hah, rohadt őszinte vagy - nevetett, egy párnát nekem vágva.

Játékosan visszadobtam neki. - Jobban értékelnéd, ha hazudnék?

- Nem igazán. Uh, sosem iszok többet. Tegnap este annyira átléptem a határt.

Leültem mellé a kezeimet a lábaim köré fonva. - Rendben van. Nincsen baj, ha most szórakozol, mint később. Szóval mizu?

Ginny kifejezése komolyabbá vált, ami engem elcsigázottá tett. - Ma reggel kaptam egy levelet Harrytől. Összefoglalva, konkrétan azt kérte, hogy te és én csatlakozzunk hozzá és Ronhoz Roxmortsban ma este. Azért jöttem, hogy privátban a tudomásodra hozzam.