Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Mardekárosok Összecsapása

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Draco SZEMSZÖGE
Az iskolanap hosszú és unalmas volt, már alig vártam, hogy vége legyen. A nap során észrevettem, hogy körülöttem a többi mardekáros sugdolózott és kuncogott, akárhányszor elsétáltam mellettük. Megpróbáltam megkérdezni erről Monstrót és Craket ebéd közben, de csak kínosan felnevettek és otthagytak. Fura. Rá kell jönnöm mi folyik itt. Hálás voltam, hogy eljutottam a nap utolsó órájáig, amely bájitaltan volt.

Fogalmam sem volt, hogy Lumpsluck miről is beszélt, mert csak egy személy járt végig a fejemben. Hermione Granger. Amióta reggel megkötöttük azt a "Fegyverszünetet" ki sem tudtam verni a fejemből. Ahogy mosolyog, lehajtja a fejét, amikor zavarban van, és ahogy a mély barna lélektükrei összekapcsolódnak az enyémekkel. Bármely férfinak nehéz, hogy lerázza magáról azt a benyomást, amellyel ő bír. Tudom, hogy az emberek azt mondanák nekem, hogy szégyent kellene éreznem már csak azért is, mert asszociálom magam vele azért, hogy kössünk egy fegyverszünetet. Aztán arra gondoltam, amit Crak és Monsto tett vele hetekkel ezelőtt, abban a régi tanteremben, ahol megtaláltam. Ha rajtam múlik, ilyen soha többé nem történhet. Nem érdemli meg, hogy bántsák és bármit megteszek, hogy ezt a ... kapcsolatot titokban tartsam. Nem csak a saját, de az ő érdekében is. A tudat, hogy akár bajt is hozhatok a fejére, feldühít. Ezért senki, abszolút senki, nem tudhatja meg mi történt kettőnk között a reggel. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mire is képesek a mardekárosok, amikor mugli származásól van szó, és higgyétek el nekem, nem kellemes.

- Draco Malfoy - a komoly hang Lumpsluckhoz tartozott, és visszhangzott a teremben. - Kérem ismételje meg, amit az előbb mondtam.

Szarban vagyok. Egy picit sem figyeltem, amióta betettem a lábam ebbe a terembe. Minden fej a helyiségben felém fordult, ezért egy kínos mosoly ült az ajkaimon. Megforgattam a szemeimet, majd puha hangon megszólaltam. – Öhm ... Hogy el tudjuk készíteni az Életelixírt szükségünk van...

- Rossz! - rakta le mérgesen a könyvét az asztalra Lumpsluck és rosszallóan nézett rám. - Nem is az Életelixírek témájánál járunk Mr Malfoy. Hogy ha figyelt volna az órámon, akkor pontosan tudná, hogy mit is tanítottam az elmúlt harmincöt percben. Ha még egyszer bambuláson kaplak a tanóra közben, úgy hiszem itt kell maradnod tanítás után. Erre a szobára ráférne egy jó takarítás - szólt, miközben egy könyvespolchoz lépett és az ujjait használva letörölte a port a polc tetejéről. - Szóval figyelj!

Hallottam, ahogy Blaise mellettem nevetgélt, így egy fenyegető pillantással jutalmaztam. Kinyitottam a megfelelő oldalon a könyvem, amint Lumpsluck folytatta az órát. Mint kiderült a Százfűlé-főzetről beszéltünk, és nem az Életelixírről. Sóhajtottam, miközben visszasüllyedtem a székembe. Már csak tizenöt perc volt hátra az órából, nem éreztem értelmét, hogy kövessem Lumpsluck mondanivalóját.

Malfoy, hé? – sziszegett mögülem egy szokatlan hang. Rögtön megfordultam, de ismeretlen egy mardekáros srácot láttam. Hosszú, sötét haja volt, barna bőre és arrogáns arckifejezése.

- Ismerlek?

Felvonta a szemöldökeit. - Igen, ismersz. Ugyanabban a kviddics csapatban játszottunk néhány évvel ezelőtt. Dean vagyok.

- Nos Dean, nem ismerlek fel. Jó volt veled beszélgetni - csattantam fel, mielőtt visszafordultam volna a helyemre, ezzel elkerülve Lumpsluck következő figyelmeztetését.

- Tudatlan ökör.

- Minek neveztél? - morogtam hátra pillantva. Hogy meri? Nem is tudom ki ez a srác, de ő már szid engem. - Mondd még egyszer! Ha mered.