A Vonzás törvénye | ✓

ötödik fejezet

Este felé újra elragadott az álom, mivel az utak állapota lassacskán javulni kezdett így a monoton bukdácsolás is elmaradt a múltammal együtt. A motor halk berregése ringatott álomba. 

Nyöszörögve ráztam le magamról az ujjakat, melyek folyamatosan a lábamat bökdösték. Idegesen nyitottam fel a szemeimet, gyorsan a hajamba túrtam, de ujjaim szó szerint beleakadtak kócos fürtjeimbe. Apám egy lusta mosoly kíséretében üdvözölt, majd elég teret adva nekem segített kiszállni az autóból. 

Először fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Aztán belém csapott a felismerés. Floridában voltunk. 

Az autó fényszórója rávilágított a rengeteg növényre. A megszokott kopár vidéket felváltották a kemény lombú fák. A szomszéd háza előtt még vastag szárú bambuszt is láttam nem beszélve arról, hogy a levegőben terjengő ciprusok édeskés illata milyen felemelően hatott rám. 

Megrészegülve bámultam a rengeteg zöldet. Annyira ritka volt Phoenixben, hogy valami ennyire zöld legyen! Szemeim hozzá szoktak a tompa színekhez, ami kimerült a salak narancsos árnyalatában. De itt hirtelen minden olyan színes lett! Szívem vadul kalapált a mellkasomban. Magam mellől hallottam apám halk kuncogását, jelen pillanatban nem tudott érdekelni. 

Egy felhajtón álltunk. A takaros szürke ház tövében néhány kisebb pálma bokor volt. Tökéletesre nyírt fű és tökéletes előkert. Minden passzolt apámhoz. A férfi elhaladt mellettem a méretes bőröndjeimmel majd kulcsait előkotorva a zsebéből az aranyos házhoz lépett. Szóval ez lenne az új otthonom? 

Egy emeletes volt. Amikor beléptem először egy halvány türkizre festett hall fogadott, cipőmet illedelmesen lehúztam magamról, majd beljebb kukucskáltam, a hidegszíneket ezúttal egy tompasárga nappali váltotta fel. A falak mentén melegbarna bútorzatok heverésztek, egy könyves polcot is kiszúrtam, melyen rendezetlenül hevertek a különböző iratok és képek. Otthonos volt.

A sárga falra egy hatalmas TV volt felszerelve vele szemben pedig a bútorzattal megegyező színű kanapé. Szemeim viszont megakadtak egy méretes üvegen, ami egy nagyobb hátsó udvarhoz vezettek. A sötét miatt nem láttam rendesen, de apa mintha olvasott volna a gondolataimban, gyorsan felkapcsolta a villant és az arcomat figyelve állt meg a nappali küszöbén. 

Tekintetemmel az apró ösvényt figyeltem, ami kékes csempéből volt kirakva, a zöldellő fű mohón nyalábolta körbe a darabokat. Az utacska egészen egy medencéig vezetett. a fodrozódó víz tükrén megcsillantak a mesterséges fények. Gyönyörű volt minden.

Megfordulva tovább szemléltem a házat. 

A tágas nappali egy amerikai konyha szerűségbe torkollott. A konyha hatalmas volt. Különböző, szuper technikás berendezésektől volt zsúfolt. 

Miután a nappalit kiszemléltem, egyenként nyitottam be a szobákba. Ha jól számoltam négy darab háló volt, és mindegyikből egy felszerelt fürdőszoba nyílt. Az ötödik szoba egy dolgozó volt, a barna mahagóni asztal körül össze-vissza hevertek a különböző iratok, a falak itt vörös köntösben parádéztak. Az egész olyan kifinomult volt!

Mosollyal az arcomon engedtem, hogy apám bevezessen a saját szobámba. Egy méretes franciaágy volt középen. A mellette lévő két falon egy ablak nyílt, alattuk komódok és fésülködőasztalok voltak. A fürdőbe nyíló ajtó mellett, pedig egy falba épített gardrób fogadott, szám tátva maradt.

A lámpák narancsosra festették, az eleve rózsás árnyalatokba bújt falakat. Néhány kép díszelgett rajtuk. Az ágyammal szemben egy méretes könyvespolc volt. Imádtam szobám minden négyzetméterét. Könnyeimet törölgetve sétáltam az ágyamhoz, megtapogatva azonnal észleltem a különbséget. Vigyorogva vetettem magamat az ágyra. A régihez sem volt hasonlítható!