Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Szóval együtt vagyunk, vagy sem? (FELNŐTT TARTALOM)

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Korábban már hagytam egy figyelmeztetést az írói megjegyzésben, hogy a most következő fejezetnek milyen lesz a tartalma. Szóóóóval csak egy dolog maradt hátra.... Élvezzétek! xx

Fordítói megjegyzés: Sziasztok! Köszönöm a rengeteg kommentet! Imádlak titeket! ❤️ Megérkeztem a várva várt résszel. Ha valakit zavarnának a szexuális jelenetek, akkor léptessen át (bár gyanítom nem lesz sok ilyen eset... 😂) Igyekeztem mindent beleadni, elég nehéz volt ezt lefordítani úgy, hogy benne maradjanak az érzések és ne legyek igénytelen. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet is! Jó olvasást! Rowena
____________________________________________________________________________________

Hermione SZEMSZÖGE

Abban a másodpercben, amint mindketten beléptünk a szobába, Draco a falnak nyomott, és az ajkaival ostromolni kezdett. Elég nagy meglepetésként ért, így nehezen jutottam levegőhöz. Mindkét keze a derekamba markolt, a csókja éhes és követelőző volt.

Elszakadt tőlem, aztán egy intenzív pillantást vetett rám, amelytől felállt a nyakamon a szőr. - Hol érintett meg?

Felmordultam, még mindig összezavarodva a csóktól. - Én... öhm... Ron nem ért hozzám sehol.

Megforgatta a szemeit. A homlokán ráncok kezdtek formálódni. - Nem Ronról beszélek. Monstroról. Úgy tűnt, mintha túlzottan tipi-tapis lett volna a tánc közben.

- Óh - motyogtam. - Semmi olyan nem történt, amelyet ne tudnék kezelni.

- Hermione!

- A kezei a derekamon voltak, és lejjebb vitte őket - mondtam neki. - Rátapostam a lábára, szóval teljességgel megértette az üzenetet. Minden oké Draco - a hangom enyhén megremegett. Draco nagyon megijesztett, valahányszor ennyire kiakadt.

A csend egyre érzékelhetőbbé vált köztünk. Nem mondott semmit, amíg le nem hajtotta a fejét, és egészen puhán meg nem csókolta a nyakam - Jobb lesz, ha nem nyúl többet hozzád.

- Én... tudok v-vigyázni magamra - szégyelltem magam, hogy ennyire akadozott a beszédem.

- Ja, tudom - az él a hangjában még mindig ott volt. Egy kicsit lehajolt, majd a karjait használva felemelte a testem. Belekapaszkodtam, nem meglepődve, hogy a szobája felé haladtunk. Láttam valamit a szemeiben. Habár azt sem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy az idegeim bizseregtek. Letett a lábaimra, amint oda értünk. A szobája menta és fahéj illatú volt. Az utolsó alkalommal, amikor Draco szobájában jártam lerészegedett, és arra kényszerültem, hogy az ágyába tegyem. Zavartan ráncoltam a szemöldökeimet, amint a kezeit a derekamra helyezte, és megfordított, hogy szembe kerüljek a teljes alakos tükrével.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Azt akarom, hogy lásd, amit én - végig vezette a két ujját az arcom vonalán, aztán az államnál összeérintette őket.

- Miért? - suttogtam. Nem tudtam rávenni magam, hogy a tükörbe nézzek.

- Azt akarom, hogy lásd mennyire gyönyörű vagy - a hangja gyengéd, és finom volt.

Halk nevetést hallattam, egy részem pedig biztos volt benne, hogy ez utóbbit nem is mondta ki valójában, mindössze csak a képzeletem része volt. - Butaság. Fura vagy.

Frusztráltan a fülembe sóhajtott. - Csak nézz a tükörbe. A pokolba is, néha olyan nehéz eset vagy!

Nem tudtam ellenszegülni neki. A szemeimet egyenesbe erőltettem, és felsóhajtottam. Egy alacsony, barna lányt láttam, akinek a haja még akkor puha és egyenes volt, mikor elhagyta a Halloween partit, utána már kócos és az egyik vállára söpörte. Nem meglepő módon az orcái forrtak és vöröslöttek. A szűk jelmeze megmutatta az idomait, amelyeknek még csak a létezéséről sem tudott, a sápadt bőre pedig kiemelte a vérvörös ruháját. A tekintetem lassan a magas alakra vezettem, aki a lány mögött állt. A lányhoz hasonlítva, sokkal tisztábbnak tűnt, mint ő. Mindkettejük bőre sápadt volt, a fiú viharosan szürke szemei már-már világítottak a halovány fényben. A lány ajkai elnyíltak a másik felé irányuló csodálattól. Nem léteztek szavak, hogy leírja; egyszerűen semmiben sem hasonlított azokra a férfiakra, akikkel eddig találkozott.